Változó kor, változó csontok

Mi változik a változó korban?

A menopauza ősidőktől ismert természetes jelenség a hölgyeknél. Lényegét tekintve nem más, mint a menstruáció megszűnése, a termékenység elmúlása, a csökkenő petefészek-funkció (ösztrogén-termelés) következtében. A változó kort azonban számos egészségügyi probléma kísérheti.
 
Ezek egyike a csontritkulás, amely az ebben az időszakban felgyorsuló csonttömeg-vesztés következménye. Ebben a korban drasztikusan megnövekszik a kalcium-igény, amelyet egyrészt a táplálkozásunk átalakításával, másrészt annak kiegészítésével fedezhetünk.  
Mi változik a változó korban?
A menopauza idején a női szervezet nagyobb mérvű hormonális változásokon megy keresztül. Leginkább abban nyilvánul meg, hogy a női nemi hormonok (ösztrögén és progeszteron) termelődése lassul, mennyiségileg is csökken, extrém esetekben egészen minimális szintre áll be. A szervezet bonyolult vegykonyhájában azonban szinte minden mindennel összefügg, így a női hormonok a csontépítés és lebontás folyamatába is beleszólnak. Nincs ez másképp a férfiaknál sem, az ő nemi hormonjaik is hasonlóan végzik munkájukat, mégis kevesebbszer találkozhatunk oszteoporózisos férfival. Ennek több oka is van, ezek közül csak ez egyik az, hogy a tesztoszteron (az egyik nemi hormon) szintje náluk kevésbé csökken a férfiklimax után (bármilyen meglepő, ők sem mentesek a hormonális változásoktól), és így csontjaik is kevésbé szenvedik meg ezt az időszakot. A nők csonttömeg-vesztése ekkor, a menopauza után körülbelül tíz évig viszonylag nagy mértékű, utána viszont a csontszövet mintegy hozzászokik az ösztrogénhiányos állapothoz, és a csontvesztés folyamata a férfiakéhoz hasonló szintre lassul, de sajnos nem szűnik meg.
 
Az ösztrogének változókori hiánya esetén a csontfalósejtek tevékenysége nyomán a csonttömeg-vesztés, a csontszövet lebontása fokozódik. A progeszteron a csontfalósejtek és a csontépítősejtek (ezek a sejtek végzik a csontszövet folyamatos átépítését) munkájának koordinálásában is szerepet játszik, ezért hiánya esetén szintén megváltozik a csontanyagcsere. Kijelenthető tehát, hogy a menopauza a csontritkulás szempontjából az egyik legjelentősebb kockázati tényezők közé tartozik - az egészségtelen táplálkozás és életmód mellett.
 
Miért találkozunk egyre gyakrabban a csontritkulás problémájával?
Jogosan merülhet fel a kérdés kedves olvasónkban, hogy létezett-e ez a probléma korábban is, vagy csak mostanában került a figyelem középpontjába? A válasz egyszerű: az orvostudomány fejlődése magával hozta az átlagéletkor növekedését is, emiatt egyre több nő érhette meg a menopauza időszakát. Korábban - a XIX. században vagy a múlt század elején - sokkal kevesebb hölgytársunk érhetett el ebbe a korba, amikor a csontritkulás tünetei is megjelennek. Tehát nem csak "divattéma" a menopauza és a csontritkulás összefüggése, hanem jelenlegi életmódunk komoly következménye. Sok vizsgálatot is folytattak ennek megismerésére, hiszen nem is törvényszerű, hogy minden idősebb hölgynek gondjai legyenek a csontjai egészségével is, és vannak olyan példák is, amikor családon belüli öröklődést mutatnak. Ezek alapján úgy tűnik, a csontritkulás kialakulását nagymértékben meghatározza, hogy mikor csökken le a szervezetben az ösztrogénszint, mennyire gyorsul fel a csonttömeg-vesztés és mennyi ideig tart - és az is kimutatható, hogy ezek nagyrészt örökletesen is meghatározottak. Érdemes tehát fokozottan ügyelni csontjaikra és táplálkozásukra azoknak, akiknek családjában felmenő ágon valamikor már előfordult hasonló betegség - sajnos, többségük érintett lehet.

Még fiatal vagyok, mit tehetek?

