A vasárnap nyugodtan kezdődött Aletta számára, éppen a Reggeli Prófétát olvasta ágyában – minek után tegnap került ki a Szent Mungóból – és teljes nyugalommal iszogatta kávéját, amit újdonsült házimanóiknak egyike, Dibsy hozta fel neki. Nem sokkal később a manó újra megjelent a szobában, kezében egy levéllel, melyben a Roxfortban a 6. év elkezdéséhez szükséges dolgok voltak leírva. Éppen végzett a levél olvasásával, mikor John rontott be a szobába. Szedd össze magad, 1 óra múlva indulunk! – mondta, és elkezdett ruha után turkálni az egyik szekrényben. Mert, hova megyünk? – pislogott nagy szemekkel Aletta a bátyára. Az Abszol útra. Dracoval és az anyjával. Na és az apja? John mereven maga elé nézett, és azon tűnődött, hogy most az igazat válaszoja-e a húga kérdésére, vagy inkább hazudjon. Ha nem kotyogod vissza, akkor elmondom az igazat… Úgy ismersz engem, mint aki visszakotyog akármit is? John abbahagyta a pakolászást a szekrényekben és a fiókokban - aminek Aletta meglehetősen örült, hogy bátya nem túrja szét a holmiit még jobban –, majd leült mellé az ágyra, és meglehetősen közel hajolt hozzá, mintha attól félne, hogy még a falnak is füle van. Hallucinációs bűbájt küldtek ránk azon a vacsorán. Mert? Azt nem tudom, én is véletlenül hallottam, anyáék, és Draco anyjának, Narcissának a beszélgetését. Úgy döntöttem kihallgatom őket és valamiért, bűbájt küldtek ránk, amiről azt hittük egy nem tudom kire vagy mire, hogy ő Draco apja. Az apját nem rég zárkát Azkabanba. És azt se tudom, hogy mért. Majd kikérdezem. Mert neked el fogja mondani mi? Alig ismer! Hát aztán? Te tudod… Egyelőre öltözz fel, mert nem sokára indulunk, és ahogy ismerem a készülődései szokásaidat, nem leszel kész ennyi idő alatt – mondta John kaján vigyorral. Nagyon szeretnéd, hogy fenékbe rúgjalak? Komolyan mondom, többet készülődsz, mint egy cicababa! – folytatta John a cukkolás még mindig vigyorogva. Ne várd, meg míg felállok… Hát jóóó… Találkozunk a nappaliban! – köszönt el, majd az ajtóból még intett húgának. Aletta nem sokára elkészült az öltözéssel, és minden más készülődéssel, és még maradt ideje indulás előtt bekapni, egy almás pitét. A nappaliba érve köszöntette Dracot, és az anyját, majd 4- en elindultak az Abszol útra. - Hopporral megyünk – szólt Narcissa a kandallóhoz lépve. – John és Aletta, gondolom, már utaztatok Hopporral, szóval tudjátok, hogy az úti célt, nagyon tisztán kell kimondani. És könnyen mondhatod az Abszol út helyett, azt hogy abszolút. Szóval kérlek vigyázatok, nem lenne kellemes, ha máshol kötnétek ki, főleg most. Draco menj előre, utána mennyetek ti, majd utolsónak megyek én. Draco belépett a kandallóba, majd a szélére akasztott edényből vett egy marék pórt, és tisztán ki mondta az úti célt: - Az Abszol út! John és így tett, és az utána belépő Alettához még Narcissa szólt egy pár szót: - Kérlek, nagyon ügyelj a helyes kiejtésre, mert most, hogy vámpír vagy, a Sötét nagyúrnak nagyon fáj rád a foga, és ha elrontod a kiejtést, ki tudja, hol lyukadhatsz ki. Erre Aletta nem tudta mit válaszolhatott volna, így, hogy most már tudta az igazságot, az asszonyt biztosan megrázóan érte, hogy a férjét az Azkabanba dugták. Vett egy mély levegőt, majd hangosan kiáltotta: - Az Abszol út! Pörgött körbe- körbe, de már sokszor utazott így, tehát nem érzett nagy hányingert, rengeteg kandallót látott, de azokon túl nem, mert a túl gyors pörgés csak egy pillanatra engedte a szemének, hogy lássa