A szüleid sok zenét hallgattak?

Nem igazán, vagy ha mégis, hát filmzenéket és country-t hallgattak. Az első olyan lemez, amiért rajongtam, a Run DMC King of Rock albuma volt 1985 körül.

Ki mutatta meg neked ezt a lemezt?

Egy barátom játszott egy vagy két számot róla. Egyébként szerettem a Beastie Boys License to Ill-jét, és LL Cool J Bad-jét is.

Téged is magával ragadott a hip-hop kultúra és "gangsta" stílusban öltöztél?

Nem mondhatnám. Dél-Kaliforniában éltem, és az egész keleti-parti hip-hop nem volt menő felénk. Inkább mindenki L.A. stílusban nyomta, Ice T volt a sztár.

Gyerekkorodban zongoraleckéket is vettél…

Anyám vitt el zogoratanárhoz, amikor hat éves voltam. Akkoriban csak azért mentem, mert muszáj volt, szülői nyomásra, de nem igazán érdekelt, de végül megszerettem.

Miket játszottál?

Körülbelül 13 éves lehettem, amikor azt mondtam a tanáromnak, Eileen-nek, hogy több jazzt, blues-t és talán hip-hop-ot akarok tanulni. Ő sajnos nem tudott nekem segíteni, mert ezek nem az ő stílusai voltak, de javasolta, hogy vegyek egy szintetizátort, és próbálkozzak egyedül felfedezni dolgokat. Nagyon jelentős dolog volt ez az életemben, mert hamarosan samplert is vásároltam, elkezdtem dob ritmusokat készíteni és MIDI-vel játszani, digitális-alapú zenével dolgozni.

Honnan vetted a mintáidat?

Nem igazán tudtam sokat az old-school rock & rollról és a bluesról, de hallottam egy B.B. King dalt, és nagyon tetszett. Sokszor megtörtént, hogy egy ilyen nóta alá hip-hop ütemet raktam, és a végén rá-rappeltem.

Megy még a zongorázás?

Régebben nagyon szerettem, 10 éven át tanultam, de amikor elkezdett érdekelni a digitális technika, egyre jobban az újdonságok felé fordult a figyelmem. Ezért vagyunk annyira összhangban Brad-del, neki csak egy rövid részletet kell lejátszanom gitáron vagy zongorán, és az ő fejében máris megjelenik a dalszerkezet. Sokat lógtunk együtt, így indult a Linkin Park.

Milyen volt a szcéna, amikor elkezdtétek? Mennyire voltatok céltudatosak?

Nagyon sok paródiát csináltunk. Akkoriban rendkívül népszerű volt a gangsta rap, és mi úton-útfélen őket gúnyoltuk. Állandóan a füvezésről meg a stricikről dumáltak, két olyan dologról, ami tőlünk teljesen távol állt. Tipikus kertvárosi srácok voltunk, soha sem jártunk azokra a helyekre, ahol ők korzóztak.

A drogok nem hatnak inspirálóan?

Nem vagyunk straight-edge arcok, de az biztos, hogy nem is "bulizunk" annyira sokat.

Miért nem? Rocksztárok vagyok!

Gyerekkorunk óta így van. Inkább elmegyünk egymáshoz, dalokat írunk, minthogy partykra járjunk. A bulikon mindig tudod, mi fog történni, ki fog berúgni, de amikor zenélünk, sohasem lehet kiszámítani, hogy mi lesz a vége. Sokkal izgalmasabb ez számunkra.

Hogyan írjátok a számaitokat?

Egyesével ülök le a csapat tagjaival, bedobjuk az ötleteinket, és ami a többieknek is bejön, azt elkezdjük építgetni. Az apróbb részek ilyenkor nagyon gyorsan összeállnak. Nagyon képlékeny dolgok jönnek ki belőle, és a spontaneitás sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mintha az egész zenekar együtt jammelgetne.

Szóval te vagy a vezető a csapatban?

Nem nevezném magam annak, mert nem vagyok diktátor típus, vagy legalábbis nem szeretnék az lenni. Egyszerűen csak szeretném a többiekből a legtöbbet kihozni.

Gyerünk, valld be, te vagy a főnök!

Brad úgy hív, hogy a "ragasztó". Azt hiszem, ez mindent elmond.