A csontok tömegének növekedéséhez és megtartásához a mozgás és a nemi hormonok jelenléte elengedhetetlen. Az még nem teljesen tisztázott, hogy melyik életkorban milyen mechanizmusok közvetítésével érvényesül jobban az egyik vagy másik hatás. A kamaszkori csontépülés nemi hormonoktól független folyamatai kevésbé ismertek, de feltételezhető, hogy ebben az időszakban a mechanikai behatások meghatározóbbak a csontépítésben, mint a hormonálisak. Ez előrevetíti azt, hogy fiatal korban inkább a mozgásra, idősebb korban a táplálkozásra, a menopauza korában pedig a hormonháztartás egyensúlyára és az elvesztett kalcium pótlására kell fokozott figyelmet fordítani. Felmérések, vizsgálatok szerint táplálkozásunk általában egyetlen életkorban sem képes megfelelő mennyiségű kalciumot és D-vitamint biztosítani. Emiatt is ajánlható, hogy már fiatal korban is fordítsunk nagy gondot ezek megfelelő pótlására, például valamilyen komplex készítménnyel, amely megfelelő arányban biztosítja számunkra ezen anyagokat. Ezzel sok későbbi problémának elejét vehetjük.
 
Hormonpótlás

A hormonpótló kezelések ma a menopauza elfogadott terápiájának fontos részét képezik. Céljuk az életminőség javítása, a kapcsolódó panaszok csökkentése vagy teljes megszüntetése mellett a csontritkulás megelőzése is. A kezelés során gyakorlatilag a szervezetből hiányzó, lecsökkent termelődésű hormonokat próbálják meg kívülről, tabletta vagy injekció formájában pótolni. Természetesen nem veszélytelen terápia - éppen manapság kaptak szárnyra ezzel kapcsolatos kétkedések - de hatékonysága nem kérdőjelezhető meg. Tapasztalatok azt mutatják, hogy a hormonpótló kezelésben részesülő hölgyek megfelelő táplálkozás mellett jelentősen kisebb veszélynek vannak kitéve. Felmérések szerint sokkal megbízhatóbb módszernek tűnik a kalciumbevitel és az ösztrogénkezelés, illetve valamilyen hormonpótlás kombinációja. A kérdés eldöntése azonban nyilvánvalóan orvos feladata, a hormonpótlás a veszélyeztetett nőknél mindenképpen mérlegelendő. A megfelelő kombinációban alkalmazott (a kalcium és D-vitamin pótlására is különös tekintettel lévő) hormonpótlás egyaránt alkalmas a csontritkulás megelőzésére és a már kialakult állapot javítására.
 
Csontvédő táplálkozás a változó korban

Szükségszerű-e változtatni megszokott táplálkozási szokásainkon a menopauza korában? Ha eddig is csontjaink egészségét szem előtt tartva táplálkoztunk, akkor nem, de ha nem így tettünk, akkor sincs még véglegesen késő, hogy változtassunk. Érdemes tudnunk, hogy a megváltozott anyagcsere-folyamatok miatt ahhoz, hogy a táplálékból ugyanannyi kalciumot tudjon fölvenni a szervezet, és megtartani a csontok számára, a menopauza időszakában mintegy 1200-1500 mg kalciumot kell tartalmaznia napi étrendünknek. A jól megtervezett és betartott hormonpótló-kezelés valamivel csökkenti ezt az értéket, ilyenkor elegendő lehet 1000 mg kalciumbevitel is. Érdemes elolvasni a témához csatlakozó, a táplálkozással foglalkozó cikkünket is, melyben részletes információkkal is szolgálunk erre vonatkozóan.
 
Honnan tudhatom meg, fennáll-e nálam a kockázat?

Érdemes először átgondolni a családi kórtörténetet: előfordult-e valaha csontritkulással kapcsolatos probléma (gyakori törések, csontrepedések, combnyak-törés) a család többi tagjánál. Mindenképpen érdemes tanácsot, vizsgálatot kérni a kezelőorvostól, aki kivizsgálhatja, fellépett-e kalciumürítés vagy csonttömeg-vesztés Önnél. Az országban több helyen működnek menopauza-szakambulanciák és csontsűrűségmérő-központok, melyek címeit szintén megtalálhatja nálunk.
 
Szerző: Pilling Róbert