Két év távlatából elmondhatjuk, jó döntést hozott a Magyar Labdarúgó-szövetség, amikor úgy határozott, a női labdarúgó ifjúsági bajnokság ne U19-es, hanem U17-es legyen. A korosztályos nagypályás bajnokság így valóban a felnőtt futball előszobájává vált, és számos ügyes, tizenhárom-tizennégy éves kislány fejlődését is segítette, hogy nem „tartalék-bajnokságban” kell viaskodnia, gyakorlatilag felnőttekkel.

Ettől függetlenül, amikor csapatunk 2004 nyarán benevezett az U17-es bajnokságra, még alig konyítottunk valamit a nagypályás játékhoz. Az ETO ellen vívtuk első meccsünket, nagyon kikaptunk, bár miután nem volt elég érvényes sportorvosink, a meccs „csak” 0-3-mal került a jegyzőkönyvbe.

A folytatásban viszont elég jól összekapta magát a csapat – ám jellemző az első időszak kavarodására, hogy a legjobban egy olyan meccsen játszottak a lányok, ami szintén 0-3-mal, versenybizottsági döntéssel szerepel a bajnoki tabellán. Az Olimpia 3-0-ra (pont fordított eredmény!) győzött Szombathelyen, de már a meccs előtt jeleztük, Barsi Adrinak – akiért 250 000 forintos lelépési díjat kért az MTK… – nincs érvényes igazolása.

Az ősz abból a szempontból azért sikeresnek mondható, hogy a két, a bajnokság előtt jelentősen erősebbnek tippelt csapat, a Viktória FC és a Győri ETO mögött harmadik helyen tudott lenni az Olimpia NFK: és ami ennél is sokkal fontosabb, lassan megtanultak a lányok futballozni…

Mielőtt „téli szünetet tartanánk”, érdemes elkanyarodni az U15-ös – keresztpályás – csapat felé is. A megnövekedett létszám, a többletfeladatok miatt szükségessé vált, hogy Töttősi Attila mellett még egy edző dolgozzon a csapattal. Kis Balázs lett a kisebb korosztályok edzője, az ő irányításával játszottak az U15-ösök, méghozzá az egyesület szakmai koncepciójának megfelelően úgy, hogy a korosztályba még beférő, nagypályások többsége helyett a 91-92-93-asok keresztpályáztak.

Jól sikerült a tél végi felkészülés, talán ennek is köszönhető, hogy U17-es csapatunk remekül szerepelt a tavaszi idényben! A szezon nyitómérkőzésén, felettébb balszerencsés körülmények között, 1-0-ás vereséget szenvedett ugyan Győrben az Olimpia, de az a márciusi találkozó óta, immár majd’ másfél esztendeje veretlen bajnoki mérkőzésen! A jó széria azt is jelentette, hogy sikerült lehajráznunk az ETO-t és csak a Viktória végzett előttünk a bajnoki tabellán: a szombathelyi csapat, akkor még erősebb volt, mint az Olimpia NFK, de azért a jövőre nézve reményt nyújtott, hogy a bajnok ellen vívott négy mérkőzésünkből – a pályán – hármat megnyertünk és csak egyet veszítettünk el.

Büszkék lehetünk rá, hogy nem az U17-es ezüstérem lett az egyetlen medál, amit a szezon során nyertünk. Serdülő (U15-ös) csapatunk – az országos döntőben már a korosztály legjobbjaival álltunk fel – két olyan csapat, az MTK és a Viktória mögött lett harmadik, amelyben, az élvonalban is szereplő lányok is futballoztak.

Nyertünk bronzot (U15), ezüstöt (U17), arról pedig, hogy teljes legyen az éremkollekció, a „kicsik”, 1993-as születésű játékosokból álló csapatunk gondoskodott: a Kis Balázs által dirigált lányok megnyerték a korosztály nem hivatalos országos bajnokságát, a Jetix Kupát!

A televíziós csatorna által támogatott, közel száz kispályás lánycsapat részvételével rendezett sorozatban – a fiúktól eltérően – az iskolai csapatok mellett egyesületek is indultak. Így a megyei, majd az országos döntőben valóban a korosztály legjobbjai fociztak. A mieink mellett a Pádár Blanka vezette Mátraderecske, az előző évben győztes Kecskemét, a Viktória játékosai alkotta Szentgotthárd, a Tolna-Mözs, a győriek, pécsiek, szegediek, a futsalosokra építő Csanádapáca – sok jó csapat. Ebben az erős mezőnyben végzett az élen az Olimpia NFK (az egyesület történetét bemutató menüpontban részletes beszámoló olvasható a Jetix Kupáról), megszerezve az egyesület első országos tornán nyert elsőségét – nem mellékesen pedig a győztesnek járó dániai utazás lehetőségét.

