Aletta reggel korán ébredt. Szobatársai még mindig aludtak, ezért úgy döntött, hogy elmegy és megfürdik. Bőröndje aljáról, előhalászta tusfürdőjét, és egy törölközőt, majd halkan becsukta maga mögött az ajtótót. A lányok fürdője teljesen üres volt. Megállt a hatalmas tükör előtt, - ami a fürdő egyik falát teljesen befedte – és az egyik kis polcra helyezte két necckesztyűjét. 5 év óta ez volt a második eset, hogy levette magáról. Levetkőzött, majd megnyitotta a zuhanyt. Az abból folyó meleg víz miatt, az egész szobában fehér pára keletkeződött. Aletta lehajtott fejjel állt, a zuhany alatt, és erőt merített, arra, hogy megnézze kezeit. Csuklójától kezdve, egészen a könyökéig, belül, az ereinél rengeteg vágás tátongott mind két karján. Aletta előtt egy emlék villant be, amint egy barna hajú nő a földre zuhan. A vízcseppekkel együtt, Aletta könnyei is elkezdtek folyni. Nem tudta meddig zokoghatott, de arra eszmélt fel, hogy már nem átlátszó víz folyik a lefolyóba, hanem vörös. Aletta a lenézett a karjára. Mind kettő vérzett neki. Rátapasztotta először a jobb kezét a balra, majd Recuperatiot suttogott. Nem történt semmi. Hangosabban kimondta a varázslatot, de még mindig nem volt semmi változás. Már szinte ordított, de hiába. Lábai elcsuklottak alatta, és a földre esett. Látta, ahogyan a vér még mindig folyik a kezéből. Lecsukta a szemét és várt... Nem az a típus volt, aki felad dolgokat, épp ezért tett még egy próbát. - Recuperatio! - suttogta. Ekkor bal kezén, a vérzés kezdett abbamaradni, mígnem végül teljesen elállt. Lassan ugyan, de a bal kezét a jobbra rakta, és elismételte a varázsigét. Jobb kezén is abbamaradt a vérzés. Felállt, majd odament a tükörhöz, amin kezével húzott egy csíkot, hogy láthassa arcát. Arca gondterhelt, és sápadt volt. Megtörölközött, majd kesztyűit visszarakta kezére. Törölközőjét magára csavarta, majd elindult vissza a szobájába. Mikor visszaért még mindig nem volt senki ébren. Ládájából előtúrta Roxfortos ruháját. Nem nagyon díjazta, hogy szoknyát kell hordania, de nem tudott mit tenni. Halk vinnyogást hallott a láda aljáról, így hát elkezdett benne turkálni, míg meg nem talált egy kis rózsaszín pelyhes gombócot. Mikor gazdája kivette a ládikából, Jessy halkan vinnyogott. - Hát te is ébred vagy? - kérdezte Aletta és egy puszit nyomott Jessy buksijára. Lerakta az ágyára majd oda adott neki, egy uborkát. Mosolyogva nézte, ahogyan a kis állat, eszik. Eszébe jutott, hogy órákra nem viheti magával, mert ha elkezd vinnyogni, akkor elkobozhatják tőle, és még a házától is vonhatnak le pontokat. Épp ezért, csinált a ládájában helyet, oda rakott be kaját, és vizet, majd magát a Jessyt is berakta. - Sajnálom de nem vihetlek mostantól magammal... - mondta szomorúan. Jessy „beszaladt” a ruhák közé, és míg Aletta nézte, nem is jött elő. Egy tányérkába, adott cicakaját Lenának, majd megágyazott, és elindult lefele reggelizni. Mikor leért a klubhelységbe ott nem volt senki. Ezért meg se állt, hanem kiment a folyosóra. Ott körbe nézett, és egy fekete közeledő alakot pillantott meg. „Jajj ne, már kora reggel!” nyafogott magában, mikor látta, hogy Piton professzor közeledik felé. - Jó reggelt Miss Taylor – köszönt a professzor. - Jó reggelt. Hánytól van reggeli? - kérdezte. - 7- től. Még várnia kell negyed órát. - Akkor én vissza is megyek a szobámba – mondta, majd éppen mikor megindult volna, a professzor utána szólt. - Várjon. Jöjjön, mutatok önnek valamit... Aletta fújtatott egyet, majd végül