A szoba ajtaja – mely előtt korábban Naomi hallgatózott – most zárva volt, s csak 2 személy tartózkodott a szobában; a Nagyúr és Draco. A szoba valamivel nagyobb volt, mint az, amelyikben Naomit tartották fogva. A falon több fáklya volt elhelyezve, a bár halványan világítottak, tökéletesen biztosították a szoba beláthatóságát.
Tartalma egy, az ajtótól nem messze lévő fotel, melyen – mint korábban, most is – Voldemort ült. A szék mellett volt egy kis asztal, a szoba egyik távolabbi sarkában egy ládát őrzött Nagini.

- No lám, Malfoy. Sikerült végrehajtanod egy egyszerű feladatot segítség nélkül – habár csak részben.
- Piton zavart be, már kikérdeztem volna a lányt..
- Ismét Perselust hibáztatod. Ha ő nincs, még mindig Dumbledore előtt állnál előre szegezett pálcával vagy – rosszabb esetben – Harry Potter oldalán harcolnál ELLENEM! – mondta Voldemort dühödten, a Harry Potter nevet szinte köpve.
- Senki kedvéért nem szövetkeznék Potterrel. És Piton segítségét sem én kértem. – motyogta Draco az orra alatt, de nem elég halkan.
- Akár kérted, akár nem; egyedül nem tudtad végrehajtani a küldetést, amiért csalódott voltam és vagyok is.
A csevelyt kopogás szakította meg.
- Ki az? – kérdezte türelmetlenül a Nagyúr.
- Piton vagyok.
- Gyere be.
Nem is tétovázott sokáig. Miután becsukta maga mögött az ajtót Draco mellé sétált, aki csodálkozva meredt rá.
- És Naomival mi van?
- Alszik. Kifárasztotta az agyturkászás második fordulója.
- Miféle második forduló? – érdeklődött Tudjukki.
- Első próbálkozásomkor ügyesen okklumenciát alkalmazott. Ez is eléggé fárasztó tud lenni magában, de meg is kellett büntetnem. Utána már minden ment a maga módján. De minek is magyarázom neked, Nagyúr. Tudod, hogy megy ez. Malfoy meg… Talán egyszer ő is megtanulja.

A Nagyúr kicsit elcsodálkozott a hallottakon, de csodálkozóról rögtön ördögibe ment át a vigyor az arcán, s Draco helyett válaszolt.
- Okklumencia? Malfoy! Egy sárvérű, aki még csak nem is brit tudja alkalmazni, de te, egy aranyvérű, tősgyökeres angol, aki halálfaló sarja nem… Élvezed, hogy csalódást okozol nekem, Draco? Crucio!
Az ifjú Malfoyt olyannyira meglepte mestere átka, hogy kiesett pálcája a kezéből, ő maga is hanyatt vágódott, s kezdett rángatózni. Percekig lehetett ilyen állapotban; míg végül ura beleunt, s leengedte pálcáját. Beletelt pár percbe, míg összeszedte magát. Megkereste a földön pálcáját, zsebre rakta és felállt.
- Ezzel még tartoztam a Dumbledore-os küldetés miatt. – kacagta, majd Pitonhoz fordult – Jól sejtettem, a Roxfortba igyekszik?
- Igen.
- Pompás. Nos, a tervet már ismeritek. Csipkerózsikának adjatok még 1-2 órát pihenni, aztán avassátok be őt is. Ha ellenkezik.. De hát minek jártatom a szám. Menni fog, nemde? Remek. Akkor most hagyjatok magamra.

Mindketten engedelmesen biccentettek, s elhagyták a szobát. Draco már indult volna a fogolyhoz, de Piton megragadta a karját.
- Mint azt korábban mondtam, nem vagy az okklumencia mestere. Bár nem szükséges legimenciát alkalmaznom, hogy belássak a hülye kis agyadba. Nem tudom, kit látsz benne, de felejtsd el, hogy…
Draco azonban ekkor már nem rá figyelt. A lépcső aljában lévő szobába épp akkor látott belopakodni egy árnyékot. Azonnal felismerte a borzas, görbe tartású alakot, s rohanni kezdett. Piton is oldalra pillantott, s mikor látta, hogy Fenrir Grayback oson be a lány szobájába ő is futásnak eredt.

