Már beköszöntött az Október, s Naomi még mindig a napló kódját próbálta megfejteni. Mikor Draco kérdezte, mit csinál éjszakákba nyúlóan a szobájában alvás helyett – ugyanis a legtöbb órán úgy kellett megbökni, hogy le ne ragadjon a szeme – ő, akit kiemelkedő teljesítménye miatt vettek fel a Roxfortba. Ilyenkor csak megvonta a vállát és témát váltott. A sok ezer lehetséges kombináció közül úgy érezte legalább a felét végigpróbálta, de egyik sem működött, ahhoz meg túlságosan kíváncsi volt, hogy abbahagyja a próbálkozást. A tanulás közben is valahogy mindig a naplóra terelődtek gondolatai…

A mai 17-i átvirrasztott éjszakán-reggel is próbálkozással telt, az átváltoztatástan házi dolgozat pedig félkészen hevert az ágyán. Draco meg már a szoba előtt hörgött, hogy mikor szándékozik végre lemászni. Naomi végül is úgy döntött feladja, majd folytatja hétvégén, hiszen rengeteg bepótolni valója van és még pár óra alvás is közbe kéne iktatni.

Az ajtaján kilépve valami puhának ütközött.

- Látom úgy döntöttél, mégis csatlakozol hozzám.

- Bocsi, kicsit be vagyok lassulva mostanában.

- Észrevettem. – húzta Draco a száját és belekarolt a lányba, ami ösztönzőleg hatott rá, s elindult.

- Nem tehetek róla, egyszerűen nem tudok, amíg rá nem jövök…- harapta el a mondatot Naomi, mert rájött, hogy elszólta magát.

- Ahha. Tehát a házik helyett valami ostoba rejtélyt fejtegetsz.

Már félúton voltak a bájitaltan terem felé. Draco egy erőteljes mozdulattal egy szobor mögé rántotta, majd háttal falnak szorította. Mélyen a szemébe nézett, ahogy Naomi is.

- Figyelj, ez nem vicc. Tanulnod kell. Te ott Európa kellős közepén nem tapasztaltál semmit és lehet, hogy még mindig nem érzékelted, de nagy dolgok folynak.. – most ő harapta el a mondatot, körülnézett, s folytatta. – Ha úgy érzed, fontos, amit csinálsz, segítek neked. Talán hamarabb rájövünk. De nem szabad, hogy a tanulásod rovására menjen. Tehát, megér annyit az egész, hogy veszélybe sodord magad?

Naomi teljesen ledöbbent. A fiú szavai annyira mélynek, őszintének hatottak, s a szeméből is azt olvasta, igazat mond. Draco időközben elfordult, szétnézett, nem látja-e őket valaki. Naomi megérintette az arcát és visszafordította, így ismét szemtől szemben álltak.

- Itt és most eldöntöm, ha válaszolsz egy kérdésemre. Azért figyelmeztettél, mert aggódsz értem?

- Inkább mondjuk úgy, hogy nem akarom, hogy tájékozatlanul vágj neki a varázsvilágnak.

- Engedelmeddel ezt igennek veszem. És vettem, abbahagyom minden eddigi tevékenységem és a tanulásnak szentelem magam. Rendben?

- Ezt szerettem volna hallani. Menjünk.

Aztán, mintha mi sem történt volna kisétált a folyosóra maga után húzva Naomit. Egy idő után a lány felzárkózott mellé és ment mellette. Eléggé meglepte a fiú törődése. Ilyen viselkedést nem is remélt volna tőle álmaiban sem.

- Már megint hol jársz? – kérdezte visszatérve közömbös hangnemre Draco, mikor a terem elé értek.

- Bocsi, elgondolkoztam. Már megint más terem?

- Mit vártál? A Longbottom-féléket nem tudom hogy lehet egyáltalán varázslónak nevezni. Egy egyszerű gyógyfőzettel felrobbantja az egész osztályt.

- Én akkor hol voltam? Nem emlékszem rá.

- Órák után szerencsétlenkedett.

Ekkor szisszenést hallottak a hátuk mögül. Amint megfordultak vörös hajtömeget pillantottak meg. Ginny rettenetesen dühösnek látszott, Neville hátra fogta a két kezét, úgy fogta vissza.

- Te hülye szemét halálfaló! Tudom, hogy te sem vagy jobb azoknál az őrültektől, akik…

Nem tudta befejezni. Ordítása már a mondat közepén sírásba torkollott át. A térdére rogyott és csak sírt. Naomi gyorsan odaugrott, s elkapta mielőtt a feje koppant volna a földön. A jelenetre a legtöbb diák odagyűlt, kevés levegőt hagyva így az ájult lánynak.

- Menjetek már távolabb. Az összes levegőt elveszitek Ginnytől. Felviszem a gyendélkedőre. Draco, szólj a professzornak. – adta az utasításokat, de az utolsónál felállt, odament a fiúhoz és a fülébe súgott. – Esküdj meg, hogy fogalmad sincs az egészről, és hogy a te kezed nincs benne.

