|
A nap bölcsessége :) |
|
| |
KREATÍV
| |
ANIMÁCIÓK
| |
VW BOGARAK
| |
|
Katt a Bogira!_@/¨ |
|
| |
KEDVENC LINKEK
| | |
|
Gazdikereső |
|
| |
|
|
|
♪ Dalszövegek♪ |
|
Piramis:
2005.06.02. 12:38
Létezem - Egyedül - Együtt is egyedül
Piramis : Létezem
Létezem, vagyok, mint mások, másoknak én is csak más. Az idő, a kezet és a végzés nekem se több, csak egy villanás. Puszta anyag voltam a parttalan tömegben, Pillantásod éles kése metszett ki engem.
Megszültél és te formáltál engem változónak, Hogy mindig másnak láss. És miközben szerelmeddel világra képzeltél, Vajúdásom végigfájva te is megszülettél.
És én még folytatódni vágyom, véremmel kapaszkodom beléd, Engedj végre hazatalálnom, sehol sem voltam otthon még. Vagyunk a hatalmas világon, nyomunk sem marad egy napon. Jöttem, hogy rád adjam szerelmem, hideg van, ne fázz oly nagyon.
Mert én még folytatódni vágyom, véremmel kapaszkodom beléd. Engedj végre hazatalálnom, sehol sem voltam otthon még. Erősen elképzeltél engem, s valóra váltam egy napon. Jöttem, hogy rád adjam szerelmem, hideg van, ne fázz oly nagyon.
Piramis : Egyedül
Kérlek, ne szólj semmit, én már nem hiszek túl könnyen, Túl sok félelem van már mélyen a szívemben, Túl sok egyedüllét mérgezett már engem. Még sosem értett meg, akiben én hittem, És végül mindig egyedül maradtam, Ma sem értem meg, hogy miért. Éltem másként, ha volt rá esély, De ez sem volt még elég.
Valamit el kell mondanom
Víz fölé hajló nyári óriások, Gesztenyék, nyírek, nyárfák és akácok Meséljetek nekem!
Mondjátok el, hogy volt egy kedvesem! Sírnék, de könnyeimet szégyellem. Meséljetek nekem!
Valamit el kell mondanom, Valamit meg kell vallanom: Nem tudok élni egyedül én.
Oly lustán hömpölyögve árad most a víz, Nem mondja el senki el, hogy utam merre visz. Segítsetek nekem!
Lassan a vén folyóba hullnak könnyeim, És talán véget érnek fájó éveim, Új álmot hoz nekem.
Piramis : Együtt is egyedül
Látod, hogy elfáradtam, ne kezdd elölről! Amit adhatsz, megadtad már, jobb, ha felöltözöl. Semmit nem hagysz itt nálam, és semmit sem viszel el, Ahhoz már túl kemény és túl hideg a szívem.
Ó, nem, nem, nem, ne kérdezz, sose csapd be önmagad! Az öledben boldog voltam, de ez csak egy pillanat. Ennél már többre vágyom, önmagam megtalálnom, Azt, akit szétosztogattam, amikor még hittem, hogy így a jó.
Repültem, zuhantam, ezzel sem törődöm, Egyedül állok, két lábbal a földön. Én már csak azt várom, aki emberként szeret, Nincs többé álom, s nincs több kifosztott képzelet.
Menj el, de ne búcsúzz! A búcsúzást gyűlölöm. Velem leszel addig, amíg illatod itt van a bőrömön. Mást úgysem hagysz itt nálam és mást te sem viszel el, Csak egy mohó érintést a szikrázó testeden.
Ó, nem, nem, nem, ne kérdezz, tudom, hogy mit remélsz. Az előbb a vágy volt erős, de most a józan ész. Egy percig boldog voltam szorító karjaidban, De már rég megtanultam: egy ölelés a holnaphoz kevés.
| |
|
|
|
Az a holnap,amin tegnap aggódtál :)_@/¨ |
|
| |
|
Hogy múlik...:)_@/¨ |
|
| |
|
Boldog Névnapot! _@/¨ |
|
| |
|
Humor gyűjtemény :)_@/¨ |
|
| |
|
Humor :) _@/¨ |
|
| |
KEDVENC VERSEIM
ITT ÉS MOST
A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerüen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot.
/Pilinszky/
Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is , én is...Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra....De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást....
/ Liv Ullmann/
"Ülj ide mellém, s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett...."