Bajnokcsapatunk 2005 júliusában utazott a Vildbjerg Kupára, ahol már keresztpályán futballozott az erős dán és svéd csapatok ellen. A Dénes Dorkával, Gleich Barbarával és Kovács Szilviával megerősített csapat egyetlen mérkőzést elveszítve lett bronzérmes Dániában – áldozatául esve a rossz lebonyolítási rendszernek, illetve talán annak is, hogy nem készültünk külön a tornára, a lányok a nyaralásból utaztak Dániába.

Szintén a nyár eseménye, hogy ismét részt vettünk Füzfőn a hagyományos dán-magyar tornán. Ezúttal nem verekedtünk, nem zártak ki bennünket, U17-es csapatunk – három kölcsönjátékossal, a kecskeméti Horváth Bettinával és Törteli Anikóval, valamint az újpesti Rudán Andreával – megnyerte a kupát.

A 2005-2006-os bajnokságnak úgy vágtunk neki ifjúsági csapatunkkal, hogy az előző évi ezüstérem megismétlése a minimális elvárás a lányokkal szemben – elégedettek azonban csak akkor lehetünk, ha sikerül megszerezni a bajnoki címet. Ősszel ennek megfelelően futballoztak a lányok. Pontveszteség nélkül robogtak át a mezőnyön! (A Viktória elleni mérkőzést tavaszra kellett halasztani, de áprilisban azután 7-0-ra nyertünk Szombathelyen!)

Sajnos, a téli felkészülés – az időjárás szeszélyének és a sok betegségnek betudhatóan – nem sikerült jól, ez lehet a magyarázata, hogy tavasszal olyan pontokat is elszórtunk, amelyeket nem lett volna szabad. Döntetlen Egerben, Gyulán, a Femina ellen – a pontvesztésekkel alaposan megnehezítettük a dolgunkat. Az utolsó fordulóra hárompontos előnnyel érkeztünk, de amennyiben a Viktória legyőzött volna bennünket, a szombathelyiek lettek volna a bajnokok. Jó mérkőzésen, jó játékkal nyertünk 4-0-ra és ezzel megszereztük az U17-es bajnoki címet.

Ifjúsági csapatunk az idény során több NB II-es csapattal játszott edzőmérkőzést. Bár ezek a mérkőzések „csak edzőmeccsek” voltak, büszkék lehettünk, hogy legyőztük a Veszprémet, az UTE-t, a Völgységet, az Ajkát és a Lágymányost is.

U15-ös csapatunkat Korcsogh Orsolya edzette ebben a szezonban. A csapat és edzője jó munkát végzett, annak ellenére, hogy a lányok csak harmadikak lettek az MTK és a Pálhalma mögött csoportjukban, és egyetlen ponttal lemaradtak az országos döntőről. Tény viszont az is, hogy a lányos az év során szinte valamennyien sokkal jobb játékosok lettek, fejlődésükkel megteremtettük annak a lehetőségét, hogy a 2006-2007-es szezontól két nagypályás csapatot versenyeztessünk.

Ha mindez éremmel, bajnoki helyezéssel nem is húzható alá, a bajnoki év fontos eseménye, hogy Korcsogh Orsi kezében kialakult, lábra állt egy újabb korosztályos csapatunk, a Bozsik programban – amíg volt… – is szerepelt U12-esek. A kicsik közül a legjobbak, Horn Szasza, Hartai Petra, Komendát Cintia és Dénes Kata már „felfelé is játszottak”, megmutatva, hosszú távon is számíthatunk rájuk.

Nehéz sorrendet felállítani, mi volt a 2005-2006-os szezon legnagyobb durranása: az U17-es bajnoki cím, vagy a luganói tornagyőzelmek?

Három év után vettünk részt újra a svájci tornán – pontosan annyival szerepeltünk jobban, amennyit egyesületünk is előrelépett a premier óta. Akkor még annak is örültünk, hogy Fábián Dóri lőtt egy gólt – most két korosztályban az élen végeztünk. Nagyszerű hangulatú, jó színvonalú tornáról hoztuk haza a két serleget. (A luganói Húsvéti Tornáról is részletes beszámoló olvasható az egyesület történetét bemutató menüpontban)

A Luganóból elhozott két serleg, az U17-es, országos bajnoki cím fontos jelzés lett számunkra. Megmutatta, az Olimpia Női Futballklub „felnőtt”, csapatunk készen áll arra, hogy a jövőben már ne „csak” utánpótlás-nevelő egyesület legyen, a jó szereplés reményében nevezhessünk a felnőtt (NB II-es) bajnokságra.