A reggel Naomi számára egy zuhanással indult. Ébredésként először a földre ejtette a párnát, amit a kezében tartott és cicáját helyettesítette, majd mikor lenyúlt, hogy felvegye utána borult. Egy ilyen ébredés után kinek lenne kedve visszafeküdni?! Elővette hát bőröndje tetejéből a törölközőjét, és elhatározta, hogy kipróbálja az iskola zuhanyzóját; habár a hollétéről fogalma sem volt.

Arra számított Draco még alszik, így köntös nélkül, hálóingben ment le a klubhelységbe. A fiú azonban a saját lépcsőjénél állva álmosan vigyorgott rá.

- Miaz? Ki dobott az ágy? Mintha elefánt dobbantott volna egyet. – mondta, s közben végigmérte a lányt, akinek hálóinge combközépig ért, de ő erről teljesen megfeledkezett, s Draco sem emlékeztette rá – szerencsére.

- Látom nagyon vicces kedvedben vagy. Tonks nem mondta meg merre van a fürdőszobánk, ugye?

- Nem, de én felfedeztem. A mellett a nagy virág mellett van egy eldugott ajtó. Ott.

- Oh köszi. Te is oda indultál? Akkor mehetsz. Még szeretnék átöltözni, meg kipakolni a cuccaimat.

- Menj csak. Melegedni jöttem. – mondta, s levágódott a kanapé kandallóhoz közelebbi feléhez.

Naomi pedig a rejtélyes fürdőszoba ajtó felfedezésére indult. „A nagy virág, ami mellesleg valami tuja melletti eldugott ajtó” – ismételgette magában. Hamar rá is talált, de az ajtó teljesen úgy nézett ki, mintha csak oda lenne festve. De azért látta, hogy a kilincs kidudorodik a falból, így megfogta és lenyomta. S lám, az ajtó kitárult. Az egész fürdőszoba élénkkék volt. Naomi egyből a kád felé ment, levetkőzött és megmártózott a zöld vízben, ami tele volt ásványi sókkal, amiket ő maga öntött bele a kiállított készletből. Majd levarázsolta a kikészített iskolai viseletet a szobájából, megtörölközött és felöltözött. Visszaindult a szobájába, de előtte szólt Draco-nak, hogy mehet. A szobájába érve pedig kis híján szívbajt kapott. Egy manó állt az ágya mellett.

- Bocsásson meg kisasszonyom, ha megijesztettem. De nem ette meg a vacsoráját és feljöttem a tálcáért.

- Semmi baj, kedves… Mi is a neved?

- Cordynak hívnak. A kisasszony pedig Miss Flame, ha nem tévedek.

- Igen. Nos, köszönöm.

- Igazán nincs mit. Viszlát.

S már fel is szívódott. „Azt hittem a Roxfortban lehet hopponálni” – elmélkedett, de úgy döntött több dolga is van, mint hogy ezzel foglalkozzon. Leült ágya szélére és pakolászni kezdte a ruhát. Közben eszébe jutott, hogy nincsenek is könyvei. Vagyis azt írták neki, hogy a könyveket majd az iskolában kapja meg. De hogyan? A tanórákon?

- Nem idegesítem magam ezzel. Inkább kipakolok. – határozta el, s két kezébe fogott néhány ruhadarabot, s így kezei és közte a ruhák szendvics látszatát keltették. Kinyitotta a ruhásszekrény ajtaját, s a korábbi könyv-rejtélyre máris fény derült. Minden egyes könyv ott sorakozott a középső polcon néhány pennával, pergamenekkel és tintával. A könyvek árát még nyáron elküldte, így nem érzett bűntudatot, de nem emlékezett, hogy pennákat is kért volna, hiszen az neki is volt otthon, s hozott is.

Lekapta az órarendet a könyvekről, amiket ideiglenesen az éjjeli szekrényébe rakott és tüzetesen átvizsgálta.

- Minden nap Sötét Varázslatok óra, heti háromszor Átváltoztatástan és Bűbájtan. Gyógynövénytan kéthetente, Bájitaltan heti kétszer… Remek. Más tantárgy nincs is? Mondjuk érthető. Én viszont megint magamban beszélek… Na jó, folytassuk a pakolást.