azokat. Már azt hittük, soha nem érsz ide! – szólt a bátya mikor Aletta kilépett a kandallóból. Körbe nézett szemével a helységen, majd megállapította, hogy egy kocsma, vagy vendéglátóban lehetnek. Pár másodperc múlva megérkezett Narcissa, is, majd mindegyikükre ráküldött egy tisztító bűbájt, ezzel elérve azt, hogy ne legyenek korom foltok a ruháikon. Draco add ide a papírodat! – utasította anyja Dracot, ő pedig engedelmesen anyja kezébe adta azt. – Hmm… Először kezdjük a talárszabászatban, aztán pedig átmegyünk a tankönyvekért, és így sorjában mindent. Dísztalárra is szükségetek van? Nemtom… - felelte unottan Draco. Nem sokkal később megérkeztek Madam Malkin Talárszabászatába, ahol Draco elég ellenszenvesen viselkedett Madam Malkinnal. Áúúú, vigyázzon már hova szúrja azt a tűt! Draco! – rivallt rá most már Aletta. – Viselkedjél már, nem lehetsz ilyen mérhetetlenül bunkó! Bocs… Innentől kezdve Draco visszafogott magából, Aletta előbbi tettét pedig Madam Malkin egy hálás mosollyal jutalmazta. Fél órája válogathattak a talárok közt, Madam Malkin pedig már elkészülő félben volt Draco ruhájával mikor kinyílt az ajtó, és belépett rajta egy ránézésre, velük egyidős lány, és két fiú. Jó napot! – köszöntették kórusban az eladónőt. Jééé Potty, Vízlipatkány és a Sárvérű! – szólt eléggé bunkó stílusban Draco. Elég érdekes „veszekedést” produkáltak, de nem sokára Aletta megunta az egészet és közbe lépett. - Draco befejeznéd végre? – szólalt meg 10 perc csönd után. – Nem hiszem el, hogy aki neked nem szimpi azzal bunkózol! Legyél velem is bunkó, ha ennyire szeretsz köcsög lenni az emberekkel! - Ne szólj bele! - Hehh, tudod te nekem, mikor mondod, meg mit csináljak és mit nem! És azt a szót, hogy „sárvérű” még egyszer meghallom tőled, vagy ha előttem mersz csesztetni akárkit is ezzel, és soha többet nem állok veled szóba! - Gyere Draco átmegyünk egy másik talárszabászatba! – szólalt meg Narcissa, mérges pillantásokat küldve felém. - Én maradok… - szólalt meg ismételten. - 1 óra múlva találkozunk a Czikornyai és Patzában. Csak ennyit mondott Narcissa, majd Dracoval sietős léptekkel lelépett. Odament Aletta mellé egy barna bozontos hajú lány, majd szólásra nyitotta a száját. Nem kell megköszönnöd… gyűlölöm az ilyen embereket, de Draco nem ilyen, nem tudom, most mért így viselkedett. Hogy hívnak? – szólalt meg a háttérben a vörös hajú fiú. Aletta Taylor. Most költöztünk át nem rég Németországból ide. A 6. évem kezdem a Roxfortban. Ti is oda jártok igaz? Igen, oda járunk, és mi is 6- od évesek vagyunk. Engem Hermione Grangernek hívnak, őt Ron Weasleynek, - mutatott a vörös hajú fiú felé – őt pedig Harry Potternek – mutatott ismételten, de most egy fekete hajú szemüveges fiúra. Engem John Taylornak.- lépett elő Aletta báttya, aki az egészet a háttérből szemlélte. – Ne haragudjatok, de mi épp most indulunk, ha a húgom is végzett a vásárlással. Ja végeztem… Akkor hát örülök a szerencsének, még biztosan találkozunk! Összeszedték holmiikat, az új talárokat, minden más holmit kifizettek, és távoztak. Na és most merre? – kérdezte John. A könyves boltba… De hát ott találkozunk Dracoékkal, nem ér rá az a végén? Nem. Pár perc múlva már a könyveket bújták a Czikornyai és Patzában. John kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy míg Aletta a könyveket fürkészi, ő addig beszerzi a Roxfortba valókat. Aletta éppen egy vámpíros könyvet olvasott az első emeleten, melynek címe, „Egy Vámpír