Naomi számára a másnapi órák nagyon gyorsan teltek. Úgy érezte, hogy ez csak azért van, mert utánuk különakciózhat Dracoval. Ez annyira nem is zavarta, az már inkább, amiket Ginny ájulásáról hallott. Egyik pletyka rosszabb volt, mint a másik. Hallott rémes dolgokat, mint például, hogy a szüleivel történt valami. A másik végletben pedig orbitális sületlenségeket, hogy terhes volt és elvetélt és… még ki tudja mi.

Az utolsó óra után kutyafuttában mentek fel a termükbe, ahol csodálatukra egy üzenőtáblát találtak, rajta egy friss pergament:

Kedves Diákok!

Sajnálatos és bús események sora zajlott le az elmúlt pár évben mióta Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén visszatért. Iskolánk vezetősége úgy döntött – most, hogy nőtt a személyes veszteségek száma – egy visszafogott partival búcsúztatnánk el ezen idők mártírjait és azokat, akik nem élhetik majd meg a szebb időket. A bálra 2 hét múlva kerül sor, November másodikán, halottak napján. Kérek mindenkit, hogy aki úgy érzi itt a helye és szeretné leróni tiszteletét, jelenjen meg.

Tisztelettel:

Minerva McGalagony

Igazgatónő

- Egek. – ámuldozott Naomi, aki legalább harmadszor olvasta el a hirdetményt. – Lehet, hogy igazak a híresztelések Ginny szüleivel kapcsolatban. Lehet, hogy őket értette McGalagony a személyes veszteség alatt. - Naomi falfehéren meredt a papírra, Draco ellenben már a kanapén ült és várta "mesterét".

Naomi hátranézett a válla felett. A Malfoy fiú még mindig ott ült és a pálcájával hadonászott.

- Mikor kezdünk? Eddig eléggé uncsi az óra, prof.

- Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? – fordult Draco felé dühödten a lány, de úgy gondolta felesleges szájtépés lenne. Elkezdi a tanítást, de cseppet sem fogja kímélni tanítványát.

- Tudod mit? Lehet, hogy nem is érdekel. Kezdjük.

- Tyű, de megtáltosodtál. És nekem mit kell csinálnom? – állt fel, kezében a pálca már egy helyben volt.

- Semmit. Megnézzük első nekifutásra hogy megy. Legilimens!

Naomi maga sem hitte volna, hogy ezt teszi. Szó szerint megtámadta a fiú emlékeit. Először egy 5 év körüli Dracot látott, aki egy magas fára volt felkötözve, az apja pedig a fa alatt állt és ordibált vele (várta, hogy valami különleges mutatkozzon, talán a varázserő megléte). Váltás. Draco összeszólalkozik Harry Potterrel a Czikornyai és Patzában. Váltás. Draco a Toronyban tétovázik, pálcája Dumledore-ra szegezve.

Az igazi Draco beleremegett a látványba, megmarkolta pálcáját és Naomira célzott.

- Stupor!

Naomi teljes erejéből belecsapódott az asztalba, jól beverve a hátát. Dracoval néztek egymásra, ziláltak mindketten. Malfoy elrakta a pálcáját, hátrasimította a haját és elindult a kijárat felé.

- Ehhez semmi közöd nem volt.

Mondta, s kivonult. Naomi úgy érezte, teljesen igaza van. Meg kellett volna állnia, hiszen érezhette, milyen fájdalmas lesz a következő emlék. Úgy döntött utána megy. Nem bocsánatot kérni, hiszen mielőtt elkezdték ezt az egészet azt ígérte, megnormálisodik. Nem. Megnézi, hogy jól van-e és passz.

Elindult hát ő is, kilépett a klubhelységből és gondolkozott, merre tovább. Valami hangzavar ütötte meg a fejét és Dracot ismerve a zaj forrása felé indult meg. A Nagyterem előtt a fél iskola összeverődött. Közelebb ment, hogy lássa, kik vannak a nézőpont közepén. Neki háttal egy fekete hajó fiú állt, aki egy szőkét nyomott a falnak, s egy pálca volt pár méterre tőlük. „Ilyen tejfölszőke haj csak egy van a Roxfortban…” – gondolta a lány, s zavarában a pálcája után nyúlt.