Azonban ez a pakolászgatás sem tartott sokáig, hiszen fél órával az előbb elhangzottak után Draco már sürgette őt, hogy menjenek órára, mert nem kéne az első nap késni, főleg, ha azt McGalagony tartja.

- Valószínűleg együtt fogunk járni az órákra, de jól jegyezd meg merre jövünk. – kezdett bele Draco, mikor már javában szelték a lépcsőket.

- Valószínűleg? Ezt hogy érted? Engem nem érdekelnek a többiek, te vagy a „háztársam” vagy mi, ezért veled megyek órákra.

- Ez mind szép és jó, de esetleg pár kósza átok eltalál, amit az órákon veszünk és pár nap tanítás máris kimarad az életemből.

- Ne viccelj már, a professzorok úgyse … - Naomi nem fejezte be, mert megpillantott egy eléggé sápadt bőrű férfit, akinek a haja csimbókokban lógott, s mikor meglátta Dracot, mintha még liszttel is leszórták volna az amúgy is hófehér arcát.

- Majd óvatosak leszünk és figyelünk egymásra – fejezte be máshogy, mint ahogy szerette volna, belekarolt partnerébe és a folyosó másik végére rángatta, hogy ne zavarják meg a prof lelki békéjét.

- Amúgy ez volt Lupin Professzor. Tudod, a Szellemszállásos emlék.

- Inkább rémálom, ne is emlékeztess rá. Még mindig rossz bőrben van szegény.

- Szegény? Kis híján ott maradtunk miatta. Alapból ott se kellett volna lennünk. De most menjünk. Melyik terem az.

- A következő.

A terem előtt már szép számmal várakoztak a diákok. Draco ki akarta szabadítani kezét, de Naomi szinte csimpaszkodott rajta.

- Jó reggelt mindnekinek! Naomi Flame vagyok. Draco-t már ismeritek. – néhányan eldörmögtek egy „hello”-t, de legtöbbjükre az undor arca ült ki, mikor megpillantották a párost.

- Megkérdezhetem mért vagyunk ennyien? Kevesebb hetedikesre számítottam.

- A hatodikosoknak és a hetedikeseknek egybevont óráik vannak. – lépett ki a tömegből Ginny. – Visszataláltál tegnap?

- Igen. Már majdnem odaértem a klubhelységünkbe, mikor Dracoval összefutottunk. És veled mi van? Jobban van a lábad? – folytatta a csevegést, miközben Draco sikeresen kibontakozott és a falnak háttal dőlve figyelte a lányokat, míg egy másik fiú a Griffendéles csapatból mérgesen meredt arra.

- Köszi, már jobban van. Mondjuk még ma egyszer vissza kell mennem kontrolra, de semmi komoly.

- Örülök, hogy ezt hallom. Ismered Susan Bonest?

- Igen, kedves Hollóhátas lány. De a szülei nem engedték vissza azok után, ami a nagynénikéjével történt. Honnan ismered?

- Ismerem az unokaöccsét. De ők még nem találkoztak. És mi történt…

- Ginny, már be lehet menni. Menjünk. – lépett közbe a korábban dühösen néző fiú, s karjánál fogva húzni kezdte Ginnyt.

- Neville, ő Naomi. Naomi, ő Neville. - A fiú kelletlenül biccentett egyet. - Talán majd még összefutunk. Szia. – s már be is vonultak a terembe. Naomi pedig Draco felé indult, aki még mindig csak állt és támaszkodott.

- Jössz be?

- Nem, kint maradok. Úgy néz ki hirtelen érdekellek?

- Jajj, nehogy már féltékeny legyél. – nevetett vidáman Naomi, hiszen nem számított a fiútól ilyen gyerekes viselkedésre. S arra sem, hogy a nagy vidámságban puszit nyom a arcára. Többen összenéztek a környéken ezt látván, de a lány inkább nem foglalkozott velük, s beráncigálta Dracot a terembe.

Az első sötét varázslatok óra nyugisnak bizonyult. Naomi azt vette ki az egészből, hogy ismétlik a tavalyi anyagot, mert a Professzor mindenkitől kérdezett egy-egy kérdést és többnyire mindenki választ is tudott adni rá. Aki pedig nem, annak volt szíves eléggé csípős hangnemben elmondani, hogy milyen fontos, hogy megtanuljuk ezeket az igéket és hogy ezek nélkül a mai világban halálra vagyunk ítélve.

