Abaházi Csaba: Mai vendégünk Szatai Gábor, a No együttes énekese. Szia!

Szatai Gábor: Szervusztok, jó estét kívánok!

 

A.Cs:És hát ugye azt mondtam én a mai műsorról, hogy a nagy visszatérők… és a NO az nem is tudom mikor hallottam utoljára a NO zenekarról, hogy létezik, hogy koncertezik, de nem voltatok az utóbbi években, és aztán most egyik reggel bekapcsolom a TV-t és azt látom, hogy valamelyik reggeli műsorban, vagy délelőtti műsorban zenéltek… És hát teljesen meglepődtem, persze örültem neki. Honnan kerültetek most elő, mert ha jól tudom ezerfelé mentetek a nagyvilágban…

Sz.G: Hát igen, ez egy nagyon hosszú történet, tényleg régen hallhattál sírni bennünket… Utoljára… Az utolsó közös fellépése a zenekarnak 1998 elején volt, azután külföldre mentünk, a Slamó is és én is a családommal több évet külföldön töltöttünk és…

A.Cs: De nem ugyanoda mentetek?

Sz.G: Nem, nem, nem, nem, különböző országokat jártunk be. És hát… nem is nagyon akartunk zenélni, de aztán, miután visszajöttünk Magyarországra, úgy éreztük, hogy talán még van mit mondanunk az embereknek, és… Újra elkezdtünk beszélgetni arról, hogy életre hívjuk a zenekart. Ez tavaly valamikor tavasszal történt, hiszen az első koncertünk 2005. április 30-án volt a Wigwamban, az első úgymond visszatérő koncertünk, és nagyon nagy sikerünk volt, és ezért nagyon hálás vagyok a közönségnek, hogy nem felejtettek el bennünket, hanem szeretnek és emlékeznek ránk.

A.Cs: És ha jól tudom, akkor nem csak koncerteztek, hanem írtatok új dalokat is.

Sz.G: Természetesen mindig készülnek új dalok, hiszen a szívünkből állandóan áradnak a mondatok, a hangok, és ezeket szeretnénk eljuttatni a közönséghez is. Új lemezt ugyan még nem tervezünk, de néhány dalt már rögzítettünk, és aztán meglátjuk, hogy ennek milyen lesz a fogadtatása, illetve tapogatózunk különböző kiadók ill. menedzser-irodák felé, hogy milyen irányba lehet elindulni ezzel a zenekarral újra.

A.Cs: Most akkor egy kicsit felelevenítjük a hallgatóknak is az emlékezetét. Meghallgatunk egy olyan NO dalt, amit szerintem azok is ismernek, akik nem voltak NO rajongók, ezt a dalt azért elég sok helyen lehetett látni, hallani annak idején. Ez a hallottalak sírni, azután beszélgetünk tovább Szatai Gáborral, a NO énekesével, itt a Hajrá Magyarok-ban, a Danubius-on.

             

              Hallottalak sírni téged…

 

Ez a Danubius Rádió, ahol mindig a legjobb válogatásban szólnak a dalok, a Hajrá Magyarok vendége továbbra is a NO énekese: Szatai Gábor, és a Hallottalak sírni című… hát egykori klasszikus…

Sz.G: Szereted?

A:Cs: Én ezt nagyon, nagyon, én nagyon szeretem egyébként a NO zenekart. Igazából akkor, amikor a NO működött, és ment, akkor én sokkal keményebb zenéket szerettem hallgatni. Nekem egy kicsit lágy volt, de hát ahogy az ember kicsit… idősödik, és bölcsebb lesz, és tapasztaltabb, akkor rájön arra, hogy… mit… Nekem pl. akkor a U2 sem jött be, titeket mindig összehasonlítottak a U2-val, talán nem is véletlenül.

Sz.G: Hát... nem volt abban semmilyen tudatos.. talán hasonlóan éreztünk, hasonlóan gondolkodtunk a zenéről, vagy egyszerűen ugyanolyan sorsunk volt, mint nekik.

A.Cs: De hát.. ráadásul a Te hangod… nem azt mondom hogy megtévesztésig, de azért nagyon hasonlít a Bono hangjához.

Sz.G: Hát ez nem az én érdemem… Én csak azt tudom mondani, hogyha tehetséges vagyok, és tudok énekelni, ha tudok egyáltalán, akkor ezt Istennek köszönhetem, mert Ő formált, Ő alkotott meg ilyennek, amilyen most vagyok. Hát hogy mi lesz a jövő, az is az Ő kezében van.

A:Cs: Azt említetted, hogy volt egy bulitok a Wigwamban nem is olyan régen, nagy sikerrel. Ez most egy ilyen „Visszatértünk, itt vagyunk” jellegű buli volt, vagy valaminek a kezdete? Hát most elindultok, bejárjátok az országot, mi történik jelenleg a NO zenekarral?

