Még nem tudom

Még nem tudom, hogy hova megyek nélküled,
de valahova elmegyek.
Még azt sem tudom, mit teszek, míg ott leszek,
de valahogyan megleszek.
Oly unalmas lett nélküled ez a világ, gondolhatod mennyit ér,
Ha ma valaki megveszi, odaadom, amennyit ad annyiért.

Még nem tudom, hogy megcsallak vagy hű leszek,
és (... szenvedek (?)),
De ezek után amit lehet megteszek,
mert ilyenek az emberek.

Oly unalmas lett nélküled ez a világ, gondolhatod mennyit ér,
Ha ma valaki megveszi, odaadom, amennyit ad annyiért.

Gyere, ha lehet, üres a helyed,
üres, amíg visszatérsz,
Várok, ha lehet, egy napot, egy hetet,
láthatod, hogy mennyit érsz.

Gondolj rám

Nem várom tőled, nem kérem én,
Hogy lángra gyúlj, rögtön hozzám bújj,
Bár álmaimban ez mindig így van.
Gondolj rám, gondolj rám kérlek,
És majd egyszer hívjál,
Gondolj rám, számíts rám,

És majd ha érzed, hogy nem jó egyedül,
És társra vársz, engem megtalálsz,
Ott leszek veled, csak nyújtsd a kezed,
Gondolj rám, gondolj rám kérlek,
És majd egyszer hívjál,
Gondolj rám, számíts rám.

Van egy kis zug lelkem mélyén,
Melyről semmit nem tud még a világ.
Ott őrzöm én a még ki nem mondott
Szelíd kedves szavak gyöngysorát.
Ám hirtelen szemed rámvillant
És megnyitotta lelkem ajtaját,
S a szép szavak mellett egy dallam
Zsong ma már, bárcsak te is hallanád.

Nem várom tőled, nem kérem én,
Hogy lángra gyúlj, rögtön hozzám bújj,
Bár álmaimban ez mindig így van.
Gondolj rám, gondolj rám kérlek,
És majd egyszer hívjál,
Gondolj rám, számíts rám.

Mindig tovább

Mikor egy álom véget ér,
Mikor egy szót elfúj a szél,
Amikor elkerül a boldogság,
Semmitől se félj, akkor is csak menj tovább!

Mikor egy ember nem köszön,
Mikor nem önt el fényözön,
Amikor nem várnak a sarkon rád,
Kolduspénzt ne kérj, semmitől se félj,
Van még aki megszerethet, várnak rád a boldog percek!

    Mindig tovább,
    Mert az úton menni kell,
    Néha sajnos hegyre fel,
    Mégis menni, menni, menni,
    Menni, menni, menni kell!

    Mert az úton vár reád,
    Mert az úton vár reád,
    Mert az úton vár a boldogság!
    Mert az úton vár reád a boldogság!

Nekem is voltak álmaim,
Nekem is voltak vágyaim,
Engem is elkerült a boldogság,
Megtanultam én, gyúlhat újra fény,
Van még aki megszerethet, várnak rám a boldog percek!

    Mindig tovább,
    Mert az úton menni kell,
    Néha sajnos hegyre fel,
    Mégis menni, menni, menni,
    Menni, menni, menni, menni kell!

    Mert az úton vár reánk,
    Mert az úton vár reánk,
    Mert az úton vár reánk,
    Vár a temető, örök szerető,
    Vár az, aki megszerethet, várnak ránk a boldog percek!

    Mindig tovább,
    Mert az úton menni kell,
    Néha sajnos a hegyre fel,
    Mégis menni, menni, menni,
    Menni, menni, menni, menni kell!

Van ez így

Volt szívemben más előtted is,
Van ez így, van ez így,
Volt, ki téged várt előttem is,
Van ez így, van ez így,

De amíg nem ismertél engem,
Szeretni, mondd, hogy tudtál?
S mi tudott lángra gyúlni bennem,
Amíg nem voltál?

Pár gyűrött levél még elkísér,
Van ez így, van ez így,
Ám nem adlak én már senkiért,
Higgyed el, lehet így!

A csókod letörli a múltat,
De kárpótolsz most mindenért,
Lásd, van ez így,
Hogy két szív végre révbe ér!

Ám nem adlak én már senkiért,
Higgyed el, lehet így!
A csókod letörli a múltat,
De kárpótolsz most mindenért,
Lásd, van ez így,
Hogy végre két szív révbe ér!

Volt egy szerelem

Volt egy szerelem, ennek éltünk ketten.
Volt egy szerelem, ez volt minden percem,
ez volt a világ.

A Hold, s a tenger, puha árnyak a fák,
mindez hol van már? Megölte a tél,
meghalt a világ.

Már tudom, hogy más a szerelem,
nem örök nyár, nem végtelen ölelés,
hisz vége már.

Régvolt szerelem, már csak bennem él.
Elmúlt szerelem, árnyék és a fény,
régen messze jár.

Már más itt a táj, idegen szó,
idegen kéz, mely ölel át, s az esti szél
rád nem talál.

Régvolt szerelem, soha nem jön vissza már,
ráborult az éj, halvány lett a fény,
és rámszállt a magány.