Naomi ébredt fel először a trióból. Egy fehér helységben találta magát. Fehér ágyon feküdt, fehér ágyneműben és olyan ruhában, amiben a kórházakban a betegek szoktak lenni. Azokat a ruhákat, amikben elindult otthonról tisztán és kivasalva az ágya végén találta. Könnyen rájött, hogy ez a hely az iskola betegellátó helye. Felült, hogy jobban szemügyre vegye a termet. Amint balra nézett megpillantott 2 ismerős arcot a két szomszéd ágyon. Egyből mellette Draco, még eggyel távolabb pedig Steven feküdt. Ránézésre mindketten aludtak. Felvette cipőjét és elindult a kisfiú felé, aki az imént rúgta le magáról a takarót és vacogott. Nem szerette volna, hogyha ilyen korán – mert szerinte még korán volt – felébred, így betakargatta és még egy puszit is adott a homlokára. Eszébe jutott, hogy húga is körülbelül ennyi idős lenne, s egy kicsit elszomorodott, de inkább elkergette ezeket a gondolatokat a fejéből.

Most Draco felé fordult. Megkerülte az ágyat, s arra az oldalra ment, ami az ő ágyához közelebb van. Helyet foglalt a szőkeség takaróján és nézte őt. Az egyik hajtincse mókásan a szemébe hullott, így jobb kezével félre söpörte. Közben érintette az arcát, ami álmában cseppet sem volt olyan nyúzott, mint „éber állapotban”. Sőt, nagyon kedvesnek és szépnek látszott. Valamilyen vonzást érzett, s közelebb hajolt a fiú arcához. Már majdnem elérte szájával Draco ajkait, mikor azok mosolyra húzódtak.

- Nocsak. Sunyiban letámadsz. Ez nem illik egy „jó kislányhoz”.

- Nem feltétlenül vagyok jó kislány.

Már folytatta volna útját, mikor hallotta, hogy nyílik a gyengélkedő ajtaja. Gyorsan elhajolt Draco-tól, s átugrott saját ágyára. Egy ősz hajú nő lépett be a terembe, s egyenesen hozzájuk sietett. Arca komor volt. Naomi könnyen kitalálta, ki is ez a hölgy.

- Mint látom felébredtek. Ha nem tévedek ön Miss Flame.

- Igen. – válaszolta zavartan Naomi, majd a kezét nyújtotta a nőnek. – Örülök, hogy megismerhetem McGalagony Professzor.

A professzor meglepődött a gesztuson, de fogadta, majd pillantása Draco-ra esett. A szemeiben mintha dühöt látott volna.

- Malfoy. – majd visszafordult Naomihoz. – Fél óra múlva várom önöket az igazgatói szobában. Csak kettőjüket. A kisfiú jó helyen lesz itt. Malfoy, gondolom ismeri a járást.

Befejezvén McGalagony kivonult a szobából. Naomi Draco-ra nézett, aki még mindig az ágyban feküdt, s érdeklődően nézett vissza rá.

- Az előbb kicsit közelebb voltál. Nem ülsz vissza?

- Csak feküdj ott nyugodtan. Fél óra múlva úgyis McGalagonynál kell lennünk. Csak tudnám, hogyan gondolta ezt. Alig bírsz felülni, nem hogy elmenni a szobájába.

- Csak nem aggódsz értem?

- Nem vennék rá mérget.

- Miért húzod el? – érdeklődött Draco, mikor látta, hogy Naomi a függönye után nyúl.

- Kicsit rendbe szedem magam. Van az éjjeliszekrényen víz. Lemosom magam. És nem szeretnék nézőket. Szerintem te is mosakodj meg. Aztán fel is öltözhetnél. Nem hiszem, hogy betegruhában óhajt beszélni velünk az igazgatónő. – fejezte be a lány, s behúzta függönyét.

- Ha kész vagy segítenél? Nem tudok felülni. – szólt át Draco a szomszédba fájdalmas hangon.

- Nocsak. Nem olyannak ismerlek, aki segítséget kér. Szóval? Szükséged van rám?

- Úgy néz ki. De nem ajánlom, hogy elhíreszteld a gyengeségem. – somolygott magában Mr. Malfoy.