követte a professzort. Nem sokára elértek a szobájához. Mikor bementek, Aletta ámuldozva figyelte, hogy a szoba tele van különféle bájitalokkal. - Tessék... - szólt Piton ezzel a kezébe nyomott egy kis fiolát, amelyben aranyló folyadék volt. - Tudja mi ez? - Oblivio... - És mire jó? - Elfeledteti az emberrel a legrosszabb emlékét... - Helyes... Önnek adom a fiolát. - Mért? 1 napja se ismer! Honnan tudja, milyen emlékeim vannak? Piton nem felelt, csak mélyen a lány tekintetébe fúrta az övét. „Zárd le az elméd... Zárd le az elméd...” mondogatta magában Aletta. Piton levette a lányról a szemét, és idegesen kezdett mászkálni a szobában. - Látom tanultál okklumenciát... - Igen... szóval ilyesmivel hiába próbálkozik... És nincs szükségem a fiolára... Mert nem akarom elfelejteni... akármennyire is fájdalmas... - jelentette ki Aletta, ezzel lerakta az asztalra a kis fiolát, majd kisietett az ajtón és mérgesen becsapta maga után. De ekkor még nem tudhatta, hogy Piton elég jól ismeri őt... „Hülye denevér... azt hiszi, amiért én is feketébe járok, ezért kedves leszek vele? Mi köze neki a magánéletemhez?” Aletta magában mérgelődött, és a klubhelység fele tartott. Mikor belépett senkit nem talált ott, kivéve egy szőke hajú fiút a kandalló előtti kanapéban ülve, ahogyan arcát a tenyerébe temeti. Aletta leült Draco mellé. - Nehéz év lesz ez... - mondta fel sem nézve tenyeréből. - Bizonyára... de mért is? - Hosszú – mondta majd felnézett a kezéből egyenesen a lány szemeibe. - Mennyünk reggelizni... A két fiatal elindult, és útközben jót csevegtek arról, hogy Pansy milyen hangosan horkol este. Mikor beértek a Nagyterembe, ott még csak pár ember volt. Leültek a Mardekár asztalához, ott Aletta szedett magának két pirítóst, és töltött magának kávét. Éppen beleharapott volna az első pirítósába, de valaki hátulról befogta a szemét. - Na, melyik ez az idióta... csak nem a bátyám? - Gonosz vagy... - mondta majd leült húga mellé, és elvette a másik pirítóst a tányérjáról. - Az az enyém! - hisztizett Aletta. - Van még egy pár darab... - Akkor mért nem vettél abból? - Csak... - Mivel megfújtad a reggelim másik felét, most már mehetsz a saját asztalodhoz... - Hiába akarsz lerázni, még nincs itt senki, akit ismerek. - Ott jön Naomi – mondta és ezzel integetett az ajtó irányába. - Ezt mire véljem? Aletta csak válaszul a nyelvét jobbra kinyújtotta, és egy roppant mulatságos fejet vágott be. John valami nevetés szerűt hallatott, majd átsétált saját asztalához, és leült Naomi mellé. - Tudod mit vettem észre? - kérdezte Draco miután John már elment. - Mit? - kérdezte kérdő tekintettel Dracora nézve, majd belekortyolt kávéjába. - Te csak akkor nevetsz mikor a bátyáddal vagy... - Van benne igazság... - De hát mié... - Majd egyszer megtudod... - vágott a szavába. A Nagyterem hamarosan megtelt a hangosan beszélő diákok zajával. A reggeli végeztével, Piton végig ment a Mardekár asztalán, hogy ki ossza az órarendeket. Mikor a hatodévesekhez ért, nehezebb dolga volt mint a többieknél, mert lekellett ellenőriznie az RBF vizsga eredményeiket is. - Jó reggelt professzor – köszöntek kórusban Dracoék csoportja, kivéve Alettát. - Jó reggelt. Kezdjük magával, Miss Taylor. Kérem az eredményeit. Aletta egy kicsit gyűrött papírt adott Pitonnak. Mindenki közelebb hajolt, hogy láthassa Aletta RBFeit, Ugyanis a lány soha nem beszélt róluk. - Azta... az összes Kitűnő... - ámuldozott Pansy. - Melyik tantárgyakat szeretné? - kérdezte Piton, ügyet sem vetve a másik