- Invito pálca.

Naomi ezzel a két szóval több dolgot is elért. Először is a célját; a pálca engedelmesen a kezébe röppent. További hatások voltak, hogy mindenki – köztük Draco és támadója – figyelmét is elnyerte. Most, mikor megfordult jött rá, hogy a támadó nem más, mint Harry Potter, aki most leeresztette pálcáját Dracoról és Naomihoz fordult.

- Malfoy kis barátnője, ha nem tévedek. – kezdte gúnyosan Harry Potter.

- Te pedig Harry Potter. Azt hallottam a hírnevedhez képest nem vagy elszállva. Ha így folytatod megrendül bennem ez a hit. – mondta, s átdobta Draconak a pálcáját, aki hátát a falnak vetve nézte az eseményeket.

- Hah. – nevetett fel válaszul Potter. – Mégis miből gondolod, hogy érdekel mit gondolsz? Kevesebbre tartom azokat, akik halálfalókkal cimborálnak, mint magukat a gyilkosokat. – most elfordult, s Draconak beszélve folytatta – Örülhetsz, hogy a barátnőd a közelben volt. ÉN nem bántok nőket.

Azzal két barátjával elindult a gyengélkedő felé. Draco meg vissza a közös klubhelységükbe; meg se köszönte. Naomi kicsit összezavarodott, nem tudta merre induljon; Draco vagy Harry utána Ginnyhez. Úgy döntött Ginnyhez megy, de előbb összeszedi az órai jegyzeteket, amiket másolt neki.

A klubhelységben Draco a kanapén ült és egy könyvet nézegetett. Mikor Naomi belépett rá se nézett, csak odavetette, hogy „nem fogja megköszönni”. A lány egyszerűen vállat vont, felment a szobájába és előkereste a jegyzeteket a táskájából. Sietett, s nem vette észre, hogy valami nem oda illő is a kezébe akadt; a rejtélyes napló. Már a gyengélkedő ajtajánál volt, mikor meglátta, úgyhogy nem fordult vele vissza. A terem ajtaja félig nyitva volt, s hangok szűrődtek ki rajta. „Bunkóság hallgatózni, de … nem birom ki” – morgolódott magában Naomi, s hegyezni kezdte a fülét.

- És rájöttetek már mit jelent az R. A. B. rövidítés? – ez Ginny volt.

- Inkább kit… - ez egy másik lány hang volt.

„R.A.B… csak nem a napló tulaja? Ezt a kódot még úgyse próbáltam.” Naomi elforgatta az első 2 betűt, de aztán…

- Hermione, arról volt szó nem mondunk semmit, amíg Harry nem jön vissza. – ez már egy fiú hang volt…

„Na várjunk. Azt mondta, amíg Harry nem jön vissza. Hogy az a…”

- Mit akarsz itt, Flame? – és lám, a gondolat testet öltött.

- Harry. Öhm. A bemutatkozásom nem sikerült túl jól. És most ez a helyzet is kicsit félreérthető. Ginnynek hoztam az órai vázlatokat és hangokat hallottam.  Azt hittem te vagy bent vele. Nem akartam rátok törni. De hallottam lány hangot és gondoltam…

- Jól van nem kell a szöveg. Átadom Ginnynek a vázalatokat.

Naomi remegve adta át neki a jegyzeteket… figyelmetlenül a naplóval együtt. A gyengélkedő ajtaja már becsukódott, mikor rájött, hogy valami nem stimmel. Eszeveszetten rontott be és a második ágyon meglátta Ginnyt feküdni. Körülötte Harry, egy fiú és egy lány.

- Bocsi, hogy így berontok, de véletlenül a naplóm is.. hozzád került.

Harry a szomszédos ágyon ülve falfehéren bámul a naplóra, aminek az első 2 kódját pár perce még Naomi pörgette be. Valószínűleg a fiú a „B” betűt is a helyére forgatta, mert a napló immár nyitva volt. Potter felállt és vérben forgó szemekkel nézett rá. Egyik kezében a füzetkét, a másikban pálcáját szorongatta. Naomi persze semmit sem értett az egészből, csak dermedten állt.