- Rendben. Megpróbálom visszafogni magam. Ne aggódj, mindjárt kész vagyok és segítek.

Naomi mosolyogva felvette még a nadrágját, megnézte magát a szintén az éjjeliszekrényén lévő tükörben és kihúzta a függönyt, hogy átmenjen segíteni szomszédján. Elhúzta a függönyét, s látta, hogy Draco már ül és nadrágja zsebét kutatja.

- Azt hittem segítség kell.

- Kéne is. Egy gyűrűt keresek.

- Gyűrűt? Mégis minek?

- Neked szeretném adni.

Naomi azt hitte rosszul hall. Mikor Draco észrevette üveges tekintetét, s egy nagy sóhajtást követően folytatta.

- Nem szeretném megkérni a kezed, ne ijedj meg. Csak… hajolj közelebb.

- Hogyne. Ha nem a házasság a téma, de köze van hozzá.

- Tévedsz. Csak nem akarom, hogy bárki is kihallgasson minket.

Naomi nem igazán értette, miről beszél, de azért megkockáztatta a közelebb hajlást.

- Ha bemegyünk McGalagony termébe, valószínűleg első dolga lesz, hogy a kezünkbe nyom egy-egy pohár innivalót, mondjuk teát, ami tele van Veritaserummal. És az tudod mit jelent.

- Igen. De akkor sem értem minek ez a gyűrű.

- Mert Piton belerakott valami növényi kivonatot, ami semlegesíti a Veritaserum hatását.

- Nem is tudtam, hogy létezik olyan kivonat.

- Piton nagy fejes a Bájitalokban… Ahogy a Sötét Varázslatokban is. Szóval elhiheted, hogy van.

- Aham. Te jó ég! 5 perc múlva oda kell érnünk. Megvan már az a gyűrű?

- Igen. – felelte Draco diadalomittasan, s Naomi keze után nyúlt és felhúzta a középső ujjára. Tökéletesen illett. – A gyűrűs ujjadat tartogasd az igazinak.

Naomi ismét nem tudta, mit feleljen, csak zavartan állt ott. Végül erőt vett magán és megszólalt.

- Kell még a segítségem?

- Nos, ha levennéd ezt a zsákot valahogy rólam, megköszönném. Nyugi, nem vagyok szégyenlős.

A lány lenézően tekintett rá, majd leült a fiú ágyára és gombolni kezdte az ingét. Óvatosan letolta a karjairól az ing ujjait, s közben érintette Draco izmait. Korábban nem hitte volna, hogy ilyen jó felépítésű teste van. Most, hogy megszabadult a felsőtől keze megindult a vizes lavór felé, s óvatosan lemosta Draco mellkasát. Majd elkezdte volna a hátát is, de mikor megpillantotta a sok sebet rajta, abbahagyta. Elől is volt rajta pár karcolás, de a háta szörnyen nézett ki.

- Honnan van ez a sok seb a hátadon?

- Ne törődj vele. Inkább add ide a pólómat. Létszi.– tette hozzá, mikor meglátta a lány rosszalló pillantásait.

Naomi most már hajlandó volt a kérés szerint cselekedni, s felsegítette a pólót Dracora. Majd a fiú oldalra tette lábait és próbált megszabadulni a nadrágjától. Mivel nem sikerült, Naomi is bekapcsolódott. Együtt gyorsan összehozták a felöltözést és megindultak. Mivel Draconak eléggé döcögősen ment Naomi a kezét átrakta a vállán, s mankóként ment mellette.

- Most merre?

- Balra. Elbirsz?

- Nem mondom, van egy súlyod, de nem fogok összeesni. – mosolygott Naomi, de ahogy közeledtek egyre jobban aggódott. Hamis képeket kell majd gyártania, ha netalántán Legimenciát alkalmaznának rajta.

- Megérkeztünk. Csak az a gáz, hogy fogalmam sincs, mi a jelszó.

- Nincs valami csengő? Vagy mi van, ha csak meg kell nyomni a sárkány ujját?

- Hogyne. Szerintem rakd a szájába a kezedet.

- Ha nincs jobb ötleted, ne gúnyolódj.

