Az egészségtanról dióhéjban (Olvasmány)
Az ókori népek közül az egyiptomiak, a zsidók egészségügyi szabályai vallási előírásúak voltak.
A középkorban az egészség ügye igen elhanyagolt volt (gondolj a rengeteg rágcsáló által terjesztett pusztító járványokra, az utcákra öntött szemétre, a hétköznapi emberekből lett doktorokra). Néhány lovagrend (pl. templarius, johannita stb) azonban már ekkor felhívta az uralkodók figyelmét arra, hogy a nép érdekében hozzanak egészségügyi szabályokat.
A XVII. és XVIII. sz.-ban az egészségügy állami feladat lett, a gyógyítást képzettséghez, állami vizsgákhoz kötötték, a gyógyítókat egy szervezetbe vonták össze. Nagy összefogásra, és az emberek egészségi állapotának tudatos javítására, megóvására az 1830-as évek európai kolerajárványai után került sor.
Az orvostudomány a XIX. sz.-ban hatalmas fejlődésnek indult. S e fejlődés folyamán, önálló ágai formálódtak, így vált ki az egészségtan is, mint amely az ember és környezetének egymáshoz való viszonyának kutatására törekedett.
A németországi egyetemek professzorai nagyon gyorsan értek el, az akkori színvonalon világsikereket. Tankönyveikből tanítottak, kutatásaik eredményeit egész Európában oktatták. A mai napig büszkén emlékezünk Pettenkofer professzorra, aki a müncheni egészségtani iskola mestereként végzett örök értékű kutatásokat. 1865-ben a Münchenben létrehozott egyetemi tanszékét az egészségtudomány tanításának, és az egészségtan gyakorlati kutatásának központjává alakította. Magyarország hamar a német példa nyomába lépett; a budapesti tudományegyetemen már 1875-ben létesült egészségtani tanszék, Fodor József vezetése alatt teljesítette az egészségtani oktatás és vizsgálódás feladatait. A ma is működő intézmény tiszteletből, a kaposvári származású Fodor József nevét viseli.
Az 1870-es évek végére az egészségtan a fertőző betegségek kutatásával nagy lendületet nyert. Ezután az egészségtani intézetek lettek a központjai e tudomány kutatásának, tanításának. Az egészségtan jelentőségét mutatja, hogy napjainkban főiskolákon, sőt közép- és általános iskolákban is tanítanak egészségtant, hiszen ez feltétele az egészségügy helyes ápolásának.
A környezetegészségtan története
A környezet az élőlényeket körülvevő azon tényezők összessége, melyek az élőlényre közvetlenül hatnak.
Az egészséggel kapcsolatban környezeten azokat a természeti, technikai (mesterséges) és társadalmi tényezőket értjük, melyek befolyásolják egészségünket, de egy ember nem tudja megváltoztatni őket (pl.: levegő-, talaj-,
vízszennyezés).
Társadalmi összefogással, együttes tevékenységgel az egészségre káros hatások kiküszöbölhetők, vagy legalábbis csökkenhetők.
Somogyiként a népegészségügyért
44. ábra. Fodor József (1843-1901) |
Az egészségügyi ellátás megszervezésére az első hazai népegészségügyi jogszabályt 1770-ben adták ki. 1876-ban már törvény szabályozta a közegészségügyet. A hazai népegészségügy élenjáró tudósa a Somogyi megyei Lakócsán született Fodor József volt.
A lakócsai fiúból tudós orvossá vált Fodor Józsefnek már az elemi iskolai tanulmányok mellett alkalma volt megismerni az elmaradott, szegényes körülmények között élő falusi lakosság sanyarú egészségi viszonyait.
Elemi iskolai tanulmányait befejezve a pécsi cisztercita gimnáziumban érettségizett. Az orvosi egyetemnek csak az első évfolyamát végezte Bécsben, mert hazakívánkozott, így tanulmányait huszonkét évesen Budapesten fejezte be. Egy évvel később sebészetből, szemészetből és szülészorvoslásból oklevelet szerzett.
Fiatalon állami ösztöndíjjal Európa élenjáró intézeteiben kutatott és tanult. Eközben megismerte: Németország, Hollandia, Anglia és Ausztria egészségügyi intézményeit, ahol a népegészség helyzetét tanulmányozta.
Hazatérve 1872-ben Kolozsváron az Államorvostani Tanszék tanára lett, ahol közegészségtant is tanított, elsőként Magyarországon.
1874-ben megalakult a pesti egyetemen Európa első önálló egyetemi közegészségtani intézete, s vezetőjének felkérték Fodor Józsefet. Tanítványai évtizedek múltán is követték az útmutatásait. Nehéz körülmények között, szinte a semmiből teremtett az egész világ által elismert intézetet. Hatalmas elméleti tudását folyton gyarapítva egy percig sem szakadt el az élet mindennapi problémáitól.
Számos meghívásnak eleget téve sorra járta Európa országait, s mindenütt a népegészségügyet tanulmányozta. A Berlinben megrendezett Egészségügyi Világkiállításon elnyerte az Auguszta császárné által alapított nagy arany érdemérmet. Negyvenévesen lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A londoni higiéniai kongresszuson 1891-ben felolvasást tartott, amelynek hatására Anglia egyik leghíresebb egyeteme, a cambridge-i díszdoktorává avatta. A belga, a spanyol, a finn, az angol és az olasz akadémia pedig tiszteletbeli tagsággal tüntette ki. Számtalan külföldi és magyar tudományos társaság és egyesület választotta tagjává.
A gyermekkori tapasztalatai döntően befolyásolták egész pályafutását. Tanítványa, dr. Riegler Gusztáv, aki a Kolozsvári Egyetemen az utóda lett, búcsúbeszédében ezt mondta: „Fodor professzor élete során mindig vágyakozással gondolt vissza somogyi szülőfalujára.”
Fodor József a mostoha egészségügyi viszonyokat, „a nép egészségének megromlását” elsősorban a széles néprétegek alacsony műveltségi szintjének tulajdonította. Javulást a lakosság egészségügyi felvilágosításától remélt.
Ezek leghatékonyabb formájának az iskolát tartotta, ezért iskolaorvosi és egészségtan tanári képzést kezdeményezett, s fontosnak tekintette az egészségtan oktatását az iskolákban és az egyetemeken. Az iskolaorvosi
hálózat megszervezése, az egészségtan oktatásának bevezetése példaként szolgált Európa nyugati államainak is.
Viszonylag fiatalon, ötvennyolc éves korában halt meg, 1901. március 20-án. Abban az évben, amikor a Magyar Tudományos Akadémia a világon első alkalommal meghirdetett orvosi Nobel-díjra felterjesztette.
A díj odaítélésére nagy esélye volt, s nem a bírálóbizottság döntése, hanem a tragikusan korai halála akadályozta meg az elnyerését, mivel a Nobel-díjat csak élő személynek ítélhetik oda.
Kaposváron az ÁNTSZ hivatala előtt egész alakos szobra hirdeti az utókor emlékezését. Szülőfalujának művelődési háza előtti mellszobrát a Somogy Megyei Kórház készíttette. Tudományos munkássága, újat teremtő szelleme, a nép egészségéért érzett felelőssége, szülőföldjéhez való ragaszkodása, a mai és a későbbi nemzedékek számára egyaránt példakép lehet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Olvasmány