emlékiratai”. Ööö bocsánat – szólalt meg egy ismeretlen hang Aletta háta mögött. – Ebből a könyvből már csak ez az egy darab van? Aletta megfordult és egy vörös hajú lánnyal találta szembe magát. Tudomásom szerint igen, - küldött egy barátságos mosolyt a vörös hajú lány felé – de ha kéred, nyugodtan vedd meg, én csak egyet szándékozok venni, mert nem akarom pazarolni a pénzt. És van egy másik könyv is, ami nagyon tetszik. Ááá, nem nyugodtan vedd meg, én csak most akartam kicsit belekukkantani, olvastam róla régebben, és azóta érdekel ez a könyv. A családom szegény, úgyse vehetném meg. Roxfortba jársz? – kérdezte a témától eltérően Aletta. Igen, most kezdem az 5. évem. És te? Eddig még nem láttalak se itt, se az iskolában. Most költöztem ide a családommal Németországból, és 6. évem kezdem a Roxfortban. Értem. Én Ginny Weasley vagyok. És te? Aletta Taylor. És van egy ötletem, ha úgyis mind ketten Roxfortba fogunk járni. Mit szólnál, ha megvenném ezt a könyvet is, meg a másikat is, és amíg én olvasom a másikat, addig te ezt kiolvashatod. Jujj, az szuper lenne! De előbb mondtad, hogy nem akarod pazarolni a pénzt… Az én családomnak nem gond… - küldött egy mosolyt Ginny felé. – Tehát jó így? Persze! Köszönöm! Aletta végeztem, gyere! – szólt a földszintről John. Ez a bátyám. Most mennem kell. Akkor majd találkozunk! Szia! – köszönt el Aletta vidáman, majd felkapott két könyvet, az egyiket, melyet előbb olvasta, és még egyet, ami a „Vámpírok képességei” címet viselte. Szia! – köszönt Ginny, aki komor arccal kezdte az ismerkedést Alettával, de most boldog mosoly ült a szájára. A két testvér minden szükséges kelléket megvett, sőt, még jól fel is pakolt magának az évre, és még maradt egy kis idejük körbe nézni. - Merre menjünk? – kérdezte John csomagokkal megpakolva. - Észrevetted, hogy minden csaj, aki elmegy mellettünk megbámul? – kérdezte Aletta egy kaján vigyor kíséretében, majd egy határozott mozdulattal belekarolt bátya karjába. - Irigy vagy – szólt amaz. - Tudom – Aletta egy puszit nyomott bátya arcára. – De te az enyém vagy. - És ha lesz barátnőm? - Elüldözöm. John hangosan felkacagott, és Aletta vele nevetett a hülyeségeken, de tudta, hogy bátya nem veszi komolyan őt. Menjünk abba a Weasley Varázsvicc Vállalatba, vagy hova… Oké! Pár perc múlva már boldogan nézegették a holmikat a boltban. Aletta felfedezte, hogy az eladók ugyan ugyanúgy néznek ki, de mégis az egyikük nagyon megtetszett neki. És úgy látszott, ezt az a fivér se gondolja másképpen, mert intenzív figyelmet szánt annak, hogy ne felejtsen el mosolyokat küldeni Aletta felé. Aletta is így tett, míg bátya rá nem szólt. Ha nekem nem lehet csajom, neked se legyen pasid – jött oda mellé, és olyan fejet vágott, emellett mindezt olyan hangnemben mondta, hogy Aletta hangosan felkacagott, ezzel elérve azt, hogy jó pár fej felé fordult. Aletta eltűnődött azon, hogy akikkel találkozott Ginny, Ron, és ennek a boltnak, a vezetőinek neve, csupán véletlen egybeesés-e, vagy rokonok? Mellesleg Alettának az is szembe tűnt, hogy mindegyiküknek vörös a haja. Segíthetek valamiben? – szólalt meg valaki Aletta háta mögött. Mérgetek van? – kérdezte, miután megfordult és látta, hogy az a srác áll előtte, akivel, mióta beléptek szemezett. Milyen méreg? – húzta fel a szemöldökét a vörös hajú. Hát valami halált okozó… Az nincs… Kár pedig szívesen kinyírtam volna apámat… A vörös hajú srác felhúzta szemöldökét, és olyan röhejes fejet