- Hiszed vagy sem, tényleg fogalmam sincs mit picsogott itt a Weasley csaj, de díjaznám, ha egy kicsit több bizalmat mutatnál irántam. – fakadt ki Malfoy, majd lejjebb vette a hangerőt-  Vigyed, majd szólok Sluginak. Bár kétlem, hogy a kis kedvencének hinni fog.

- Majd a klubhelységben beszélünk.

Naomi gyorsan varázsolt egy hordágyat és lebegtette maga előtt az ájult lányt. Szerencsére ezalatt a bő egy hónap alatt sikerült kiismernie az iskolát; leginkább Draco segítségével.

Gyorsan megérkezett a gyengélkedőre, ahol Madame Pomfrey már várta.

- A professzor üzent, hogy jön 2 diák - helyesbítve az egyiket hozzák. Kezelem a barátnődet. Visszamehetsz az órára.

- Meg se kérdezi, mi történt? – hitetlenkedett Naomi.

- Hidd el, ami fontos, azt tudom. Már szóltam a professzornak, hogy elindultál vissza. Én a helyedben sietnék.

„Ehh, udvariasan kidobott. Agyam megáll.” – bosszankodott Naomi, s úgy döntött hallgat a javasasszony szavára. Nem szeretne büntibe vonulni lassúság miatt.

Perceken belül vissza is ért a teremhez. Mikor belépett, az egész füstölt.

„Neville.” – sóhajtott, s a lehető legnagyobb kerülővel, a fiú felé ment a helyére. Közben odasúgta a kormos arcú Griffendélesnek, hogy „sok macskagyökeret rakott bele, ennek a hatását egy kis hínárral gyöngítheti”. Mire a helyére ért, kezdett tisztulni a terem és már el lehetett látni a tábláig.

- Látom hatott a kis beszélgetésünk. – súgta Draco. – Kezdesz megint Grangeresedni. Weasleyvel mi van?

- Fogalmam sincs. Madame Pomfrey szó szerint kizavart. Nem értem mi ütött belé, eddig elvoltunk mindenféle vita nélkül.

- TI elvoltatok. Én mindig éreztem a kést a hátamban. De nembaj, elvagyok a kis vörös barátsága nélkül is.

- Malfoy, Miss Flame, a főzetükre koncentráljanak. Maga még késett is.

Naomi kicsit elszégyellte magát, hiszen a tanárnak teljesen igaza volt. Belevetette hát magát a munkába. És meglepően jó eredménnyel végzett, Draco is csak egyszer kétszer segített be neki.

Óra után megbeszélték, hogy könyvtárba mennek, mert Draco szívességet szeretett volna kérni tőle. Naomi maga is meglepődött.

1. Mit segíthet ő egy halálfalónak?
2. Miért olyan titkos, hogy a tanteremben vagy a klubhelységükben nem beszélhették meg?
3. Miért éppen a könyvtárban?

- Istenem, rosszabb vagy, mint Parkinson. Na jó, mondjuk jobban idegesítene, ha folyamatosan szómenésed lenne, mint annak a hülye libának volt.

- Hogy mi? Bocsi, nem figyeltem.

- Nem lényeg. Megérkeztünk.

Beléptek a könyvtárba. A könyvtároson kívül csak 1-2 harmadéves forma diák lézengett a teremben, ők is mikor meglátták a párost a kijárat felé vették az irányt.

- Szuper. Gyere. Megmutatom, melyik a kedvenc sorom.

- „Sötét Varázslatok avagy Miből lesz a Varázsló/Boszorkány” kötetek sora. Érdekes. – olvasta le Naomi kuncogva az egyik polcról, de valójában az egész könyvespolcon csak ilyen kötetek voltak.

- Ne azt nézd. – szólt rá Draco, és megfordította. – Legilimencia kezdőknek.

- Ezt szeretnéd kérni tőlem? Hogy tanítsalak meg bejutni mások agyába? Ne vedd sértésnek, de amíg nem tudod lezárni az elméd..

- Az lenne az első lépés. Kérlek. Bizonyítani szeretnék.

- És mégis kinek? Magadnak? Apádnak esetleg a Sö..- nem tudta befejezni, mert Draco befogta a száját.

- Meghibbantál? Ez a Roxfort. Tele fehér-mágusokkal, rémlik?

- Jó, sajnálom. Egy feltétellel vállalom.

- Rosszul kezdődik.

- Próbál meg ne ekkora tuskó lenni.

- Ennyi? Ne legyek tuskó? Megoldható. Majd mindig magam elé engedlek az ajtón, és ..

- Nem velem. Másokkal.

- Zárni szeretném a könyvtárat, fiatalok!

- Na jó, legyen. Kell a könyv, vagy magad tanítasz?

- Mivel te leszel az első „diákom”, nem tudom… Megnézzük hogy haladunk ha csak magamat hozom elő.

- Akkor menjünk vissza a klubhelységünkbe. Majd holnap elkezdjük. Viszlát, Madame Cvikker.