Azonban más is felkeltette a lány figyelmét. Az osztály ismeretlen tagjainak bámészkodását már egész jól megszokta, de pár sorral előrébb Ginny és Neville is eléggé gyakran nézegettek hátra feléjük. Naomi egy pergament is látott náluk, amin mintha írás lett volna.

- Kíváncsi, hogy mi a téma Weasleyéknél? – Naomi, mintha nem is hallotta volna tüntetően elkapta a fejét a pergamenről, de aztán nem bírt ellenállni kíváncsiságának.

- Hogyan lehetne megoldani?

Draco nem válaszolt, csak a talárja zsebébe nyúlt és elővett belőle egy gyufásdoboz nagyságú kis műanyag csomagot. Kinyitotta, s kontaktlencsére hasonlító kis lencsék voltak benne; több száz.

- Mi ez? Kontaktlencse?

- Az nem tudom mi, amiről te beszélsz, de ez… - s kivett egy darabot – Ez egy Nagyotlátó. Hülye neve van, de nagyon hasznos. Berakod a szemedbe, és legalább 10szeresére nagyítja azt a pontot, ahova éppen nézel. Csak közeli pontra ne nézz, mert megfájdul a fejed. Kipróbálod? – Naomi habozás nélkül lecsapott a kis lencsére és profi módon a bal szemébe juttatta. És kinagyobbult előtte a korábban annyit nézett lap képe. Egy macskakaparásszerű és egy elegáns, szép írást látott rajta. Éppen olvasni kezdte, de sors megint közbeszólt.

- Weasley és Longbottom. Maguk nem veszik figyelembe, amit mondtam fogják már be a szájukat és a pad alatti tevékenykedést fejezzék be. – rivallt rájuk McGalagony

- Remek. Pont mikor olvasni kezdtem volna. – morogta Draconak Naomi, de sajnos más is hallotta a sutyorgást.

- Miss Flame, önnek is beszélhetnéke van? Longbottom, cseréljen helyet Flammel. – Neville gyorsan Ginny kezébe nyomta a pergament és cuccait összeszedve kelletlenül elindult Draco mellé, Naomi pedig levágódott Ginny mellé.

Gondolta, ha már ide ültették, kihasználja az alkalmat és beleolvas a levelezésbe. Azonban rögtön megbánta, hogy ezt tette; megfeledkezett a kontaktlencséről, és Draco figyelmeztetéséről. Őrülten fájni kezdett a feje és úgy érezte a szeme ki akar esni. De helyette ő dőlt ki a padból, de a padló helyett egy hatalmas matracon találta magát. Forgott körülött a világ. Amennyire csak tudta összeszedte magát és kiszedte a szeméből a lencsét. Ugyan csökkent a fájdalom, még mindig piszokul szúrt az agyába. McGalagony hangja pedig csak súlyosbította.

- Malfoy, nem emlékeszem, hogy megengedtem a pálcahasználatot. Ma elméleti óra volt. Ha élne a rendszer, most pontot vonnék le magától, de mivel nem él… Nem tehetek semmit. Weasley, úgyis vissza kell mennie Madame Pomfrey-hoz; kísérje el Flamet a gyengélkedőre. – s jelezve, hogy befejezte mondadóját elvarázsolta Naomi alól a szivacsot, aki így már érezte a kemény padlót.

- Gyere. – nyújtotta a kezét Ginny, s felsegítette. Naominak valahogy nehezére esett előre lépni, így kis híján háttal legurult a lépcsőn, de Ginny megfogta a kezénél és visszarántotta.

- Tanárnő, nem hiszem, hogy egyedül fel fog tudni menni, nekem pedig fáj a lábam és…

- Majd én elviszem. Kezdek hozzászokni, hogy mindenhonnan én mentem meg. – ajánlkozott mindenki csodálatára Draco, s már el is indult a lány segítségére.

- Malfoy, üljön le. Díjazom a nagylelkűségét, de semmi szükség rá. – ekkor megpöccinetette pálcáját, s Naomi alá – ez alatt a 3 nap alatt már másodszor – hordágyat varázsolt. – Weasley, gondolom ellebegtetni már el tudja a gyengélkedőig.

