- 3 napja feküdtél kómában. Már kezdtem azt hinni egyedül kell belaknom a pofás kis klubhelységünket.

Naomit ezek a mondatok fogatták, mikor kinyitotta a szemét. Rettenetesen fájt a feje és nagyon melege is volt. Ki akart takarózni, de Draco nem engedte.

- Ki kell füstölni belőled a kicsikét.

- A kicsikét? – értetlenkedett Naomi..

- Arra az átokra gondoltam, amit Potter rád küldött. A javasasszony nem tudta mi lehet az, így… bonyolult, nem igazán értettem mit magyarázott. Szóval beléd küldött valami kis izét, ami megkeresi és elpusztítja a fájdalom forrását. Jó úton haladhat, ha felébredtél.

- Nem lenne egyszerűbb, ha megkérdeznétek Pottert?

- Egyszerűbb lenne. Csak először az öklömbe szaladt miattad, majd a pálcámba, mert sértegetni kezdett. Most ott fekszik a szembe ágyon. – Naomi fel akart ülni, de fájdalmasan tapasztalta, hogy ehhez még mindig pihennie kell pár napot. Draco óvatosan segített neki visszafeküdni.

- Nem is tudom mit mondjak. Talán.. – de „barátja” belé fojtotta a szót.

- Nem kell megköszönnöd. Most kvittek vagyunk.

- Nem is akartam. A naplóval nem találkoztál?

- De. Felvittem a szobádba. Nyugi, nem olvastam bele.

- Kösz. Azt mondtad 3 napja vagyok a gyengélkedőn. Te meg azóta itt ülsz?

- Azért, mert most kicsit ki vagy ütve még ne szálljanak messze a gondolataid. Madame Pomfrey mondta, hogy olyannak kell melletted lenni, akivel… Hogy is fogalmazott? „Bensőséges a viszonyod”.

Naomi ezen rettentő nagyon nevetett – volna, de a torka is szúrt, így csak mosolygott és elképzelte háztársa arcát, mikor Madame Pomfrey ezt a pár szót közölte vele.

- Ne vedd magadra, csak… ez a te szádból eléggé. Furcsán hangzik.

Naomi ekkor nézte csak jobban meg magának Dracot. A fiú bal karja be volt kötözve, s bal szeme felett is egy kis heg ékeskedett.

- Ezt ki csinálta veled? – aggodalmaskodott.

- A barátnéd bátyja. Semmiség, csak kisebb karcolások. Viszont meglepett, hogy mikor fekete mágiát alkalmazott rajtam iginéni nem rohant egyből, hogy meggyanúsítson.

- Ezt hogy érted? Hiszen rajtad csinálta.

- Én is tudom. De ő csak arról értesül, hogy a gyengélkedőn tiltott bűbájt alkalmaztak. Még jó, hogy a csaja meglökte, akkor nem társaloghatnánk itt.

- Majd megköszönöm neki. – mosolygott Naomi, s megérintette Draco kezét, ami nem messze az övétől az ágyon volt. Draco a gesztustól zavarba jött és felállt.

- Szólok Madame akárkinek, hogy felébredtél.

S már száguldott is a javasasszony szobája felé, majd pár perc múlva az idős boszorkánnyal az oldalán tért vissza. Naominak valami szörnyű ízű löttyöt kellett magába erőltetnie, s ismét elnyomta az álom.

Másnap, mikor felébredt teljesen megkönnyebbültnek érezte magát. Kikelt az ágyból, felöltözött, s megnézte a szomszéd ágyat. Üres volt. Tehát Draco már elment. Ahogyan Harry is a szemközti ágyról. Egyedül volt a gyengélkedőn. Szerencsére már ismerte a Roxfortot annyira, hogy egyedül is „hazataláljon”.

Már félúton járhatott, mikor meglátta Deant. Gondolta megkérdezi, merre megy és akkor mehetnének együtt.

- Dean! – kiáltott utána.

- Naomi.. – Dean szemében valami értelmetlen csillogást látott. Odafutott hozzá, a fiú pedig mindenfél magyarázkodás vagy jelzés nélkül átölelte és megcsókolta. Naomi nem nagyon tiltakozhatott; Dean erős kezei magához szorították. Kellemetlenül érezte magát, hiszen Draco iránt már kezdett valamit érezni. És ahogy az lenni szokott, mihelyst a másik srácra gondolt, az feltűnt a folyosó másik végén, pont mikor Dean elengedte magától a lányt.

Naomi oldalra nézett, s meglátta Dracot. Érezte, hogy az arca vörös, s mintha Dracoé se lett volna olyan sápadt, mint szokott. De Draco nem hagyott időt arra, hogy megvizsgálja. Hátat fordított és azon az úton, amin feltűnt, elment. Naomi utána akart menni, de Dean visszatartotta.

- Ti jártok? – kérezte.

- Nem, de kedvelem és talán ő.. is engem. – válaszolta Naomi, de maga sem tudta, komolyan gondolja-e, amit mond.

- Talán. Malfoyt még soha nem láttam csajjal. Egyetlen alkalmi barátnője Parkinson volt, de őt is csak dobálta ide-oda. Már ha le tudta kaparni magáról. Mindegy, végülis semmi közöm hozzá. Amúgy azért kaptad, amit Potterrel csináltál.

- Igazság szerint az Draco volt. Most utána rohansz és őt is lekapod? – háborgott Naomi.

- Nem, ezen ajándékaimat többnyire nőknek osztogatom..

- Ha kérik, ha nem. – durcázott Naomi, de mielőtt a  fiú bármit reagálhatott volna, folytatta – Lényegtelen, megyek, beszélnem kell Dracoval. Szia.

Azzal otthagyta Deant, s rohant a klubhelységükig. Draco szobája felé indult, de aztán megtántorodott. „Ha bekopogok és elmondom mi történt, tudni fogja, hogy érzek valamit iránta. Azt már nem.” Felment a szobájába, elővette Gyógynövénytan könyvét és a „nappaliban” olvasgatni kezdte, s közben fél füllel arra figyelt, mikor nyílik Draco szobájának ajtaja. Jó fél óra elteltével a szobatársa ki is jött. Leült Naomi mellé, s kivette a kezéből a könyvet.

- Nem tesz jót neked ez a sok gyengélkedés. Gyógynövénytan a héten már volt, ergo holnap Bűbájtan lesz helyette. Megártott Thomas?

- Erről akartam beszélni..

- Semmi szükség rá. Megyek ebédelni. Jössz? – mondta a szokásos kifejezéstelen arccal

- Jövök. A könyvet majd felviszem utána.

A Nagyteremben már több diák ebédelt, s a szokásosnál is furcsábban nézték a párost. Az utolsó asztal – a törzshelyük – azonban most nem volt üres. Dean Thomas ült ott, s levesét kanalazta. Mikor felnézett, s meglátta Naomiékat felállt, s integetni kezdett. A lány, mint aki el van kábulva szétnézett.

- Biztos neked integet a lovagod. – súgott a fülébe Draco, s leült Deannel szembe, így Naominak a Dean melletti hely jutott

- Megkértem a manókat, hogy ma ide terítsenek nekem. Neked is gratulálni akartam, Malfoy – miközben beszélt felállt, s kezét nyújtotta Draconak -. Mindenki húzta a száját, de én csak gratulálni tudok azért, amit Potterral csináltál.

Draco furcsamód elfogadta a kézszorítást, de tudta, hogy Dean beszédének még nincs vége.