lányra. - Számmisztika, Sötét Varázslatok Kivédése, Bájitaltan, Átváltoztatástan, Bűbájtan. Piton még egy utolsó pillantást vetett Alettára. A lány egyből tudta, a professzor mire készül. „Zárd le az elméd... Zárd le az elméd...” Aletta sikerrel járt. Piton csak egy dühös pillantást vetett még a lányra, majd Draconak is odaadta az órarendjét. Draco és Aletta együtt mentek a Mardekár klubhelységébe. - Mikor lesz ebéd? - kérdezte Aletta mikor beléptek, a szinte még üres klubhelységbe. - Most reggeliztél, ne mondd, hogy éhes vagy... elfogsz hízni... - mondta Draco egy vigyor kíséretében. - Amúgy 12kor. - Kösz. Én felmegyek, mert nekem van következő órám. - Mi? - Számmisztika. - Nem értem minek vetted fel azt a tárgyat... - Mert az a kedvencem... Na majd talizunk – mondta és ezzel egy puszit nyomott Draco arcára, épp akkor, mikor ismét kinyílt a klubhelység bejárata, és belépett rajta Pansy Parkinson, és Draco kis „bandája”. Aletta ügyet sem vetve rájuk, elindult felfele, de mikor rálépett az első lépcsőre Draco megragadta a karját. - Mellém ülsz Sötét Varázslatok Kivédésén? - kérdezte Draco. - Ja... - mondta Aletta mosolyogva. Felment az emeletre, majd leült az ágyára, ahol egy kisebbfajta csomag, és egy levél várta. A levélben ez állt: „Szia Lettus! Melyik házba kerültél? Szimpik a tanárok? Ugye békén hagynak? Hogy van Jessy? Abban a kis csomagban vannak a falatok, amiket megígértem, hogy küldök. De csak 1 darabot adj neki belőle, és az elég lesz egész napra. Húgom mesélte, hogy veled barátkozott össze az Abszol Úton, és hogy felajánlottad neki, hogy olvashatja a könyveidet. Ez nagyon kedves tőled. Ő nem mindig az aminek látszik. Róla mindig mindenki azt hiszi, hogy vidám, de mióta Tudod Ki visszatért, eléggé zárkózott lett, de egyáltalán nem fél. Volt egy időszak amikor mindenki elhagyta, és ez elég mély nyomot hagyott benne. Harry Potterbe van belezúgva mióta ismeri, és csak azért jár mással, hogy úgymond élje az életét. Elég depressziós alkat, de ezt senki nem tudja rajtam, az ikertesómon, aki mellesleg George, és Hermionén kívül. Hermione is mesélte, hogy ismer, szóval gondolom tudod ki az. Amúgy Ginny még vámpír mániás is, de ezt se tudja senki, ahogyan azt se, hogy gitározik. Elég rég óta. És ő is olyan mint apa. Szereti a mugli dolgokat, bár inkább csak a zenéhez vonzódik. Nagyon szereti azt a góthic stílust vagy mit... Amúgy mikor is van a szülinapod?És hány éves is leszel? Na oké ennyi elég, mert George mondja, hogy mennyek, mert sok a vevő. Majd dumálunk. Sok puszi: Fred U.i.: Az első Roxmortsi hétvégéteken mi is ott leszünk Georgedzsal, mert boltot nézünk. Majd talizhatunk.” „Hát nem volt szűkszavú...” Ez volt az első gondolat ami Aletta eszébe jutott, majd az ágya melletti kisebb polcban kezdett kotorni, mígnem végül előhalászott egy pennát, és egy pergament, majd írni kezdett. ”Kedves Fred! Köszi a kaját, Jessy, nevében is :) Majd élőben lerendezzük. A Mardekárbba kerültem, a tanárokról pedig nem tudok nyilatkozni, mert még egy órám se volt. Majd a következő levelemben válaszolok. De van egy tanár, Perselus Piton, gondolom ismered. Ő eléggé ellenszenvesnek tűnik. Mindenáron kutatni akar az emlékeimben, de én tanultam okklumenciát, és elég jó vagyok belőle, sz'al nem hinném, hogy sikerülni fog neki. De annyira ismerősnek tűnik, de nem'tom honnan... Ginnyvel kapcsolatban csak annyit mondok, hogy tényleg nem látszik rajta, hogy depressziós lenne, de hát a látszat néha csal... Én se vagyok ám teljesen