vágott, hogy Aletta nem bírta megállni röhögés nélkül, majd miután a srácnak is leesett a tantusz, ő is vele együtt nevetett. Aletta Taylor vagyok – nyújtott kezet. - Én pedig Fred Weasley. Barátságosan kezet fogtak, majd ismét Fred szólalt meg. Amúgy nem minden dolog van kirakva a boltba, Van egy hátsó raktárunk, ahol rengeteg dolog van még. Meg akarod nézni? – látszott rajta, hogy nagyon zavarban van, de ez Alettát, cseppet sem érdekelte. Persze! Rá egy kis idő elteltével, Aletta a hátsó részlegben, már minden tárgyat felfedezett. Rendkívül érdekfeszítőnek és mulatságosnak találta a Weasley Varázsvicc Vállalat holmiit. Azok mik? – kérdezte Aletta sok kis pelyhes gömböcre mutatva, amik egy ketrec aljában gurultak ide- oda, és néha halkan vinnyogtak. Törpegolymókok – felelte Fred. – A húgom is nem rég járt itt és vitt egyet belőle. Ilyen nekem is kell – szögezte le Aletta. – Mennyibe kerül? Hát még ez elméletileg nincs forgalomban, de neked adok egyet ingyen. Azt nem fogadhatom el. Mért nem? Mert kevesebb, mint fél órája ismerjük egymást. Na és? Lehet, hogy egy elszánt gyilkos vagyok, akinek az a vágya, hogy kinyírja Voldemortot, aztán minden más embert is. Most Freden volt a sor, hogy hangosan felkacagjon, ezen a nevetséges feltevésen. Aletta gyönyörű arcára pillantva nem tudta volna elképzelni, őt, mint gyilkost. A nevetést abbahagyta és már csak mosolygott, majd odasétált a ketrechez, kinyitotta a tetejét, és megkérdezte: - Milyen színűt szeretnél? Rózsaszínt – felelte mosolyogva, majd Fred a kezébe adott, egy kicsi rózsaszín gömböcöt. Felemelte az arcáig, s látta a kis rózsaszín pelyhek alatt két fekete szem pillanat rá, majd vinnyog egyet. Úgy látom megkedvelt – mondta Fred, majd hirtelen azt se tudta mi történik, mert Aletta egy puszit nyomott az arcára, és ettől rettentően zavarba jött. Kösz – mondta, és hófehér bőrén, a pirulás egy kicsi jele látszódott. Most induljunk vissza, mert a testvérem George amúgy se szereti ha „idegen” embereket hozok ide. Inni adj neki sok vizet, és enni egyelőre zöldségeket, gyümölcsöket, és ha elkészülnek a „Törpegolymók falatok” majd abból küldök neked postán. Jujj, nagyon kösz, azokat majd kifizetem. Nem. De. Nem. De. Míg kiértek a raktárból elvitatkoztak ezen, közben Aletta zsebre rakta a kis törpegolymókot, mert Fred elmondta neki, hogy szeretnek a zsebekben időzni. Tényleg nagyon kösz Jessyt – mondta Aletta már a bejárati ajtóban állva, mit sem vetve bátya rosszalló pillantásaira. Nincs mit, majd akkor küldök baglyot. Okéééé, na ott vannak, akikre várunk, most mennünk kell, szia! Malfoyékra vártatok? – kérdezte és egy megvető undor tükröződött az arcán. Ja… de majd megdumáljuk, na sziaaa! – mondta gyorsan, egy puszit adott Fred arcára majd bátya után rohant, aki már majdnem odaért Dracoékhoz. Nem sokkal később már Dracoék kertjében baktattak a kapu felé, mert most nem Alettáék kandallójában kötöttek ki, hanem Dracoékéban. Te mióta barátkozol Weasleykel? – kérdezte Draco miután Aletta beszámolt neki, hogy megismerte Ront, Ginnyt, és Fredet. Szóval rokonok? – kérdezte, mintha nem is hallotta volna a kérdést. Ja… a varázsló világ szégyenei… Mondd csak Draco… eddig azt mondtad apád uralma alatt álltál, és ezért gyűlölöd őket. Lehet, ha újra kezdenél mindent, és jobban megismernéd őket, már nem így viselkednél. Nemtom… Te tudod… na jóét. – köszönt el és egy puszit adott Draconak is az arcára, majd megvárta, míg bátya, és ő kezet fognak.