Zöldellő bozót, erdő, mező
e táj látványa lenyűgöző
lágy szellő réti füvet fésül
távolból mennydörgés: valami készül.

Morajlik a föld
madarak rebbennek,
semmi sem áll ellen
a pusztító tűzförgetegnek.

Toronymagas lángoszlopok
perzselik az eget
kínjában az anyaföld
serceg-sistereg.

Lángok mindenütt
amerre csak látok
felégetik, elpusztítják
e gyönyörű világot.

Aztán csend
mindenütt síri csend

Üszök, kihúnyó parázs,
tengernyi korom,
kopár, kiégett föld
romba dőlt torony.

Fekete a föld
fekete a világ
a túlélők szívében
szomorú, néma gyász.

Árvák, özvegyek
testvérüket sirató emberek
keserűség, fájdalom,
de vajon ki tette ezt?

Egy ember volt,
ki azóta istenné változott
gaz, gyilkos Dornodon
örökre légy ÁTKOZOTT!