az aminek látszom :) Amúgy én is játszok szóló gitáron, de inkább énekelni szoktam. A szülinapom Dec. 16- án van, és 17 éves leszek, de mért? Amúgy neked? Roxmortsal kapcsolatban pedig, oké! De most megyek, mert fogat kell még mosnom, és elkészülni számmisztikára. Sok- sok puszi: Aletta” Összehajtotta a levelet, és belerakta egy borítékba, azt pedig a zsebébe tömte. Úgy tervezte, majd tanítás után megkéri Dracot, hogy kísérje el a bagolyházba. Kinyitotta a kis dobozt, amit Fred küldött neki, és kivett belőle egy fél centis sárga bogyót. Felhúzta a szemöldökét, és érdekesen nézett a kis bogyóra. Bízott benne, hogy Fred nem hazudik neki, és elég lesz ez egész napra. Így hát a bogyót berakta a bőröndjébe, ahol Jessy épp aludt, majd elment fogat mosni. A fürdő ismételten üres volt, Aletta lerakta ugyanarra a polcra fogmosópoharát, mint amelyikre reggel a kesztyűjét. Nem sokára azon kapta magát, hogy egy általa nagyon kedvelt dalt énekel, és a fogkeféjét használja mikrofonnak. Az egész fürdőszobában visszhangzott a hangja. Mire a szám végére ért, két lány jött be tapsolva a fürdőbe. Aletta zavartan elpirult. - Nagyon szép hangod van! - mondta az egyik. - Így igaz... mi vagyunk a két másik szobatársad... Én vagyok Christina – mondta és ezzel kezet nyújtott. - Én pedig Audrey, de hívj csak Dreynek. Aletta vele is kezet fogott, majd barátságosan a két lányra mosolygott. - Te nem akarsz énekesnek menni? - kérdezte Drey. - Az voltam... meg vagyok is... csak nem hivatásos... csak szeretek énekelni és kész... - Hogy hogy voltál? - Hát mielőtt ideköltöztünk volt egy bandánk a bátyámmal... - John tényleg a te bátyád? - kérdezték kórusban a lányok, hatalmas szemeket meresztve Alettára. - Ööö igen... mért? - Annyira jó pasi! - Bizony, ha lenne nála esélyem, komolyan ott hagynám a mostanit... - De hiszen te hetente váltogatod a pasijaidat Christin! - mondta vihogva a másik. - Mintha te nem... - mondta a másik, és az is elkezdett vihogni. - Asszem én megyek, még elkell készülnöm számmisztikára – szólalt meg végül Aletta. - Jójó, okés... Ezzel Aletta kisietett a fürdőből. Miután kiért megkönnyebülten neki dőlt a falnak. Akaratlanul is, de elmosolyodott. Nem díjazta az olyan kiscicákat, mint ez a kettő, akiknek semmi gondja nincs az életben, és csak a hülyeségeken jár az esze, de néha mégis szeretett volna ilyen lenni, és minden fájdalmat félre tenni. Lassan elindult vissza a szobájába, de a gondolatai tovább keringtek. Elvégre elégedett volt magával. Nem sok vele egykorú ember mondhatta el magáról, hogy ért az okklumeciához, tud a kezével varázsolni, és hogy annyi mindent megélt mint ő... Mire gondolatai végéhez ért, már megérkezett a szobájához. Belépett rajta, és remélte senki nincs bent, de nem volt szerencséje. - Helló Taylor. - Mit akarsz, Parkinson? - Azt akarom, hogy hagyd békén Dracot! - Mért is? - kérdezte, ezzel ágyához sétált, lerakta fogmosó felszerelését a bőröndjébe, majd leült az ágyra, és kérdő szemekkel nézett Pansyre. - Láttam azt a puszit előbb! - És? Én mindenkinek puszival köszönök, és puszival köszönök el... - De láttam, hogy az nem egyszerű puszi volt! - Te hülye vagy Parkinson... neked üldözési mániád van komolyan mondom... attól, hogy bele vagy zúgva, nem kéne minden lánytól eltiltani... mi csak barátok vagyunk... - Nem lesztek azok örökké! Miután felmentél, Draco elkezdett Flintéknek áradozni rólad, hogy milyen jó csaj vagy! - Igen? És? - Most már elég volt! Tarantellegra! Aletta csak felemelte kezét, így hatástalanította az átkot. Pansy tátott szájjal bámult rá. - Ezzel ne is próbálkozz – mondta majd előhúzta pálcáját. - Levicorpus!