Menyasszonytánc

Jávori Ferenc (Fegya):

– Hogy alakult ki ez pontosan, hogy mi is lesz, és mikor?

– Úgy két – két és fél évvel ezelőtt Kállai István író-forgatókönyvíró nekem adta Indig Ottó A torockói menyasszony című darabját, hogy olvassam el, gondolkozzam rajta. Elolvastam, félig tetszett, félig nem, mondtam, hogy át kell dolgozni. Beszállt a munkába Kerényi Miklós Gábor, az Operett Színház igazgatója, majd egy kicsit később Béres Attila. 2004 szeptemberében kaptam egy végleges példányt a szövegből, de addigra a zenetükör már elkészült. Tizenhét teljesen új számot írtam, és három repertoárszámunk került be a zenei anyagba.

– Teljesen új darab lévén: hogy alakult a szöveg és a zene kapcsolata az írás során?

– Óriási segítségem volt Miklós Tibor, aki remek dalszövegeket írt. Számomra az volt a fontos, hogy a cselekmény folytatása legyen a dalszöveg. Úgy működött, hogy előre megírtam a zenét, és Tibi utólag írta meg hozzá a szöveget. Úgy érzem, nem külön zeneszámokról van szó, hanem egységes formát ad a dal, a cselekmény és a dalszöveg.

– Tudtad, hogy kiknek, milyen hangoknak írod?

– Amikor másfél éve elkezdtem írni, akkor még nem. De úgy egy évvel ezelőtt kikristályosodott a szereposztás. Az András-Rózsi és a Dávid-Janka kettőst már akkor írtam, mikor tudtam, hogy kik fogják játszani. Kerényi Miklós Gábor mindig mondta, hogy kinek meddig megy a hangja, például Mészáros Árpád Zsolt, aki Andrást játssza, C-ig, D-ig énekel, úgyhogy bátran írhattam fölfelé.

– Segítettél a szereplőknek abban, hogy a zsidó jelenetekben jobban eligazodjanak, autentikusan létezzenek?

– Volt ilyen kérés, a próbák alatt sokszor instruáltam a számokat, hogy egy-egy hajlítás, az egész hangzás hogyan lehet „zsidósabb”. Mikó István, aki a kocsmárost játssza, óriási partner volt ebben, nem is nagyon kellett nagyon magyarázni, megérezte, hogy mit akarok.

– Hogyan lett ebből a két teljesen különböző műfajból, a klezmerből és a musicalből egységes zene?

– Alaphelyzet volt, hogy a Budapester Klezmer Band zenél a színpadon. De azt éreztem, hogy ha csak a klezmerre alapozom a zenei matériát, az túl szűk lesz, mindenképpen tágítanom kellett tehát a zenei hangzást. Eddig sem csak klezmer zenét írtam, kipróbáltam magam más műfajokban is: öt éve egy francia filmhez írtam zenét, és Markó Iván legújabb előadásában sem klezmer volt a fő motívum. Ez bátorítást adott ahhoz, hogy belevágjak a klezmer és a musical párosításába. Úgy érzem, szerencsés vállalkozás volt, mert jól kiegészíti egymást a két műfaj. A lírai számoknál több, erősebb a musicales motívum, a tömegjeleneteknél, táncoknál inkább a klezmer dominál.

– Nyilván nem én vagyok az első, aki megkérdezi: teljesen el tudtál vonatkoztatni a Hegedűs a háztetőn musicaltől?