Sz.G: Jelenleg az van, hogy a Slamóval ketten vagyunk a régi, illetve alapító tagok közül a zenekarban, a többiek újak. Ők lent élnek Miskolcon, én Budapesten lakom, úgyhogy a hétvégéim azok mozgalmasan telnek, vagy koncertezünk, vagy próbálunk, ez a két alternatíva van, de mindenféleképpen utaznom kell, és… Hát szeretnénk újra felnőni és nagy zenekarrá válni, olyan naggyá, mint mondjuk amilyenek régen voltunk, mert ez egy befejezetlen dolog, nem futottuk be azt a pályát igazán, amire úgymond hívattunk szerintem.

A.Cs: Ismered gondolom a mai kínálatot, ha már egyszer visszajöttél Magyarországra és belevágtál újra a zenélésbe. Biztos körülnéztél, hogy kik azok, hogy mennek, mi megy. Gondolod hogy itt van a lehetőség, itt van az idő a NO zenekar számára, hogy bejárja azt az utat, amire most az előbb céloztál?

Sz.G: Hát nézd, az idő az mindig készen van, ez már csak rajtunk múlik, hogy mi mennyire tudunk élni a lehetőségekkel. Én megteszek a magam részéről mindent, és a társaim is –azt gondolom- hogy megteszik a magukét. Olyan dalokat próbálunk írni, amelyek ma is aktuálisak, amelyek ma is megérintik az embereknek a szívét és egy picit hozzájárulhat ahhoz, hogy az életük jobb vagy szebb legyen.

A.Cs: Következő dátum, ahol meg lehet tekinteni a zenekart?

Sz.G: Hát ez egy jó kérdés, valamikor a közeljövőben, 1-2 héten belül biztosan játszunk. Budapesten legközelebb március 11-én a Petőfi Csarnokban lépünk fel a Hooligans vendégeként. Ők is régi rajongók, mint kiderült.

A.Cs: Ez milyen érdekes, hogy amikor a NO zenekar nagyon ment és sztár volt a 90-es évek elején , akkor a Hooligans tagjai szerencsi fiatalok voltak, akik valószínűleg éltek-haltak volna a lehetőségért, hogy bárcsak egyszer játszhatnának előttetek, és aztán most, eltelt jó néhány év, 2006-ban pedig a NO a Hooligans előzenekara.

Sz.G: Hát ők nagyon kellemes emberek és kívánom, hogy még sikeresebbek legyenek, mint amilyenek most.

A.Cs: De nincs bennetek egyébként ilyen, hogy ti már annak idején letettetek valamit az asztalra, és akkor… ezek vagy azok a dolgok, amiket akkor elértetek elhelyez titeket valahova a mostani pályán? Nulláról kell-e kezdeni –ez a kérdés lényege- vagy…?

Sz.G: Igen, nulláról kell kezdeni. Én azt gondolom, hogy a tegnapi sikereidre nem ülhetsz rá ma. Felnőtt azóta egy új generáció, ami talán nem is hallott bennünket soha élőben, a lemezeinket nem lehet kapni már évek óta az üzletekben. Szinte csak ilyen szájhagyomány útján terjednek a dalok vagy szövegek, ill. hallottam azt is, hogy vannak zenekarok, ilyen kezdő zenekarok, főiskolákban, egyetemeken, akik a mi dalainkat játsszák, és így ismernek bennünket nagyon sokan.

A.Cs: Ez tök jó dolog.

Sz.G: Úgyhogy nulláról kell építkezni, ez régen is jellemző volt a zenekarra, hogy sokat koncerteztünk. Szeretnénk elvinni a dalokat a közönséghez, kis klubokban, bárhol fellépünk, ahol szeretnek bennünket, és nagyon nagy élmény minden este találkozni a közönséggel.

A.Cs: Az előbb említettem neked, hogy amikor a NO dübörgött, akkor én keményebb zenéket szerettem, és én sose tudtam megállapítani, hogy a NO-nak a rajongói azok tulajdonképpen kik, kikből állnak. Valahol ez egyfajta rock zene…. És talán lehetett mérni, mert most ahol játszottatok, ugye említette, a Wigwam az egy rock klub, metál zenekarok szoktak ott játszani és rock zenekarok. Kik járnak, vagy kik jártak annakidején a NOra, akikre most lehetne számítani, hogy talán most is eljöjjenek?

Sz.G: Hát én… Húha… ez nagyon érdekes kérdés, mert tényleg nagyon széles palettán mozog a közönségünk. Az egész 10 éves fiúktól akár a 40-50 éves emberekig is, jönnek a koncertünkre, vannak, akik családapák, és már hozzák magukkal a gyermekeiket, szóval azért megható. Nem tudom igazán lemérni hogy most kinek szól. Azt gondolom, mindenkinek szól, aki szereti a jó zenét, aki gondolatokat akar hallani, olyan szövegekre kíváncsi, amik szólnak valamiről.

A.Cs: Hallgassunk meg egy új dalt, mert most itt van a kezemben egy válogatás-albumon, amire felraktatok 3 új dalt is, és mondtad, hogy bár készülnek dalok egyelőre lemezt nem terveztek. De hát azért, mégiscsak mutassuk meg a hallgatóknak, hogy milyen ma a NO. Ez a Vezess át a sivatagon, és köszönöm szépen, hogy itt voltál, sok sikert kívánok a NO-nak!

Sz.G: Én köszönöm.

A.Cs: Hello!