[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1] [Archívum]
Bolyaka kedves, olyan gazdag versekben, és képekben is ez a vendégkönyv, hogy félve merek ide írni, csak pár gondolatot. Gyönyörűek a képek, a versek itt is, és az oldalaidon -de mégis, az önzetlenséged a legszebb az egészben. Ma végignéztem az általad életre keltett oldalakat - rengeteg munka, idő, és egyik szebb, mint a másik, mégis mindegyik egyedi! Gratulálok a tudásodhoz, a kitartásodhoz, az ízlésedhez! Örülök, hogy ismerhetlek! Szeretettel: Gyöngyi
|
"A könnyek mennyisége a földön változatlan. Mihelyt valaki abbahagyja a sírást, másvalaki máshol sírva fakad. Ugyanez a törvény érvényes a nevetésre is." (Beckett, Samuel)
Jó éjszakát, nyugodt álmokat, meghitt vasárnapot, és kellemes napokat kívánok Neked! Sajnos mostanában ritkábban tudok jönni, de nagyon sok szeretettel gondolok Rád... Szeretetpuszillak: Manócska |
Jégvirágos ablakomon kitekintek én már, Szobába meleg árad , Kandallóban tűz pattog,, S a szívekből Béke s szeretett dalol. Sűrűn száll a hópehely, Át se látni rajta. Arcomra ér s elolvad.. Friss vizet hagyva. A hold és csillagok vakítják a havat, Az angyalok őrzik az álmot, Míg várok .. Míg álmodok.. Míg a béke s szeretett hangját hallani vélem, De jajj ördögi álom , Mert e világon több az álszent Mint bárhol máshol. De vannak kik angyalok , Kiknek szárnya vérzik , Igy is repülnek mosolyogva, Síró hangját nem hallatva, Csak áldott mosolyát mutatja. Mosolyt csal arcunkra emelt fővel nézzük, Arcunkba hó hull, De csak állunk és tűrjük Ahogy arcunkra fagy a dér S megdermed a ráncunk is. Arcunkra fagy a mosoly, De a kandalló tűzze felolvaszt Kiolvasztja a jeget, Oly erős ez. Nem más mint az őszinte szeretet. Szép álmokat ,Margó |
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.
Drága Angyalom! Szeretettel gondolok Rád, puszillak: Gerti mami
|
“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” (Buddha)
Legyen szép a heted. Szeretettel, Anikó
|
Drága Ibolya! Kivánok pihengetős , vidám hétvégét sok sok szeretettel Bagolyka
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi.
A hegy boltozatin néma homály borong. Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész.
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli Nektárját ajakam, még alig illetem Egy-két zsenge virágait.
Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! Sem béhunyt szememet fel nem igézheti Lollim barna szemöldöke! Berzsenyi Dániel
| |
Drága Ibolya! Kivánok pihengetős , vidám hétvégét sok sok szeretettel Bagolyka
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi.
A hegy boltozatin néma homály borong. Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész.
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli Nektárját ajakam, még alig illetem Egy-két zsenge virágait.
Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! Sem béhunyt szememet fel nem igézheti Lollim barna szemöldöke! Berzsenyi Dániel
| |
Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.
Szeretettel gondolok rád, ezen a szép őszi napon.
Anikó
|
R. M. Rilke: A HATTYÚ
Félni egyre, élni vontatottan,
életünk, akár a hattyú útja,
melyet még le sem írt a habokban.
És meghalni, titkosan elülni,
mily elembe jártunk itt, ki tudja,
mint mikor hattyút látsz elmerülni: -
a vizen, mely nyájasan fogadja,
fodrozódik, elmúlik alatta,
s boldogan gyürűzik föl a hab;
míg a hattyú csöndesen kiválik,
mind nyugodtabb, tisztább és királyibb
méltósággal cél felé halad.
/Kosztolányi Dezső fordítása/
Drága Kislányom!
Örülök, hogy "kinyitottál"! Szeretettel puszillak: Gerti mami |
Olvassátok csak el, olyan megható történet... Bár több ilyen orvos lenne a világon!
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva. Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt! - És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére. - Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki. - Tessék? - fordult hozzá a patikus. - A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda? - Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban. - Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte: - Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége? - Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet. - Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi. - Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell. - Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: - Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett. - Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna? Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.
Drága kicsilány. Eltüntél ismét, mint az aranyóra Gondolom mozgalmas ,és fájdalmas volt Neked is ez a hosszú hétvége, Az emlékezés hete után mosolygós, szép derűs hetet kívánok millió puszi: Zsóka
|
Gratulálok a csodálatosan szép honlapodhoz! Minden nagyon gyöngyörűséges nálad, és tartalmas olvasnivalókat találok itt. A szívem békét és nyugalmat talált nálad...
"Hadd legyen az emberek közötti ittléted a szeretet ajándéka!"
Nagyon sok szeretettel várlak az én honlapomon is, gyere kérlek látogass meg, www.juditlapja.gportal.hu
Megtisztelő lenne, ha bannert is cserélhetnénk! Várom kedves válaszodat!
Imával és szeretettel, Judit |
Mihail Lermontov Imádság
Ha sorsom néha megtapos s bú fogja szívem át, elmondok egy csodálatos igéjű mély imát.
Megnyugtató, áldott varázs árad belőle rám, s gyógyít a szent vigasztalás, míg mondogatja szám.
S egyszerre nem fáj semmi sem, gond és bú nem sebez, sírok, hiszek s nehéz szívem oly könnyű, könnyű lesz.
(Áprily lajos fordítása)
Szia drága Angyalom Kívánok nagyon szép estét, és
Hetet, még ha egy szomorú napnak is nézünk elé. Szeretettel ölellek: Zsóka
|
Mostanában kevés az időm ,de nagyon örülök hogy megnyílt az oldalad.ölel.Vali |
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz,
> egy > pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető
> elfelejtéséhez > már lehet, hogy kevés egy élet
Anikó
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1] [Archívum]
|