- Igen, Professzor.

Ginny mindenféle köszönés nélkül megindult Naomit maga előtt lebegtetve. Az ajtón kimenetel kicsit nehézkesen lehetett volna megoldani, de szerencsére – Ginnynek inkább bánatára – Dean kinyitotta nekik. Úton a gyengélkedőhöz ismét beszélgetésbe elegyedtek.

- Lerí Malfoyról, hogy tetszel neki.

- ÉS ugyanez elmondható Deanről is a te irányodba. – Ginny kinyitotta a száját, hápogott egyet, de nem válaszolt, csak félrepillantott és kis híján egy szobornak vezette a hordágyat.

- Hékás, én csak a tényeket közöltem. Nem kell kórházba juttatni miatt. Tényleg, kórház… Mióta itt vagyok minden nap vendégeskedtem a gyengélkedőn. Kíváncsi vagyok most mennyi ideig kell ott lennem.

- Szerintem csak kapsz egy fájdalomcsillapítót és annyi.

- Remélem. Mindjárt megérkezünk, ugye?

- Látom, kezded kiismerni magad.

És valóban perceken belül „bekerültek” a javasasszonyhoz, s kb. negyed óra múlva már mindketten fájdalmak nélkül távoztak.

- Most milyen óránk van? – Érdeklődött Naomi, mert fogalma sem volt róla, hány órások a tanórák.

- Még mindig tart az SVK. Szerintem ne menjünk vissza. Elárulnád merre van a klubhelységetek? Kíváncsi vagyok.

- Ha én megkérdezném, hogy hol van a Griffendélé csak úgy kíváncsiságból, te megmondanád?

- Nem hiszem.

- Na látod. Így hát én se mondom. – mosolygott Naomi és elindult a tanterem felé, ahonnan korábban kijöttek.

- Te visszamész?

- Szerinted nem értesítette Madame Pomfray az igazgatónőt? Veszélyes idők ezek. Biztos vagyok benne, hogy minden lépésünket figyelik.

- Meglehet. Igazad van, menjünk. Akkor hogy is áll ez a Dra… - Ginny egyből elharapta a mondatot, mikor Naomi „D-E-A-N” betűket formált a szájával. – Tudod mit, inkább maradjunk csendben.

- Jó ötlet. – nevetett Naomi, s vele együtt Ginny is kacagni kezdett.

A tanterem ajtaja előtt erőt vettek magukon és benyitottak. Jól is tették, hogy felszívták magukat, mert ami odabent rájuk várt…

Mindenki tele volt lila, kék, piros, zöld és sárga festékkel néhányan még keverve is, a padok szétdúlva, McGalagony ordít.

- Mindenre fel kell készülnötök. Bármikor, bárhonnan megtámadhatnak. Mindenki üljön le az eredeti helyére.

Naomi és Ginny sejtette, hogy ez nekik szólt, így búcsút intettek és ki – ki megindult a saját asztalához. Naomi egyből faggatni kezdte a még a szobájuknál is zöldebb fejű Dracot. Szó ami szó, alig birta visszatartani a vihogását.

- Mi történt itt?

- Ez az őrült szipirtyó ránk eresztett egy csomó intelligens kis repkedő manót, akik festékátkokat szórtak ránk. Mindenféle jelzés nélkül persze. És meg nyomogattam nagyban a pajzsbűbájokat erre az egyik fogja és a képembe szór vagy 3 zöldfestékes igét. Hát normálisak ezek? Alig látok.

Naomi eddig a szája elé tartott egy zsebkendőt, hogy abba röhögjön, de Draco utolsó mondatára a fiú szeméhez emelte azt és elkezdte dörzsölni. A festék furcsa mód kopni kezdett.

- Így ni. Hogy láss, te … Lápi Malfoy. – mondta, s olyan hatalmasat mosolygott, amit korábban nem képzelt volna, hogy csinálni fog. Draco persze húzta a száját – mi mást csinálhatott volna.

Szerencsére ekkor lett vége az órának. A páros visszaindult helységükbe, s Naomi most már nem félt kiereszteni egy jóízű nevetést. Draco meg ment mellette, mint a Zöld Lovag. Hamar megérkeztek, s amint bejutottak, Draco lerohanta a fürdőt. Már jó 5 perce bent volt, ami nem nagyon tetszett Naominak, hiszen még ő is be szeretett volna menni és a következő óra is hamarosan kezdődött.

