- Aletta kisasszony kelljen! Gyorsan, gyorsan mielőtt a ház ura jön, és ő kelti magát! Abból nem lesz jó vég, ezt Dibsy váltig állítja! – Dibsynek, a fiatal házimanónak jutott az a munka, hogy Alettát reggel 7- kor kirázza az ágyból. . Jajj már, kit érdekel? Majd hoppanálunk... - A csomagokkal kisasszony? Az úr kocsival akarja vinni önt, és a testvérét. - Jójó, meggyőztél, kelek… A manó kisietett a szobából, előkészíteni Aletta reggeliét. Dibsy és Aletta az elmúlt pár napban nagyon megkedvelték egymást. Dibsy rengetegszer falazott Alettának, mikor apja nem találta a kastélyban. Miközben Aletta Dracoéknál volt, a manó, azt hazudta az apjának, hogy csak kint a hatalmas kertben sétál. Majd mikor apja a keresésére indult (vagy nem), akkor Dibsy gyorsan hoppanált Dracoékhoz, figyelmeztetni Alettát. Aletta lassan kikászálódott az ágyból, majd kitekintett az ablakon, amin keresztül látta, hogy kint elég vad szél tombol, és úgy látszott nem sokára esni is fog. Tipikus szeptemberi időjárás volt ez, de nem gondolta, hogy már elsején ilyen idő lesz. Előkeresett egy fekete farmer nadrágot, felülre pedig felvett egy fekete ujjatlan pólót, amin egy kereszt és egy azon tekergőző sárkány volt. Arra pedig egy sima fekete kapucnis, cipzáros pulcsit. Pálcáját farmerja hátsó zsebébe dugta, majd megfésülködött, megreggelizett, fogat mosott, és minden egyéb más teendőt elvégzett indulás előtt. Mikor már a kocsiban rakták a csomagokat, eszébe jutott, hogy Jessynek becsomagolt élelmet, és Lenát, akit Dracotól kapott fekete cica volt, – (Draco meglepte Alettát eggyel mivel, tudta, ez a kedvenc állata és régóta vágyik egyre) – fent hagyta a szobájában. Lenát talán azért, mert még nem szokta meg a közelségét. - Anyu, gyorsan visszarohanok a szobámba, fent hagytam Lenát, és Jessy kajáját! - Rendben, siess. Gyors futásának köszönhetően, hamar fel is ért az emeletre, ahol felkapta cicáját, a zöldségeket a zsebébe tömködte, majd ismét futásnak eredt. De miután kiért szobájából, és ajtaját becsukta, apjával találta szembe magát, amitől kis híján szívrohamot kapott. - Tudod ki a fenét ijesztgessél! – mondta szemrehányóan. - Te nekem nem fogod megmondani, mit csinálok és mit nem. És most… - ezzel pálcáját előhúzta, és Alettára szegezte. - Na mi van, meg akarsz átkozni? - Eszembe sincs. Vért akarok venni tőled, mert az utoljára vett véred nem volt elég a Nagyúr számára. - Tudod mikor! - Imperio! Sárga fény villant a szobában, de az égvilágon semmi más nem történt. - Hányszor kell még megmutatnom, hogy akárhányszor rám küldöd az Imperiust, azt legyőzőm? Már lassan ott tartok, hogy a Cruciot is… - Akkor próbáljuk meg! Crucio! Sikoly nem hallatszott, Aletta ugyan a földre rogyott, de nem sok idő elteltével ez az átok is hatástalanult. - Én nem megmondtam? – nézett fel ravaszul. - De nem vagy elég óvatos – szólt vissza neki apja egy hatalmas vigyor kíséretében, és egy üvegcsét mutatott, tele piros folyadékkal. - Hogy csináltad?! - Tudtam, hogy neked még nagy erőfeszítésbe jár ezt az átkot legyőzni, így amíg erőlködtél, egy egyszerű varázslattal tudtam gond nélkül venni a véredből egy kevéskét. - Szánalmas vagy… - Indulj lefele a kocsihoz – jelentette ki, mintha meg se hallotta volna lánya kijelentését. – Nekem még dolgom van. Aletta feltápászkodott a földről megkereste Lenát, aki idő közben elkóvályogott, majd