Több ötletre nem is volt szükség, hiszen a kőszörny félremozdult, s így egy lépcsőn feljuthattak az igazgatónő szobájához. Bekopogtak az ajtón, s mikor kiszóltak, beléptek. A szoba hatalmasnak tűnt. De bámészkodásra nem volt sok idejük, mert McGalagony egyből székbe parancsolta őket.

- Hosszú lesz az éjszakánk. Szeretném úgy kiengedni innen magukat, hogy minden kérdésre választ kaptam. Éhesek?

Heves fejrázást kapott válaszul.

- Helyes. Esetleg szomjasak? Készíttettem a házimanókkal egy kis teát.

- Én nem vagyok szomjas. – szólalt meg Draco.

- A beszéd közben biztos vagyok benne, hogy megszomjaznak.

- Kétlem.

- Ragaszkodom hozzá, hogy igyanak. – váltott át durvább hangnembe az igazgatónő. Draco már visszaszólt volna, de Naomi leintette. A kezébe vett egy bögrét, s alig láthatóan megpöcögtette felette a gyűrűjét. Látta, ahogy a tartalma az italba hullik. Gyorsan átgondolta, mit is kell mondania. Nem szeretette hazudni, de a szeretteit védte ezzel. Ivott hát az italból, s látta, hogy Draco is így tesz. Kicsit aggódott, mert nem látta, hogy bármit is öntött volna az italába.

- Az első kérdésem Miss Flame-hez szólna. Malfoy, ne szóljon közbe. Szóval. Mesélje el hogyan jutott el eddig.

- Hosszú lesz.

- A többi diák délután 1 fele érkezik. Most pedig 4 óra van. Szóval van időnk.

- Akkor elkezdeném onnan, hogy pontban 1 órakor beálltam a kandallóba. És elmondtam azt a latin mondatot, de valószínűleg elvétettem, mert egy ismeretlen helyen találtam magam. Nem voltam benne biztos, hogy jó helyen járok-e, így körülnéztem. Itt hibáztam, mert elkaptak a halálfalók és bezártak egy terembe. Ott találkoztam Dracoval … vagyis Mr. Malfoy-jal. És megismerkedtünk. Azt mondta, az ő sorsa már meg van írva, sz’al nem nagyon erőlködött a kijutáson, de ha már „csatlakoztam, segíthet kijutni. Mikor bejött valami farkasforma férfi és meg akart támadni, Draco leütötte és elvette mindkettőnk pálcáját. Aztán szerencsénkre nem ütköztünk senkibe a folyosón, így Draco vezetésével elhagytuk a házat. Elkezdtünk rohanni és miután átértünk egy hídon Draco Roxmortsba hopponált.

- Hopponált? – érdeklődött a professzor rémisztő szemeket meresztve Malfoy úrra.

- Igen. Ne aggódjon, megvan a vizsgám. – válaszolt Draco.

- Nem emlékszem, hogy kérdeztem volna, Malfoy. Folytassa, Miss Flame.

- Nos, hopponált, aztán rátaláltunk Stevenre. A Szellemszállásnál. Mert oda érkeztünk tévedésből. És akkor említette Draco, hogy hallott egy titkos átjáróról, ami a Szellemszállásban van. Így gondoltuk, hogy az van közelebb; próbáljuk ki. És közben végignéztük egy vérfarkas átalakulását.

- Gondolom hála Malfoynak már tudja, hogy az illető a Roxfort egyik tanára.

- Igen, említette, hogy Sötét Varázslatok Kivédését tanított.

- Tehát ennyi a története. És Malfoy történetéről hallott?

- Igen, de amit én kivettem a történetéből nem gyanúsítható gyilkossággal. A professzor, nyugodjon békében, lebeszélte őt a támadásról. Piton gyilkolta …

- Tehát vele is találkozott.

- Igen, futólag.

- Malfoy, ha elmondaná, hol van a halálfalók rejtekhelye…

- Ha én lennék a titokgazda, se árulnám el, mert csak anyámat nyíratnám ki vele.

- És most, hogy megszökött nincs veszélyben az édesanyja? Egyáltalán miért segített a kisasszonynak?

- A Nagyúr amúgy is meg akart szabadulni tőlem. Anyámmal nincs baja, de ha el tudnám árulni a rejtekhelyét és meg is tenném, biztos végezne vele, hogy végezne anyámmal, majd felkeresne engem is.

