|
A remény 3 . oldala
Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyöz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság.
Mottó:
„Mi mindnyájan a világegyetemhez tartozunk, mindnyájan kapunk tőle valamit és adunk neki valamit. Mindnyájan egy egésznek a részei vagyunk. Ma az a veszély fenyeget, hogy elfelejtjük ezt, és azt hisszük, mi vagyunk a világ közepe, azt gondoljuk, hogy a többi ember mind a mi kedvünkért él itt. Meg kell halnunk az effajta romboló egoizmus számára, és újjá kell születnünk egy olyan szeretetre, amely megtanít bennünket adni és kapni.”
„Befogadni valakit… azt jelenti: helyet adunk neki szívünkben, hogy élhessen és növekedhessen…”
Részletek Jean Vanier: A közösség című művéből
Soha ne Kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, aKKor az igazságért kérsz elnézést. (Benjamin Disraeli)
Szeretni annyi, mint sebezhetövé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megörzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; Kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzöséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.
Ha csalódsz azon emberekben, kik legszentebb érzéseidet bírják, ne ítéld el öket, mert nem Ök a hibásak, Hanem Te, mert rosszul választottál.
Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem Kutat mások szándékai felöl, nem hiszi azt, hogy ö jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon.(V.Szt.János)
Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak, megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiket és reménységeiket, kabátod szárnyát rángatják, s megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elől.
Bele kell nyugodnod - s ha művész vagy, gondolkozó, szemlélődő ember, nem könnyű ez! -, hogy az emberekkel kell tartanod. Velük kell sírnod és nevetned, s boldog és elégedett is úgy lehetsz csak, ha ők megengedik.
De az emberek - mondod te - csak egyenként felelősségteljes, érző és résztvevő emberek; tömegben olyanok, mint a csorda; a legolcsóbb jelszavak tüzelik őket, a legaljasabb vágyak feszítik a tömeg mellkasát. Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy lelkem kárát vallja?
Csak azt felelhetem: őrizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz. Mikor olyasmit kíván tőled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kívánságukat. Mindegy, mi az ára és következménye e magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság. Neked is van törvényed és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik tőled.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