lesietett a kocsihoz. Akkor tért ki teljesen a mélázásból, melyben azon tűnődött, hogy vajon apja, mért gyűlöli ennyire, mikor már a 9 és ¾- edik vágány előtt búcsúzkodtak. - És vigyázz magadra te is Letti! – szólt édesanyja szomorú szemekkel. – És ne nagyon repkedj kint a sötétben, mert tudod, akármilyen erős is vagy vámpírként, a halálfalók ravaszak – ezzel Aletta apja felé sandított, aki jókedvűen csevegett Johnnal. - Rendben anyu – mondta Aletta majd egy puszit nyomott édesanyja arcára, és megölelte. Intett Johnnak, hogy induljanak, amikor egy kezet érzett a vállán. - Ááá szia Ginny! De örülök, hogy látlak! - Én is – mondta és kifejezetten vidámnak látszott – Azt terveztem, hogy veled ülök egy fülkében, aztán Dean küldött egy levelet, melyben arra kért, hogy a vonat utat töltsük együtt. - Dean? - Ő a barátom – mondta Ginny egy halvány mosoly kíséretében. - Akkor majd találkozunk, szia! - Szia! Nem sokára Ginny vörös haja eltűnt a tömegben. Aletta távolról ugyan, de látta felszállni a vonatra, majd kicsit később Ront, Harryt, és Hermionét is. - Mért nem köszöntél el apától? – kérdezte John mikor már a vonat javában zakatolt Roxfort felé, és ő, meg Aletta egy szabad fülkét kerestek. - Tudod, ki köszön el attól a, nem is tudom minek nevezzem… meséltem mit csinált, mikor felszaladtam Lenáért… Itt jó lesz. Nincs több üres, nekem elhiheted. – mondta és elhúzta a kabin ajtaját, ahol egy gesztenyebarna hajú, kék szemű lány ült. - Szia, nem zavarunk? – kérdezte Aletta a lány felé pillantva. - Dehogyis! Reméltem, hogy betéved valaki – mondta és küldött Alettáék felé egy kedves mosolyt. Aletta és John ezt viszonozta. 5 perc múlva már a legnagyobb elrendezettségben ültek, ládáikat elhelyezték, és Johnt lekötötte, hogy Aletta cicájával, Lenával játsszon. - Mi a neved? – kezdte Aletta a társalgást, és zsebéből előhúzta Jessyt, ezzel lekötve Lena figyelmét, aki régóta „szemezett” a kis rózsaszín szőrmókkal. - Naomi Filth. - Én Aletta Taylor, emmeg itt a bátyám John. A vonatút elég unalmasnak bizonyult. Bár jól elbeszélgettek, és Alettának feltűnt, hogy John rendkívüli érdeklődést mutat Naomi iránt. - Megkeresem Dracot. - Minek? – kérdezett vissza gyorsan John, mintha attól félne húga, direkt akarja kettesbe hagyni Naomival. Bár ez titkon így is volt. - Csak – adott egy nem egészen kielégítő választ Johnnak, majd Jessyt visszarakva zsebébe, kinyitotta a kabin ajtaját, és Lena kiszaladt rajta. - Lena! – kiáltott utána Aletta és elkezdett futni cicája után. Nem egy ember kihajolt a kabinból, hogy megnézze, mi ez a szaladgálás. Lena teljesen a vonat végébe szaladt. - Hát végre megálltál... – lihegte Aletta és azt remélte a macska, érti a szavait. – Minek kellett elrohanni, mi? – kérdezte, és lehajolt, hogy felvegye, de a cica kirohant mellette, Aletta pedig hirtelen felpattant, hogy ismét utána szaladjon, de a nagy kapkodásban, neki ütközött valakinek, aki a háta mögött állt, így hát visszaesett a földre. - Jajj ne haragudj, csak azt hittem valami baj van, és... A fiú hirtelen elhallgatott, és tekintetét Aletta szemébe fúrta. Aletta és a srác előtt is, képek villantak fel, amint kis gyerekek játszanak a homokozóban, ahogyan bújócskáznak, amint épp könnyes búcsút vesznek egymástól, és a srác attól kezdve a stílusa teljesen megváltozott, akárcsak a lányé. - Tyler...? - Aletta…?