Ááá! – Pansyt egy rántás a bokájánál fogva, felemelte a mennyezet felé, és pár másodperc múlva már a levegőben kapálózva visítozott. - Engedj le, Taylor! Nem hallod?! Ezért megfizetsz! Szedjél le innen! - Neked úgy sincs következő órád, én viszont elmentem számmisztikára. Viszlát Parkinson! Ezzel Aletta kiment a szobából, de még a lépcső aljában és hallotta Pansy visítozását. Mikor leért Draco ismét a kanapén ült, de ezúttal, amint meghallotta a lépteket a hang irányába fordult. - Mit csináltál Pansyvel? - kérdezte vigyorogva Draco. - Megakart átkozni – nézett ártatlan bociszemekkel a fiúra, de az még mindig kérdő tekintettel nézett rá. - Csak fellógattam a levegőbe... - mondta közönséges hangnemmel, majd levágódott a fiú mellé. - Azt hogy? - A varázslat Levicorpus. Még a nővéremtől tanultam... - Van nővéred? - Bocs, de el kell mennem számmisztikára, szia! - ezzel egy puszit adott a fiúnak, - most mintha a szája szélére adta volna, nem az arcára – majd elrohant. Az első számmisztika jól telt. Aletta szerzett is +25 pontot a házának, aminek sok Mardekáros társa nagyon örült. Elérkezett az ebéd ideje, és baglyok százai röppentek be a Nagyterembe. Alettának 4 bagoly lábáról kellett lekötöznie a levelet, majd miután mindegyikkel végzett neki kezdett az olvasásnak. Az egyik levél édesanyjától jött, és csak annyi állt benne, hogy hogy érzi magát, stb... A második levél nem kis meglepetésére, az egykori legjobb barátnőjétől, Aliciától érkezett. ,,Szevasz te csaj! Remélem jól érzed magad az új suliban! Nekem nagyon hiányzol, és a bátyád is! Mondd meg neki légyszi, hogy puszilom! Képzeld, a nyáron elkezdtem járni Joe Richardsszal! Annyira tündéri! Veled mi van? Hiányzik a hangod... Meg te magad is... írj amint tudsz... Sok sok csók: A te csajod, Alicia :)” ,, Bolond csaj, de imádom...” Zsebre vágta barátnője levelét, majd kibontotta a 3- at. Mégnagyobb meglepetésére a következő levelet Aletta egykori barátja, Michael küldte. ,,Szia Drága! Figyelj gondolkoztam... és arra jutottam, hogy eleve megdumáltuk, hogy nem lesz távkapcsolat... de végleg arra jutottam, hogy meg kell szakítanunk, minden kapcsolatot, mert szeretnélek elfelejteni, és gondolom te is engem... nem akarok fájdalmat se neked, se magamnak... a nyáron össze jöttem az ötödéves Amy Villel... és neked is azt tanácsolom, hogy keress egy jó fej pasit... De tudd, hogy nagyon szerettelek... és még most is... de muszáj elfelejtenelek... Csók: Michael” Aletta elég szomorú lett a hír hallatán, de rá kellett jönnie, hogy tényleg jobb ez így. Ezt a levelét is zsebre tette, majd kinyitotta a negyediket, egyben az utolsót. Ezt a levelet Tyler írta. ,,Találkozzunk éjfélkor a nyugati rész legmagasabb tornyában! Puszil: Tyler” Ezt a levelet is zsebre dugta, majd ebédét befejezve, elindult következő órájára. Útközben azon gondolkozott, hogy éjfélkor nem tud találkozni Tylerrel, ugyanis amikor felkel a hold, ő átváltozik vámpírrá. Tegnap éjszaka csak azért nem lett vámpír, mert a hold akkor nem volt az égen, és ez az egyetlen olyan alkalom, mikor a lánynak nem muszáj az átváltozás. A mai este már kénytelen volt, de nagyon szeretett volna kettesben lenni a fiúval, így tehát arra jutott, hogy kénytelen lesz megmondani neki, hogy mi is valójában. Régi legjobb barátjában, csak megbízott annyira, hogy ezt elmondja neki. Mikor megérkezett a Sötét Varázslatok Kivédése tanterem elé, ott egy barna hajú lány szaladt oda hozzá. - Szia Letti! - Szia Mione! - mondta ezzel három puszit adott a lánynak. - Nem értem, hogy kerülhettél a Mardekárba...