- És Miss Flame-t miért tartották fogva? Miért nem végeztek vele?

- A Nagyúr is férfi…

- Maga is ezért segített neki?

- Nem hiszem, hogy ehhez bármi köze is lenbe.

 Naomi ide-oda kapkodta a fejét, ahogy a két személy a negatív hullámokat küldte egymás felé.

- Rendben. Meghallgattam magukat és úgy néz ki, őszinték voltak. Menjenek vissza a gyengélkedőre. Aludjanak. Dél körül magukhoz küldök egy házimanót, aki majd felébreszti önöket és majd csatlakoznak a többi diákhoz. Miss Flame, a csomagját a nagyszüleinél felejtette. – mutatott az asztala melletti ismerős bőröndre.

- Oh, köszönöm. Majd visszajövök érte.

- Miért nem viszi el most?

- Előbb segítek Draconak lemenni a gyengélkedőbe.

Majd köszönés nélkül felállt, talpra állította párját és már indultak is vissza azon az útvonalon, amelyen jöttek. Szó nélkül szelték a folyosókat. Egyszer-kétszer megálltak, hogy Naomi pihenhessen, de gyorsan indultak is tovább. Végül visszaértek a kiindulási helyre. Halkan léptek be, hiszen egy harmadik személy még az igazak álmát aludhatta.

Miután beléptek Naomi leültette Dracot, s megindult Steven ágyához. A kisfiú nyakig betakarózva, összekuporodva feküdt ott. Most, hogy meggyőződött róla, hogy a fiú tényleg alszik, behúzta a függönyét és saját ágyára ült.

Draco érdeklődően nézte minden eddigi mozdulatát. Naomi nagyon nem tudta hova tenni a fiú viselkedését, így rá kérdezett.

- Miért bámulsz?

- Miért is csinálod mindezt?

- Nem bunkóság kérdésre kérdéssel válaszolni?

- Akkor te miért csinálod?

- Tudtommal te kezdted.

- Meglehet. Szóval, miért is csinálod ezt?

- Mit?

- Most te kérdeztél vissza.

- Oh, bocsánat. De mit miért csinálok?

- Miért falazol nekünk? Nekem?

- A szüleim miatt. De azt hittem erre te is rájöttél.

- És egy kicsit miattam is, nem?

- Nem vagy te egy kicsit elszállva magadtól?

- Én kérdeztem előbb.

- Igaz. Nos, talán. Tudod ijesztő volt látni téged ott térdelni Vol…- mondanivalóját egy hirtelen, vad majd egyre lágyuló csók szakította meg. Az esze ellenkezett volna, de tizedmásodpercek se kellettek, s átadta magát az élménynek. Pár boldog perc után rájött, hogy ezt mégsem kellene, s már eltolta volna magától Dracot, mikor belépett a gyengélkedő ajtaján McGalagony Naomi bőröndjével és két pálcával a kezében. A pár gyorsan szétrebbent hála Naominak, aki szinte lerúgta magáról Dracot. A professzor csak állt és nézte őket, majd letette Naomi ágya mellé a bőröndjét s a pálcákat a lánynak nyújtotta.

- Most pedig legjobb lesz ha lefekszenek. Jóéjszakát.

Naomi rákvörös fejjel kinyögött egy „jóéjt”-et, majd Draco felé fordult.

- Miért csináltad ezt?

- Emlékeim szerint ketten csináltuk. Amúgy csak meg szerettem volna hálálni, hogy aggódsz értem.

- Egy köszönöm gyorsabb, rövidebb és kevésbé égőbb lett volna. Most pedig alszok. – mondta, s kapkodva behúzta a függönyét.

- Jóéjt puszit nem kapok?

Naomi válasza azonban egy repülő valami volt a függöny összetételénél. Draco hamar felismerte pálcáját.

- Ezek szerint nem. Akkor nem segítesz levetkőzni se?

- Rágd le magadról a ruháidat. Tapasztalataim szerint a szád tökéletesen működik. Na Jóéjt.

Draco még megeresztett egy vigyort, s ő is behúzta a függönyét, majd a pálcája segítségével átöltözött, párnájára hajtotta a fejét és elaludt.