Édesapám is festő és a tehetségét örököltem. Gyönyörűen tudok rajzolni is, azonban mégis a fényképezéshez köt az életem. Már csecsemőkoromban is a fényképezőgép sarkát szopogattam, óvodásként pedig igazi, hamisítatlan, márkás játékfényképezőm volt. Igen, kisiskolásként bontakozott ki a tehetségem, amikor saját, filmes gépemmel már sok képet csináltam, amelyeknek csodájára jártak, így joggal büszke voltam. Most kilencedikes vagyok, és egy digigéppel alkotok.

2005-ben indultam először fotópályázaton, melyen rögtön két I. díjat is nyertem. 2006-ban is dobogóra kerültem két kategóriában is, de a zsűri szemére hályog nőhetett, mert szerintem sokkal jobb anyaggal indultam mint az egy évvel azelőttiek, mégis másé lett az elsőség. Kicsit csalódott voltam, de - gondoltam -, sebaj, majd legközelebb, ebből is láthatják, hogy a legjobbak között vagyok.

Vígasztal, hogy itt van mellettem pár fotómániás, akikkel meg tudjuk beszélni a képek erényeit és hibáit, ők a szakkörtársaim. És persze itt van a tanárnő, Györgyike, akihez minden gondommal fordulhatok.

Ha akartok új barátokat, hírnevet, dicsőséget, klassz feladatokat, akkor gyertek fotó és videó szakkörre!