Draco kicsivel előbb ért oda, de Piton szorosan mögötte jött. Meglepetten megálltak az ajtóban, ugyanis egy kifejlett, ugyanakkor ocsmány, csapzott bundájú vérfarkast láttak Naomi ágyától nem messze sündörögni.
- Ennek az őrültnek telihold se kell és átalakul. – préselte ki halkan a fogai között Piton, s megindult lassan a vérfarkas felé. Az ügyet sem vetett rá; nekirohant az ágynak, ami felborult, s Naomi oldalt fekvő állapotban a földre zuhant. Ismét az oldalát érte a sérülés, bár most pont az ellenkező oldalon. Kinyitotta a szemét, s rémülten látta a tőle nem messze lévő vérfarkast.

Ekkor hallott egy varázsigét, s kötelei lehullottak róla. Bár lábai teljesen elgémberedtek, lassan felállt, átlépte a feldőlt ágyat, s hátrálni kezdett a falhoz farkasszemet nézve a vérfarkassal.
- Stupor! – Hallotta Draco hangját.
Az átok súrolta Fenrirt, de nem tántorította el. Egyre közeledett a lányhoz. Naomi kutatni kezdte zsebeit. Gondolta, hogy elvették tőle a pálcáját, de azért megpróbálta, hátha. Az állatot és őt már csak a felborított ágy választotta el egymástól. A vérfarkast ez nem zavarta; karmaival Naomi hasa környékén hadonászott, mígnem el is érte, aki a hirtelen jött fájdalomtól felszisszent. Érezte, hogy a vér kiserken.

- Naomi! – hallotta ekkor Dracot.
A hang irányába fordult, s pálcáját látta maga felé repülni. Gondolkozott, majd cselekedett, félbeszakítva Pitont.
- Ligamen Argentum*
Halvány ezüstfonal tekeredett körbe a vérfarkas testén, s végtagjain. Az állat eldőlt, vonaglani, s nyüszíteni kezdett. Végül visszanyerte emberi alakját.
- Finite Incantatem – kiáltotta egyből Naomi, mikor látta visszaváltozni. Nem akarta, hogy szenvedjen.
A fonalak úgymond leperegtek támadójáról, aki lassan sántikálva állt fel. Piton megragadta és kivitte a szobájából, s ordítozni kezdett vele.

Naomi a fájdalomtól kis híján összeesett. Draco közelebb ment hozzá, s segített neki kimászni az ágy mögül. Utána egy Reparoval eredeti helyére állította az ágyat eredeti állapotában és Naomihoz fordult.
- Jól vagy? –kérdezte a lánytól, aki mostanra már az ágyon ült.
- Kicsit fáj, ahol megkarmolt, de túlélem – mondta fájdalmasan.
- Mutasd.
Naomi most engedelmeskedett. Hiszen az előbb megmentette azzal az életét, hogy visszaadta a pálcáját. „Biztos szükségük van még rám. Különben már rég megöltek volna. Csak tudnám miért? Hamarosan úgyis kiderül…”- gondolta.
Felhúzta a pólóját, de nem merte megnézni, inkább Draco reakciójára várt, ami nem maradt el.

- Uhh, nem túl szép. Megkérdezem Piton hátha van valami kotyvaléka rá. A pálcádat pedig visszakérném.
Naomi csalódottan nyújtotta felé a pálcát, s míg Draco kiment, lehajtotta a pólóját. Most a csuklójára esett a pillantása. A kötél nyomán ki volt dörzsölve, s rászáradt vérnyomokat látott mindenütt. Nem volt szép látvány.

Pár perc múlva visszatért Draco Pitonnal az oldalán, aki kis üvegcsét tartott a kezében.
- Idd meg ezt, enyhíti a fájdalmadat. Aztán pihenj le. Utána megbeszéljük a dolgokat.
- Miféle dolgokat? – kérdezte Naomi csodálkozva, miután kiitta a fiola tartalmát.
A kérdésre nem kapott választ, mert előre dőlt. Draco kapta el, mielőtt a földre zuhant volna. Befektette az ágyba.
- Mit adtál be neki? – fordult Draco Pitonhoz.
- Sejtettem, hogy kérdezősködni fog, ezért egy kis altatót kevertem bele. 2 órát fog aludni. Aztán majd elbeszélgetünk.
Piton, elvégezvén munkáját kivonult a szobából, Draco pedig leült a székre és nézte az alvó lányt.



*jelentése: Ezüst Fonál
Voltaképpen Fonál Ezüst, de ha jól tudom a latinban is, ahogy a franciában előbb áll a főnév és utána a melléknév. Ha nem így van, szóljatok:)