Némileg szorongva engedték útnak az ETO szurkolói Görbiczéket, hiszen még élénken élt bennük a rájátszásbeli vereség emléke. Róth Kálmán csapatából ezúttal a bokasérüléssel bajlódó Simona Gogirla és Herr Orsolya maradt ki. Utóbbi a Spartacus ellen már valószínűleg bekerül a csapatba. A DVSC-ben mindenki a fedélzeten volt.
Bár a hazaiak szereztek vezetést Szabó révén, az ETO két Radulovics góllal fordított, majd 5-2-re elhúzott. Néhány apróbb figyelmetlenség azonban elég volt a Lokinak és 6-5-nél már Orbánéknál volt az előny. Ekkor vezetett utoljára a hazai gárda. Ismét a Győr ragyogó védekezése volt az, ami eldöntött mindent. Hornyákék nagyszerűen követték lábbal a hazai támadókat és a sáncmunka is nemzetközi szintű volt a zöld-fehéreknél. Ha mégis eljutott a kapuig a labda, akkor  Guiu parádézott. Hiába kért 11-6-os vendég előnynél időt Bíró Imre, a DVSC mestere. Görbicz, Bradeanu, Vérten, Somoi, Bódi és Radulovics tamadásban is ellenállhatatlan volt. Az sem vetette vissza a vendégeket, hogy Radulovics rosszul lépett, aláfordult a bokája és már nem is térhetett vissza a pályára. (A jobbátlövő bokáját csütörökön röntgenezik meg a győri kórházban.)
A szünetre eldőlt a két pont sorsa, a második félidőben az ETO profi csapathoz méltóan, könnyedén tartotta előnyét. A Debrecenbe Orbánon kívül, a 14 gólos hátrányban is nagyszerűen szurkoló közönsége próbált lelket verni. Ez annyira volt elég, hogy ne nőjjön tovább az amúgy is tetemes különbség. A játékrész második felében már mindkét csapatban a cserejátékosok kaptak lehetőséget!

Róth Kálmán: Nem számítottam ekkora különbségre. Ragyogóan védekeztünk és ezáltal nagyszerű volt a kapusteljesítményünk is. Ez döntötte el a két pont sorsát.