Csalódás közt hinni...

Ha nem ért meg Téged senki,
S úgy érzed, soha nem jön össze semmi,
Ne tégy egyebet, csak nézz a csillagos égre,
S ne kérd Istent, hogy segítsen már végre!

Ha egyedül vagy, gondolj arra:
Minden sikerülhet, rajta!
Küzdeni kell, bízni és remélni örökké,
S e kis erőfeszítés egyszer meghozza gyümölcsét.

Tudom, ezek nagy szavak, nem lehet elhinni,
De érteni kell, s akkor nem a bánat fog elvinni.
Bízni, bízni kell a legjobban,
S hinni, hogy egyszer minden jóra fordul majd.

Hisz a lehetetlen nem létezik,
Ha Neked Ő kell, egyszer megérkezik.
Ha valakit szerettél, s elvesztettél,
Úgy érzed belül teljesen üres lettél...

De ne félj, ne sírj át éjszakákat,
Ő is tudja meg mi a bánat!
S ha megtudja, úgyis rájön majd,
A Te szívedben is szól ugyanaz a dal.

Az a dal, mit ketten írtatok,
Csak Ő máshogy értette akkor...
Azt hitte több leszel, mint barát,
S úgy érzi soha nem csalódott még ekkorát!

Nem érti, hogy szereted, s szükséged van rá,
Hisz számodra akkor is Ő marad a legjobb barát.
Elveszted, s már nincs visszaút,
Megtettél mindent, mit ember tud!

Szerelmet nem tudtál adni, csak egy segítő kezet,
Ez nem a Te hibád...s ezt is Ő lökte el...
Ellökte magától, anélkül, hogy tudná, Neked ez mit jelent,
Még ha Ő nem is tudja barátságra váltani a szerelmet!

Megkímélted valamitől, amit Ő nem is sejt,
Nem hazudtál, nem mondtál ki egy hamis igent.
Ha mellette vagy, játszol az érzéseivel,
S ez olyan dolog, mit ember nem tehet!

Ő ezt még nem érti, hisz fáj neki minden,
Úgy érzi, jobb, ha kiszáll az életedből, mert így elfelejthet mindent.
De nem tudja, Neked ezzel mekkora csalódást okoz,
Fájdalmat, tátongó űrt, mit már semmi más nem pótol...

Fáj neki, s fáj Neked,
Mindketten csak szenvedtek...
De ha menni akar, el kell engedned!
El...örökre...mert nem adhattál neki szerelmet!

Hibás vagy Te is, talán hibázott Ő is...
Hisz úgy érezte, Érted ha kell, öl is!
Nem tehetsz arról, hogy Te máshogy érzel,
S szerelmes tekintettel talán másra nézel...

Az élet néha kegyetlen, és mostoha...
Nem kell már egy könnyed sem! - ezt Ő mondta,
S neked csak ez jár fejedben, s úgy érzed mégis csak kell...
Kell az a néhány könnycsepp, mi talán mindent helyre tehet!

De már nem fog! Ez csak egy kósza álom...
Őt vissza többá már hiába várod!
Az esőcseppek földet érnek tompán,
S azt súgják: Örökre elvesztetted most már!

Egy nagy ember azt mondta: Ember! Küzdj, és bízva bízzál!
Látom e mondat értelmét immár...
Küzdeni kell, és örökké bízni,
Mindig csak a legjobban hinni!

S meglátod, egyszer minden jó lesz majd,
Egyszer az lesz Tiéd, kit szíved akar!
De addig csalódni fogsz, hisz ez az élet rendje,
Csalódni kell, hogy utána boldog tudj lenni...Vele!

Hisz az élet egy színpad, melyben játszani kell,
Kisírt szemmel is, de mindig nevetni kell!
Keresni valamit, mi az égen ragyog,
Hisz csak egyet érhetsz el...egyetlen csillagot!