A kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola helyi tantervében a 2000/2001-es tanévtől egy integrált tantárgy megvalósításával a környezeti nevelés kiemelt szerepet tölt be. E tantárgy tantervében fontos szerepet tölt be a 6. és 9. évfolyamos erdei iskola program.
A következőkben a 2000/2001-es tanévben Biatorbágyon lebonyolított erdei iskola során vizsgált tanulói attitűdvizsgálat eredményeit mutatom be. Az erdei iskola fő célja a komplex természetszemlélet kialakítása volt, a biatorbágyi területen lehetőség nyílt a növény- és állatfajismeret bővítésére, a védett növények tanulmányozására, a különböző társulások vizsgálatára, a környezetgazdálkodás és az emberi beavatkozás következményeinek megfigyelésére, emellett a középső- és felső-miocén mészkövek felszíni kibúvásai mentén geomorfológiai, geológiai és őslénytani vizsgálatokat is végeztünk a diákokkal.
A válaszok (1. diagram) egyértelműen mutatják, hogy jól érezték magukat a gyerekek egy olyan tanulási környezetben, mely módszereiben – ismereteiben – hangulatában eltérő az iskolai tanulási körülményektől. Kollegákkal együtt tapasztaltuk, hogy a gyerekek a természetben tartott tanórákon nyíltabbak, érdeklődőbbek voltak. Maga a környezet, a vizsgálati helyszínek olyan motiváló erővel bírtak, mely során a csoportokba osztott különböző érdeklődésű tanulók figyelmét, aktivitását könnyebben lehetett vezetni, mint egy iskolai tanórán, s azok, akik a természet, a földrajz – biológia tantárgyak iránt kisebb érdeklődést mutattak, ilyen környezetben az iskolainál magasabb érdeklődésűek voltak.
A csoportmunka során pozitív tapasztalat volt, hogy az iskolában csendes, halk gyerekek, itt bátrabbak, érdeklődőbbek voltak, melyek ennek az oktatási módszernek egyik pozitívuma lehet. A tanítás során kevesebb, néhol semmi probléma nem volt a fegyelmezéssel, többé-kevésbé együtt haladtak a gyerekek a megismerés során, egymást segítve – fegyelmezve – formálva.
Az erdei iskola program hatékonyságát mutatja, hogy a diagramon csak a nagyon jó (5) és jó (4) értékelés szerepel.
A környezeti nevelési program végén arra kértük a gyerekeket, hogy állítsák sorrendbe az erdei iskolás foglalkozásokat. A 2. diagramon jól látszik, hogy a legnagyobb élményt a geológiai – ősmaradványokkal foglalkozó program nyerte, melyet a növényeket – társulásokat vizsgáló foglalkozás követett. Erre a magyarázatot e témák iskolai körülmények között kevésbé látványos ismertetésében kereshetjük. A diagramon az is látszik, hogy néhány kiugró értékeléstől eltekintve egyenletes a különböző természeti elemeket vizsgáló foglalkozások „sikere”, így mondhatjuk, hogy a komplexitás, mely az erdei iskola fő feladata volt, elérte a célját.
A hatékonyságát tekintve a kitöltött attitűdteszt 7. és 8. kérdését összefoglalva a harmadik ábrán látjuk, hogy a tanulók 90%-ka (25 fő) gondolta az erdei iskola után úgy, hogy az erdei iskolában szerzett élmények és tapasztalatok alapján szívesen olvasna természettel kapcsolatos könyveket (3. diagram). A júniusi program lezárása után szeptemberben a 32 fős osztályból 14 tanuló jelentkezett geológia szakkörre, így azt mondhatjuk, hogy ez a motiváció hosszan tartott, hatékony volt.Az erdei iskola értékelését célzó tesztből két kérdésre adott tanulói válaszokat szeretném kiemelni.
13. kérdés: Egy mondattal fogalmazd meg, mit jelent az „Erdei Iskola Program!”
Erre a kérdésre a legtöbbször a „Természetben lévő tanulást”, illetve a „Természetben lévő tanulás és a természet megfigyelése” választ adták. Szintén sokszor szerepelt a válaszok között a „Tanórák a szabadban / természetben” válasz. Néhány ettől eltérő felelet:
„Olyan órarend volt itt, amit az iskolában nem tudunk tanulmányozni!”
„Megismertük közelebbről egymást és a természetet.”
„A természettel megismerkedni és a régebbi korral.”
„Egy olyan iskola, melyben többet tanulunk, mint a suliban és az osztály is összenő.”
„Többet tanulni a természetről!”
„Szabadban történő környezetismeret tanulás.”
„Az erdei életek tanulmányozása.”
„Olyan ismereteket szerzek, amit az iskolában nem.”
Nagyon fontosnak tatom, hogy az erdei iskolai tanulásformát hogyan élik meg a gyerekek, milyen véleményük alakul ki egy iskolától eltérő tanulási környezetben való ismeretszerzésről. Legalább ilyen fontos, hogy ezt a tanulók hogyan adják tovább.
Ezt mértük az 14. kérdéssel:
14. kérdés: Ajánlanád-e barátodnak, hogy vegyen részt Erdei Iskola Programban? Miért?
A gyerekek 100%-a igennel válaszolt, az indokok közül néhány:
„Igen, hogy többet tudjon a természetről Ő is.”
„Igen, mert többet meg lehet tudni a természetről, mint földrajz órán.”
„Igen, mert nagyon jó volt!”
„Igen, mert hasznos.”
„Igen, mert jó a hangulat és mindenkivel jobban megismerkedünk, többet tanulunk.”
„Igen, mert többet tud meg a természetről és ami egy egész életre szól!”
„Igen, mert nagyon jó szórakozás.”
„Igen, mert játszva tanulunk és jobb, mint az iskola!”
A diákok érékeléséből érezhető, hogy felismerték a természet élő és élettelen értékeinek természetvédelmi szempontú jelentőségét, motiváltságuk a természet különböző értékei iránt nőtt (beszélgetések, tanulói vélemények alapján, többen pl. szívesen készülnének versenyre, járnának ehhez hasonló vizsgálódó-szakkörre). Érdeklődők voltak a program kezdetétől fogva (pl. a sok jelentkezőnek kevés volt a 10 kiselőadás az erdei iskola elején!), s a program végén az értékelésben játékos tanulásról, hasznosságról, jó élményekről, olyan ismeretekről írnak, melyeket az iskolában nem szerezhetnek meg. Sokan nehezen tudtak dönteni a programok sorrendbe tételekor. Szívesen ajánlanák barátaiknak hasonló programon való részvételt, s maguk is szívesen jönnének újra erdei iskolába.
Sokszor hallani, hogy nem szeretnek tanulni a gyerekek, nem szeretik az iskolát, ez a program is bizonyítja, hogy a módszerek, körülmények, szemléltetések ilyenfajta alkalmazásával mind a tanulás, mind a közösségszervezés élményszerű és hatékony lehet.
Kiss Gábor
AJÁNLOM AZ OLDALT