- Draco, kész vagy már! Ketten vagyunk arra a fürdőszobára, úgyhogy ne sajátítsd ki.

- Ha kimegyek és kiröhögsz komolyan mondom megátkozlak. – szólt egy fájdalmas hang bentről.

- Nem röhögök, csak gyere már.

Ekkor kinyílt az ajtó, s Naomi minden arcizmát összefogta, hogy eleget tudjon tenni ígéretének. Draco a korábbinál legalább százszor zöldebb volt, de már nem csak a feje, hanem a nyaka a keze és a ruhája is.

- Mit csináltál? – harapott a szájába Naomi, de egy kis kuncogás ígyis elhagyta a száját.

- Próbáltam Suvicsus-szal, vízzel… De csak szétkenődött.

- Nem hallottad még, hogy az ilyen tréfás cuccokat olyannal kell leszedned, amire nem is gondolnál?

- Tehát valami száraz ronggyal.

- Pontosan. Gyere ide. – mosolygott a lány, s a mellette lévő üres helyre mutatott a kanapén.

Draco levágódott mellé és tűrte, ahogy dörzsölik. A homloka már visszanyerte eredeti, halovány színét. Majd a nyaka, a kezei. S végül már egyik testrészén sem volt festék. A ruháját pedig egy egyszerű Suvicsus-szal el lehetett intézni.

- Már nem vagyok zöld, abbahagyhatnád a röhögést.

- De, még itt az orrodon.

S Naomi már felemelte a kezében lévő törölközőt, hogy letörölje, de Draco leeresztette a kezét, s fejével hajolt a lányé felé. Már csak centik választották el egymástól az arcukat, mikor megállt.

- A gyengélkedőn nyafogtál, hogy letámadtalak. Most tiéd a választás. – súgta Draco a lány ajkaiba.

- Ez lesz az igazi első csókunk. – suttogta Naomi, s a köztes távolságot már ő járta be. Ajka puhán érintette Dracoét, s lassú tempóban ízlelgette. A fiú azonban egyre többet és többet akart, amit éreztetett is. Hátradöntötte Naomit, ő maga ráfeküdt a lányra és így folytatták a szenvedélyes csókot. De valahol a teremben megcsörrent egy óra, minek köszönhetően elváltak egymástól. Draco visszaült a kanapéra, s Naomi is elhelyezkedett, megigazította magát.

- Öhm. Az előbb nem sikerült letörölnöm. – mosolygott boldogan a lány, s lepöcögtette azt a kis zöld foltot Draco orráról – Felmegyek az átváltoztatástan cuccomért. Rögtön jövök. Amúgy te láttad korábban azt az órát.

- Pont kérdezni akartam. Egyszer se láttam még.

Naomi megvonta a vállát, s rohant tovább. Számára – maga sem tudja miért – nagyon fontos volt, hogy minden első jelentős dolog, ami közte és egy fiú között történik számadásra kerüljön. Igazából nem annyira az Átváltoztatástan cuccáért rohant, hanem, hogy felírhassa a naplójába ezt a mai, különleges csókot. Barátnői – akik igazából nem is barátnői voltak, hanem lányok, akikkel csajos témákról beszélgetett – kicsit zizinek is tartották emiatt a hóbortos szokása miatt, de őt ez egy cseppet sem érdekelte.

Végre felért a szobába, ledobta magát az ágyra és kutatni kezdett táskájában. Hosszas túrás után végülis kezébe akadt egy vastagabb és alacsonyabb bőrkötésű füzetke, ami cseppet sem emlékeztette saját naplójára. Viszont ez is egy napló volt. Legalábbis erre utalt a betűzár, mely 3 betű kombinációval nyílt. A sajátját sehol nem találta, így megpróbált kinyitni ezt, azonban valahányszor próbálkozott égető érzést tapasztalt a bőrén. Úgy döntött ez maradjon rejtély egy ideig, hiszen mindjárt kezdődik az Átváltoztatástan – a hírek szerint Tonks Professzorral.

Lesietett a klubhelységükbe és Dracoval együtt elindultak.