A Jetix Kupa országos döntőjében elért első helyezésének köszönhetően, csapatunk elutazhatott Dániába a Vildbjerg Cup-ra, ahová Jetix Grils néven neveztek be minket a szervezők. Autóbusszal mentünk a torna helyszínére, és velünk utazott a fiú győztes szombathelyi csapat is.

Az utazás borzasztóan fárasztó volt, de a sok videózásnak köszönhetően egész tűrhetően bírták a lányok a több, mint 18 órás buszozást.

A helyszínre érkezéskor egyből elvittek minket a szállásra, ami körülbelül 20 percre volt a központtól, ahol később a mindennapjainkat töltöttük - vagyis a mérkőzések helyszínétől. Egy kis faházban szállásoltak el bennünket, fent a tetőtérben laktak a fiúk, mi pedig lent a földszinten, pakoltuk ki matracainkat, és hálózsákjainkat.

A szoba elég zsúfolt volt, de otthonossá varázsoltuk, nekünk éppen megfelelt a célra, hiszen csak az estéinket töltöttük itt.

Másnap reggel visszamentünk a központba, ahol először is reggeliztünk. Egy nagy sportcsarnokban volt az ebédlő, ahová csak étkezési-jeggyel mehettünk be, és itt a többi csapattal együtt ettünk minden nap. Első nap meg is gyűlt a bajunk a rendezőkkel, mert ebédet csomagoltunk magunknak, amit elvileg nem szabadott volna, de mi ezt nem tudhattuk.. :)

Aznap volt a megnyitó is, ami úgy nézett ki, mint mikor az Olimpián felvonulnak a csapatok. Minden csapat tagja arcra festett zászlókkal, és a kezükben vitt zászlóikkal dalokat énekelve, gyűlt össze egy futballpályán. Innen indult az összes csapat egymás után, sorba rendezve a városon át a központi stadionba. Mi is köztük vonultunk kis táblácskánkat vittük a kezünkben (mert persze fogalmunk sem volt, hogy ez mekkora menetelés lesz, így zászlónk nem voltJ). Mikor beléptünk a stadionba óriási embertömeg előtt mondták be a hangosbemondóba csapatunk nevét, majd pedig elkezdődött a megnyitó.

A megnyitó után kezünkbe kaptuk a sorsolást és elindultunk, hogy megnézzük a pályákat. De még előtte azért a stadionban, (ahol sajnos csak a nagyobb korosztályok döntői zajlottak), lefotóztattuk magunkat.

Hát meg kell, hogy mondjam jó pályákra számítottunk, de amit láttunk arra legmerészebb álmainkban sem gondolhattunk volna. Azt tudtuk előre, hogy Vildbjerg nagy része sportközpont, és főleg a futballé a főszerep, de ez nem jutott volna eszünkbe. A pályák egymástól 3 méter magas sövényekkel voltak elválasztva és ezen a területen, ha 40 pálya nem volt, akkor egy sem. Az egész úgy nézett ki, mint egy óriási labirintus, sokszor el is tévedtünk, mikor kerestük azt a pályát, ahol aznap játszanunk kellett. Ezen kívül a pályák környékén volt egy hatalmas terület is, ahol a kempigezni vágyók vertek tábort, tele volt az egész sátrakkal, lakókocsikkal, nagyon nagy tömeget vonzott ide ez a kupa, és minden évben ilyenkor ez megismétlődik.

Jártunk bent a városban is de főleg ajándékvásárlás miatt, hiszen, ami kellett nekünk minden volt a sportközpontban is.

A mérkőzéseinkről: Elég furcsa volt a lebonyolítás, mert úgy zajlott, hogy a csoporton belül mindenki játszik mindenkivel, majd utána az első a harmadikkal, a második pedig a negyedikkel a döntőbejutásért, a vesztesek pedig majd bronzéremért. Az első mérkőzést a svéd Vendelsøvel játszottuk, (ők nyerték végül a tornát), és nyertünk 3-0-ra, Gleich Barbara egy, és Dénes Dorka 2 góljával. Egész jól játszottak a lányok, nem ijedtek meg a sok nézőtől, sőt már nagyon várták ezt az első mérkőzést. A második mérkőzésen Horváth Zsani góljaival győztük le a piros-feketében játszó dán csapatot, majd az utolsó csoportkörben a szintén dán Hurupot Dénes Dorka 3 góljával, 3-0-ra.

Így tehát a csoport-mérkőzéseken az első helyen végeztünk! A döntőbejutásért a dán Huruppal játszottunk és sajnos vereséget szenvedtünk 3-1-re. (Dénes Dorka szabadrúgásból lőtte a gólunkat.). A másik ágon a Vendelsø került a döntőbe, így mi a harmadik helyért játszhattunk. Esős mérkőzésen nagyon szoros volt a bronzcsata! Már körülbelül 5 perc lehetett csak hátra, szinte mindenki a büntetőpárbajra várt, amikor Nyerges Fruzsi felezővonalról lőtt szabadrúgását a dán kapus nem tudta hárítani, így 1-0-ra győztünk!

Ezen a napon az eredményhirdetés előtt elég rossz idő volt és bementünk a központi épületbe, ahol szó szerint minden volt, uszoda, számítógépek, pingpong, televízió, bármi amit akartak a lányok. Itt tudtunk először és utoljára msn-en hazaszólni, bár nem voltak valami kedvesek, akiknek a helyét elfoglaltuk, csak pár percig használhattuk a gépeket.

Az eredményhirdetés nagyon klassz volt, tényleg mindent megtettek a szervezők! Jó nagy tömeg, nagyobb, mint a megnyitón, itt tényleg több ezren tapsoltak a lányoknak. No és persze a fiúknak, hiszen a szombathelyi fiúk a mezőny fölé nőve megnyerték a tornát!

Ismét kis táblácskánk mögé sorakoztunk fel a stadionban, majd a korosztályok első három helyezettjeit külön-külön szólították fel dobogóra, és ott egyenként megkapták az érmeket a lányok, plusz egy-egy ajándékpólót is kapott mindenki.

Másnap hajnalban indultunk Koppenhágába, hogy, ha már Dániában járunk ott is körülnézzünk – no, meg azért is, mert az otthoniaknak sem vettünk még semmi ajándékot. A busznak is 8 órát kellett állnia, úgyhogy jó sok időt töltöttünk el, nézelődéssel és vásárlással.

Dániából átkompoztunk Németországba, és azt hiszem a lányoknak nagyon nagy élmény volt a tengeri utazás. A komp tényleg olyan volt belülről, mint valami bevásárlóközpont. Mindenféle bolt, játékterem, étterem volt benne, attól féltünk eltévedünk. De a lányoknak legjobban a fedélzet tetszett, ahol a széllel szembe rohangáltak, vagy fél órán keresztülJ

A komp után még várt egy hosszú út ránk, amit nagy nehezen sikerült kibírnunk, és végül mindenki örömmel szállt le a buszról a hosszú, fáradtságos zötykölődés után. Az út hosszú volt, elég volt, de megérte, hisz mindenki nagyon sok szép élménnyel, és nem utolsó sorban egy bronzéremmel térhetett haza Dániából.