Többek között Shakira híres csípőrázásával megkezdődött a záróünnepség, majd nyolc órakor tízezernyi vaku villanásával az Olaszország-Franciaország vb-finálén is útjára indult a labda. A világ szeme Zinédine Zidane-on volt, az aranylabdás, vb- és Bajnokok Ligája-győztes, 34 éves francia középpályás már korábban bejelentette, hogy a mundial után befejezi pályafutását. Óriási siker, hogy
Raymond Domenech szövetségi kapitány csapatát döntőbe vezette a kopaszodó világklasszis, mindenki azt várta tőle, hogy a világbajnokság utolsó összecsapásán ismét varázsolni fog. Persze nem is kellett csalódniuk a nézőknek, a hetedik percben - egy kissé szigorúan megítélt - büntetőhöz jutott a nyolc évvel ezelőtti aranyérmes, és Zizou flegma, de látványos mozdulattal alányesett a labdának, amely a felső kapufáról pattant - épphogy - a gólvonal mögé.

Senki nem hitt a szemének, de főképp nem az olaszok, akik a vb során eddig a pillanatig csak egy gólt kaptak, az is öngól volt, most meg hét perc alatt bevették Gianluigi Buffon kapuját. Az olaszok nagy szerencséje, hogy Alessandro Nesta megsérült? Úgy tűnt, igen, mivel kitűnő helyettese, Marco Materazzi a 19. percben kiegyenlítette az állást - a tifosik óriási örömére, akik a találkozó első felében túlfütyölték a szintén kék rivális híveit. A két, viszonylag gyors gól a 40. percig elégítette ki a szurkolók fociéhségét, ekkor hullámzásba kezdett a tömeg, a szünet előtt pár pillanattal pedig a helyszínen lévő németek is "szót kértek". A Fabien Barthez kapuja mögötti szektorokban ugráló több ezer helyi előkapta német zászlóját, és hangos "Deutschland" kiáltásba kezdett - egy biztos, a házigazdák soha és sehol nem titkolták, hogy hová valósiak és kiért szorítanak.

A két csapat amúgy már jól ismeri egymást, a hat évvel ezelőtti Eb-döntőben ugyanez volt a párosítás, s mint azt a találkozó során több percre - a vb során talán először - elromló óriáskivetítő közhírré tette, a mostani pályára lépők közül 11 játékos annak a meccsnek is a részese volt.

A második félidőben beborult az ég, kékből lilává lett - ez jelent valamit, kinek segíthet az időjárás, miért tűnt el a két csapat kedvenc színe az égboltról? Talán Zizou alkonyát jelentheti, aki majdnem lőtt egy olyan kapásgólt, mint a Real Madrid 2002-es BL-döntőjében, egy védő azonban lövését ezúttal blokkolta, a nézők meg csak hüledeztek, majd a játékos nevét kezdték skandálni. Zidane-t társai mindig megtalálták labdával, remekül osztogatott, a francia fölényt azonban ő sem tudta gólra váltani, pedig a hosszabbításban volt egy olyan fejese, amely kiköpött olyan volt, mint az 1998-ban szerzett egyik találata - ezúttal viszont Buffon kivédte a bombaerősen a kapu tartó labdát.

Köszönhetően főképp a 100. válogatottságát éppen most ünneplő Fabio Cannavarónak, a franciák nem tudtak újabb gólt szerezni, Itália játékában pedig ezúttal nem volt benne az a vagányság, ami a németek elleni két hajrágólt eredményezte. De nem is a hosszabbítás és a góltalanság zaklatta fel igazán a nézőket, hanem a 110. perc történései. A vb eddigi hőse, a veterán Zidane fejjel "nekiment" Materazzinak, és ezért - teljesen jogosan - kiállította őt az argentin játékvezető. (A nézők mit sem tudtak a fejelésről, ezért innentől kezdve a stadionkapu bezárásáig a franciák kifütyölték az olaszokat, mivel Buffon kapus reklamálása után, a visszajátszást figyelő ötödik játékvezető "javaslatára" kapott pirosat Zidane...)

Egy világ figyelte döbbenten Zizou ámokfutását

Ezzel a Real-félisten antihőssé lett, de eddigi karrierje és az idei vébén nyújtott álomprodukciója ahhoz mégis csak elég volt, hogy az [origo] tudósítója a vb-aranylabda-választás papírfecnijén a második helyre tegye ZZ-t (az olasz csapatkapitányt, Cannavarót azért nem előzhette meg). Marcello Lippi emberelőnyben focizó csapata nem tudott mit kezdeni a fórral, így jöhettek a 11-esek, és a világ nyolcadik csodája - Olaszország mind az öt büntetőjét belőtte, így megnyerte a XVIII. labdarúgó-világbajnokságot. Ezzel  a squadra azzurra negyedszer lett aranyérmes, így lerázta a három diadallal rendelkező Németországot, és megközelítette az ötször nyertes Brazíliát.

Fabio Grosso utolsó büntetőjével a mennybe repítette az azzurrikat, leírhatatlan ünneplésbe kezdtek Tottiék, a kupaátadásnál szinte felrobbantak az örömtől Itália fiai, majd tűzijáték és ezüsteső, és ki tudja még milyen látványosságokkal köszöntötték a friss világbajnok, tán még most is mulatozó válogatottat.