- tért rögtön a lényegre Mione. - Nem'tom, engem nem zavar. Remélem téged se... és Harryt, meg Ront se... - Hát... - Hát...? - Ron minden embert gyűlöl aki a Mardekárba kerül... és váltig állítja, hogy te is Tudod Ki csatlósa leszel... Aletta a feltevésen hangosan felkacagott. Több fej is feléjük fordult, de nem azért, mert túl feltűnő, és hangos volt a nevetés, hanem azért mert még egy Roxfortos diák se látta, Johnon, és Dracon kívül akárcsak mosolyogni az új lányt. Mione kicsit elpirult mikor látta, hogy több szem is rászegeződik. - Ha Voldemort csatlósa lennék, akkor már rég beálltam volna. Engem nem érdekelne az iskola... - mondta Aletta. - Akkor jó... - Megvetem Voldemortot, annyira szánalmas... hülye mániája, hogy ő minden embert kinyír, aztán ő lesz az Úr... idióta... Ezen Mione elmosolyodott, majd szólt, hogy induljanak be a terembe. Alettának nem kellett sokáig menni, ugyanis a legutolsó, ablak melletti padból integetett neki Draco. Odament, és leült mellé. Az óra elég unalmasan telt, és Piton nem egyszer akart beférkőzni Aletta elméjébe, de a lány mindig megakadályozta azt. Az óra a nonverbális varázslatokról szólt, de Alettának semmi újat nem mondtak. Ő már ebben is otthon volt. 5. félévén tanulta meg, mikor már elege volt abból, hogy apja szinte minden varázslatot úgy küldd rá, hogy nem mondja ki, aztán elkezdi szekálni, hogy milyen béna, hogy még ehhez se ért. Az óra felénél, Piton parancsot adott ki, hogy rendeződjenek párokba és gyakorolják azt. Aletta beállt Dracoval párba, de a fiú mindig véletlenül kimondta halkan az átkot, ezzel Alettának mégjobban megkönnyítve a dolgát, akinek minden varázslatot sikerült ráküldenie, és amit ellene küldtek kivédenie. - Nagyon jó Miss Taylor! - szólt Piton 15 perc után. - +35 Mardekárnak, mert eddig minden sikerült, és ráadásul elsőre! - De hát most Hermionének is sikerült... - De nem elsőre... - De attól még sikerült... - Ne feleseljen vissza Miss Taylor! Inkább próbáljuk ki, hogy kitudja- e az én varázslataim védeni! Malfoy mennyen arrébb! - mondta ezzel beállt a fiú helyére. Minden szem a teremben rájuk szegeződött, mint előbb mikor Piton Harryvel párbajozott... Aletta ismét érezte, hogy Piton megpróbál beférkőzni az emlékeibe, ezért ráküldött Pitonra egy erősebb rontást, amit a professzor hatástalanított. Aletta úgy gondolta, hogy Piton úgy is elvan foglalva azzal, hogy az ő agyába férkőzzön, azt pedig ő egyszerűen lezárja, addig megpróbál a professzor emlékeibe bejutni. Nem is sejtette, hogy első próbálkozásra sikerülni fog, és úgy tűnt Piton észre se vette. Aletta nem sok mindent talált a múltjában, mígnem elért egy igen érdekes részlethez. Egy nővel volt, ahol a nő nagyon vidámnak látszott, és Piton is sokkal ápoltabbnak tűnt mint most, és ő is boldog volt. A nőnek a keze kerekedő hasán volt. Ekkor Alettának könnycseppek jelentek meg a szemében, de tovább kutatott Piton emlékeiben. A következő kép egy játszótéren volt, ahol a nő kicsit nagyobb hassal, és Piton hintáztattak két 10- 11 év körüli gyereket. Az egyik egy fekete hajú lány volt, a másik pedig egy szőke fiú. Aletta már nem figyelt Piton átkaira, ennek hibája az volt, hogy egy igen erős átok hatására a falnak csapódott, és feje egy hatalmasat koppant a falon, majd minden elsötétült előtte...