Óvatosan kinyitotta a kaput, és kilépett a szélbe. Unottan elsétált az erdő széléig, és hátát a hideg kőnek vetve nézi a tavat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, nem törődve mik vannak a tiltott rengetegben, fogta magát, és bement. Kissé idegesen sétált a szélén, míg meg nem találta, amit keresett: Unikornisok. Ott ült két szép példány, kisé beljebb egy tölgy alatt. Óvatosan odalépet, de az állatok ijedten felugrottak. Kissé hátrébb lépett, de azok elrohantak. –Majd máskor. Gondolta.

                                      *

Egy hónappal később Ermiona épp a bájitaltan órájáról rohant, az udvarra. Zihált a sírástól, könnyei záporoztak a talárjára. Idegesen letört egy ágat a Tiltott rengeteg fájáról. Október 31-e volt. Ermiona a kastély felé nézett, és elszánta magát.

-Kit érdekel az a nyavalyás Halloween-i lakoma. –Gondolta.

És bement az erdőbe, megkeresni az unikornisokat.

Nem volt benne félelem, csak düh. Mérhetetlen düh, Piton iránt. Határozott lépésekkel vágott át a sűrű avaron, keresve az állatokat. Egy kis idő után, ott találta őket, szintén egy fa alatt.

Addigra besötétedett. Ermiona kinyújtotta karját az állat felé. Az felugrott, de nem menekült el.Ermiona kissé közelebb lépett, és már hagyta, hogy megsimogassa. –Sajnálom, de elfelejtettem hozni neked répát, vagy valami eleséget, mert az, az álnok Piton, felidegesített. –Mondta

Ekkor a megszelídült állat elkapta a fejét, és Ermiona mögé meredt. Szemében félelem csillant. Felmorgott valami mögötte. Ermiona lassan megfordult. Az unikornis elszaladt, de már érthető okból: Mivel egy vérfarkassal állt szemben. Ermiona felnézett az égre: A sűrű fák lombjai (amik most lehullottak) átvilágított a telihold sápadt fénye.

Ermiona idegesen hátrálni kezdett. Táskája hangos puffanással esett az avarba.  A vérfarkas elkezdett utána menni. Ermiona megszaporázta lépteit, és már kint is volt az erdőből. A farkas mit sem törődve azzal a ténnyel, hogy már rég nem az erdőben van, higgadtan követte. Ermiona megbotlott egy fa kiálló gyökerében, és elesett.

Fel akart állni, de nem tudott. Kibicsaklott a bokája.

Már éppen várta a halált, de akkor valaki egy átkot küldött a farkasra. Az vonítva elfutott az erdőbe.

Ermiona kinyitotta szemét, és egy kinyújtott kezet látott maga előtt. Megfogta, és az a valaki felsegítette. Ermiona szemben találta magát, egy Hollófekete fajú, zöld szemű, szemüveges fiúval…