Szigetszentmiklós egy közepes méretű város nem messze Budapesttől. Ide érkezett meg Láng Noémi – vagy ahogy Angliában hívják majd; Naomi Flame – szüleivel. Nagymamája háza a Duna-parttól nem messze található, gyönyörű kilátással a partra, s a meleg időben ott napozókra. Maga a ház egyszerű, egyszintes, fehér falú vörös cserepekkel.

-Naomi? – kérdezte a karosszékben ülő idős hölgy – Miért nem tarthatod meg a neved? Miért kell Naomi Filmnek lenned?
-Nagyi, az Flame és továbbra is én leszek. Az „új” nevem a Láng Noémi angol megfelelője.
-Oh, értem. – bólogatott a nagymama, de unokája nem volt biztos benne, hogy valóban érti.
-És mikor kell kályhába állnod?
-Pontban 1 órakor.
-Még van majdnem fél órád. Kérsz egy sütit? Vagyegy finom teát? Szívesen csinálok.
-Ugyan, Anya, ne fáradj. – szólt közbe Noémi anyukája – Az orvos is megmondta, hogy pihenned kell. Vagy megint egy hétig akarsz a kórházban feküdni?
-Ne is mond! És mindez egy ájulás miatt.
-Ne játszd a sértődöttet! A szívinfarktus komoly dolog!
-A nagyinak szívinfarktusa volt – fakadt ki Naomi – Azt mondtátok csak rutinvizsgálatok. Lehet, hogy mégse kéne elmennem…
-Szó sincs róla. Hiszen ez a lehetőség az életben csak egyszer adatik meg, mégpedig most.
-És ha történik valami a nagyival, míg távol leszek!?
-Nem lesz semmi gond Ágnessel – szólalt meg talán először a nap folyamán Noémi apukája – És csak azért nem mondtuk el neked, mert tudtuk, hogy kiborulsz.
-Tudtátok, hogy kiborulok, mégis magasból tettetek rám. És mi lett volna, ha jövök haza év végén és akkor tudom meg? Ugyanis az iskolából nem nagyon küldhetek baglyot. Szegény bele is pusztulna, míg Magyarországra ér.
-Kicsim, sajnálom, de.. –próbált beszélni anyukája, de Noémi nem engedte befejezni mondandóját.
-Semmi de, Anya. És ne kicsimezz. Nem vagyok már gyerek. Tudom már! Nem tartotok elég érettnek, azért nem mondtátok el.
-Szó sincs róla – most édesapja próbált beszélni vele, de Noémi mintha meg sem hallotta volna.

Néma csönd ült a szobára. Noémi pár perc múlva felállt, s vele együtt szülei is megemelkedtek.

-Ideje indulnom, de szeretnék egyedül lenni a szobában mikor a kályhába lépek. És a kódot úgyse hallhatjátok – igazság szerint még én sem tudom, mert csak akkor nyílik ki a levél, mikor idő van.

Szülei a vele szemben lévő kanapén ültek. Édesanyja már előtte is pityergett, de lánya szavaira jobban elkezdett könnyezni. Mellette férje komolyan nézte felnőtt lányukat. Elengedte felesége kezét, s Noémihoz lépett.

-Vigyázz nagyon magadra, bárhova is mész. És ha az a kérésed, hogy egyedül legyél rendben. De nem szeretném, ha így búcsúznál el. Hogy mérges vagy ránk. Szóval meg tudsz bocsátani, amiért nem szóltunk Ágnes betegségéről? – mélyen lánya csillogó szemébe nézett, aki most átölelte tőle alig magasabb apukáját.
-Persze, hogy megbocsátok. Nem is tudnék elmenni máshogy. Én is túlreagáltam a dolgot. Sajnálom.

Gyorsan kibontakozott az ölelésből, s megindult nagymamája felé, aki időközben elszunnyadt. 72 évesen ez elnézhető Megpuszilta ráncos homlokát, s megkerülve a szoba közepén lévő kicsi asztalt, hogy anyukájától is elbúcsúzzon.

-Vigyázz magadra, meg apára és persze Jázminra.. De úgyis tudod. Csak ahogy szoktad.

Anyukája időközben felállt, így átölelték egymást. Ő is kapott 2 puszit, ahogy férje is. Befejezvén a búcsúzkodást Naomi elindult a szomszéd szobába. Nem nézett hátra, csak határozottan lépkedett. Nem akart sírni, de tudta – habár nem jellemző rá -, ha szülei szomorú és aggódó arcát látná biztosan elpityeregne.

Becsukta az apró szoba ajtaját. A helységben mindössze egy ágy, egy szekrény és egy éjjeliszekrény volt. És az ok, amiért egyáltalán itt volt; a kályha.

Leült az ágyra, s előhalászta poggyászából a pici levelet. 2-3 perc múlva az a viasz fölött feltépődött. A lapon az alábbi szöveg állt:

„Ejha. Latin. Remélem normálisan ki bírom ejteni.
A levélben volt még két kicsi tasak is. „Hopp-por”

Gyorsan a kezébe szórta az egyik zacsi tartalmát, a másikat, s a levelet visszatette táskájába. Beállt a tűzbe bal kezében a poggyásszal, s utoljára szétnézett a szobában. Aztán ledobta a port, s halkan mondta.

Azzal a kicsapódó, zöld lángok elnyelték őt..