|
Köszöntelek |
|
Köszöntelek Tündérországban | |
|
Tündérek |
|
| |
|
Varázslatos lények |
|
| |
"Rossz voltam, s te azt mondtad,
jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig,
amit mondtam. Halandóból így lettem
halhatatlan."
|
|
Társalgó |
|
| |
|
Wass Albert - Igazgyöngyök |
|
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat, S a kék vizekben tündökölt a hold, Tündér leány állott a tenger partján, S a hab lágyan, szerelmesen dalolt... De egy este... messze észak felől Orkán hadával érkezett a tél, A tündér sírt és fényes könnyeit Zúgó tengerbe hullatta a szél... Aztán elment... a tenger várta, várta, És fodros habja többé nem dalolt. Ködös, borongós, néma éjszakákon Sötét vizén nem tündökölt a hold... S a mélybe hallott tündér könnyekből Lettek a fényes igazgyöngy szemek... A gyöngyhalász néha megtalálja A mélybe rejtett tündér-könnyeket... Én is ilyen gyöngyhalász vagyok, És verseim az igazgyöngyszemek... Egyszer lelkembe zokogott egy tündér S azóta néha gyöngyszemet lelek... | |
|
Wass Albert - Álomtündérhez |
|
Add a kezed, úgy halkan, csendesen. Te nem lettél még hozzám hűtelen. Mikor mindenki csalfán elhagyott, Gyújtottál bennem reménycsillagot. Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta Te elvittél az álmodó avarra. S te mutattál mindent, ami ott terem A bűvös, varázsos álom-réteken. Ha megtépett az élet rózsabokra, Vittél mogorva tölgyfa-templomodba. Ha vérző szív volt mellemen az érem, S töviskoszorú messiási bérem, Te glóriává változtattad azt, Virágot hintettél rám és tavaszt. Ha voltam bűnös, lázadó Kain, Vittél az eszme-Krisztus után, S hogy az igazság sugározzon rám, Vezettél fönt a néma Golgotán. Ha rám viharzott lent az ember átka, Vittél a béke messze csillagára. Féltem... kezed kezembe tévedett. Óh, örökre áldott legyen neved! | |
|
Bölcsességek |
|
| |
|
Árelle - Egy életnyi... |
|
Egy életnyi hosszú, hirtelen jött álom, Mely magával repít könnyű angyalszárnyon. Vágtatva fekete felhőkön, vörös napokon át Oda, hol életre kel a szél, hallod szavát A messziség bíborszín folyamának Hová a fűszálak mindig visszavárnak. Hol perzsel a láng, de meg nem éget, S egy kedves fűzfaág körülölel téged. Halandó nem álmodott szebbet még soha, S téged elvitt a Gondviselés bánatodtól tova! Antik ódák, ős mítoszok völgyébe, Istenek és titánok mágikus földjére. Ismerős ének csendül a távolban: Tündérek táncolnak sziromfátyolban. Te tudod dalukat, bár nem tanultad soha, Szellemedben van a letűnt idők kora. Magadban cipeled fényes isten lényedet, Hogy mindig újra megértsd a lényeget. Válaszokat kutatsz, küldetésed várod, Mit magadnak adtál: saját utad járod. Fénylények öveznek, akármerre nézel, Egyszerű halandó ezt fel nem éri ésszel! Liliomillatú szellő cirógatja arcod Te érzed, hogy érdemes folytatni a harcot. Elterülsz a földön, ezeréves fák alatt, És hogy itt kell hagynod: a szíved megszakad. Az vigasztal, hogyha felnézel az égre, Melyet egy istennő festett sötétkékre, Láthatod a Vénuszt, a lelked csillagát, A Múzsád és Éltetőd örök szigillumát! | |
|
Tündérek Jóbarátja |
|
| |
|
Lady Moontól:) |
|
| |
|
|
|
Versek |
|
Csalódás /Doki/
Csalódás
Mindenemet oda adtam neked a legtitkosabb érzéseimet, vágyaimat osztottam meg veled. A bizalmamba avattalak, hittem neked, de már minden kiejtett szóban kételkedek. Megbíztam benned, életemet adtam volna érted, de te becsaptál, elárultál, nem gondoltam, hogy semmit sem jelentek neked.
Ez volt hát a nagy szerelem? Hisz te mondtad, soha nem bántanál engem, és én mindent elhittem. Hittem minden szavadnak, minden kiejtett mondatodnak.
Most már tudom, naiv voltam, gyermeki ártatlansággal rajongtam. Igen rajongtam érted, felnéztem rád, büszke voltam hogy ismerhetlek hiába volt minden más ember
Azt hittem ismerlek, soha nem kételkedtem szavaidban, s lám ez lett a vesztem. Elárultál, minden szavam a semmibe szált.. Miért tetted? Szánalomból? Mert féltél a bűntudattól?
De már nem haragszom, csak elkeseredtem, mert egy jó barátot is vesztettem. Nem haragszom csak sajnállak, mert így soha nem fogod megtalálni a boldogságodat. Sajnállak, mert talán soha nem leszel képes igaz érzelmekre, nem hogy még szerelemre.
Már nem tudom mi igaz és mi hazugság, abból amit valaha nekem mondtál, de már nem érdekel, nem érdekelsz többé, mást már csak a multam egy része maradsz örökké.
| |
|
|
|
Menü |
|
| |
|
Tündér-Pihenő |
|
| |
"Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!"
/Jim Morrison/
|
|
Linkajánló |
|
| |
|
|