– És valószínűleg nem te leszel az utolsó sem…! Abból indultam ki, hogy ez egy Magyarországon született mű, Budapesten íródott. Az, hogy a Budapester Klezmer Band ugyanúgy részt vesz a produkcióban, még nem jelenti azt, hogy ugyanarról van szó. Ez egy közép-európai falu története, ahol három közösség él. Persze, hogy van hasonlóság, hiszen itt is élnek az emberek, szenvednek, szeretnek, gyűlölik egymást… De nem érzem azt, hogy nagy áthallás lenne a kettő között. Egy dologban azért jó lenne, ha hasonlítana a Hegedűsre. Szeretném, ha ugyanolyan átütő sikert aratna az egész világon…

Siménfalvy Ágota:

– Fontos állomás a pályámon Patkós Rózsi szerepe, talán ekkora feladatom még nem is volt az Operett Színház nagyszínpadán. Attilával nagyon sokat beszélgettünk a lányban végbemenő lelki folyamatokról: először kiderül róla, hogy szülei örökbe fogadták, ennélfogva származása eredetileg zsidó, majd megtudja, hogy ezek a papírok tévesek, és mégsem zsidó. Mindkét félreértésből rengeteg probléma származik, ugyanis a falu különböző nemzetiségei vagy azért taszítják ki maguk közül, mert zsidó, vagy azért, mert nem az. Pedig Rózsi csak egy magyar fiúhoz szeretne hozzámenni, mindent föláldoz ezért a szerelemért.
Van egy jelenet az első felvonás végén, amivel sokat küszködtem. Rózsi először kerül be egy zsidó társaságba, ráadásul egy előkelő estélyen, ahol az Ószövetségről addig megszerzett hevenyészett és igen pontatlan tudását előadja. Nehezen találtam meg azt a boldog, talán kicsit naiv lelkiállapotot, amikor azt érzi, tudásával elkápráztatta az úri társaságot. Annyira el voltam foglalva a darab komolyabb, nehezebb részével, hogy nem tudtam magam kellőképpen elengedni. A másik szereposztásban Kékkovács Mara játssza ezt a szerepet, aki vidámabb, bolondosabb természetű lány, mint én. Attila mindig azt kérte tőlünk, hogy közelítsünk egymás felé, bizonyos részeknél én legyek bohókásabb, más részeknél Mara legyen súlyosabb. Úgy érzem, mostanra mindketten megtaláltuk az egyensúlyt.

Béres Attila (rendező):

Ez a történet Erdélyben játszódik, románokkal, magyarokkal, zsidókkal. Számomra nagyon fontos megmutatni azt, hogy az ember hovatartozásánál sokkal lényegesebb, hogy kicsoda valójában, milyen ember. A hovatartozás másodlagos kérdés, ez alapján senkit nem lehet megítélni. Egy magyar, egy zsidó és egy román is lehet jó, rossz, cinikus, ironikus, nagylelkű… Ezt is megpróbáltam beleszőni a darabba: a magyarok, zsidók, románok közt is van negatív és pozitív figura.
A többnemzetiségű városkák, falvak zárt világot alkotnak. A nemzetiségek közötti konfliktus adott, főleg, ha azt tekintjük, hogy a darab a ’30-as években játszódik. Ebben az időben (még a magyarországi zsidótörvények előtt) Romániában már volt magyartörvény. Azt mondta ki, hogy ha egy román ember a Kárpátokon túlról beköltözik egy erdélyi magyar faluba, akkor automatikusan húsz hektár földet kap. Viszont az emberek hétköznapjaiban ez a konfliktus eltűnt, mert a román ember a magyartól vette a tejet, a magyar pedig a romántól a csizmát. A darab elsősorban nem a nemzetiségi konfliktusról szól, persze nagyon mélyen az is benne van. A középpontban egy lány Golgota-járása áll, akit azért kínoznak meg méltatlanul, amiért nem is hibás. Az ő hősiessége vezet oda, hogy az előadás végén román táncol zsidóval, magyar törökkel…

Magyarországon 2006-ban vannak nemzetiségi kérdések, hihetetlen szélsőséges politikai kérdések, összeütközések. Fura helyzet ez. A négy évvel ezelőtti választások idején a Valahol Európábant rendeztem, ami egy hasonló konfliktusrendszerre épült. Ott meghal egy gyerek a felnőttek politikai játszadozása miatt. Itt egy nő majdnem tönkre megy, ártatlanul. Ezt fel kellene tudnunk dolgozni, hátha ennyit hozzáadunk a világhoz