MEGBÁNÁS
Vállaidon az augusztus végi éjszaka, csillagtalan palástom súlya alatt remegsz, de mint aki megérezte a menekülés jó ízét, lassan újra megtelsz erővel. Kikoptat belőled az idő, s nem tudom feltartani a véget, hiába nyújtom már neked az életem, udvariasan hallgatsz, nem bántod a múltat, hátha egyszer felölti magára a szelíd megbánás áldozati ruháját. Mit tehetnék érted, mondd? Amit én kínálok csupán a sors maradéka, szomorú józanság, ami után koszorút dobálnak az emberek. Pedig lehettem volna még az öröm hatholdas rózsakertje, az éjszakában visszhangzó szívdobbanás, s menedéked, ha annyi a szenny, amennyit csak együtt bír az ember.
NIA
Lator László: Emlékezz hát
Ó, álmaimban aluvó! Szemed pillája rebben. Mint méz a sejtben, felragyogsz szétszórt emlékeimben.
Emlékezz hát! A túlnehéz homályban hogy hajoltunk egymás felé, hogy készülődött változhatatlan sorsunk.
Felém hanyatlott homlokod, s önnön szándékom ellen csókoltam idegen fejed fájdalmas szerelemmel.
Mint kimerült menekülő, ha lélegzete fárad, úgy érzem, szinte fojtogat mellembe gyűlt hiányod.
Mert minden tefeléd sodor, akármi lesz a vége. Nem védem már magam, s magad te is hiába véded.
Emlékezz hát! A jeges éj üres örvénye érint. Fejünk felett a zord idő vad látomása érik.
(1950)
Kányádi Sándor
Felemás őszi ének
építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli gondok már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak
János Árpád
Ne álmodj kedves, mert fájni fog
Hozzád, Neked, teérted Szólok én most: Érzem, hogy Téged még a tűz hevít. Ha esdve mondanám ugyan mit ér az? A szép szó is elszáll ezért leírom Az írás, ha sokszor olvasod, segít. Ne hívd a jövőt mely mindenki sorsa És hívja, várja gyermek, férfi, nő. Szépre álmodják! S az máris itt van, És nem veszik észre, hogy múlik az idő. Az álmok valóra sose válnak, Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép. Az ébredéskor miénk a valóság, S amire vágytunk szappanbuborék. Míg él az ember a vágy is benne él. Előbb vulkán, majd szunnyadó parázs. De a vágyat csak megálmodhatod. Igaz sosem lesz, mert nincs olyan varázs. Az élet szép, az élet gyönyörű, De szebbre, jobbra álmodni ne merd Arra nincs és nem is lesz semmi ok! Mert jobb a valóság, amit átélsz! Ne álmodj kedves, mert fájni fog. Maradj az élet kegyetlen tengerén! Abban higgy és ott kitartón evezz: Aki az álmok taván hajózik, Az előbb-utóbb mind a mélybe vesz.
Nekem most menni kell. Hogy szerettelek, érzed és tudod, De örökségül még egy jótanács: Ne álmodj kedves, az ébredés fájni fog.
Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra, Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat, De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz: Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz
/ Reményik Sándor /
SZABÓ GYŐZŐ GYULA
BÚCSÚ
Megtehetnéd - a kedvemért - Hogy lábujjhegyen távozol. Halkan csukod az ajtót életemre. Elmész szépen, és nem kukucskálsz, Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz.
Soha örökké döntöttél. Megadóan töröllek ki lelkemből, jövőmből, összes emlékemből. Ha kéred, nem kérdem miért. Hát menj. Mész. Szemem némán követ. S lassan kicsúszik kezemből a kezed...
A gyepet nézem...talán a gyepet... Mozdul a fű,szél vagy zápor talán? Vagy egyszerűen az,hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot..
Várj még...! Gondolatod simogat ahogy átölel magányom. Elfeledett érzések törnek elő a múlt ködéből.
Egy erdő mélyén: egymásra lelt két űzött vad, remegve állnak, szemközt hallgatag. Szívükből nehéz sóhaj szakad; Mint két eltévedt gondolat... Bár megtehetném, mit nem szabad, de várok még... hátha meghallom hívó szavad. Mint belégzés, olyan puha minden mozdulat, amivel magadhoz engedsz, hogy érezd vágyamat. S szinte látom... intesz,... hogy várj még! Legyen minden perc... Ajándék ...
Csak azt nem értem, mi az ajándék: ha távol tartasz, vagy ha átölelsz?
Edith Piaf
Szerelem
Összedőlhet fenn a magas ég,leomolhat minden ami ép. Egy a fontos,hogy Te szeress,minden más csak semmiség. Örök életet élsz énvelem,vár reánk a kéklő végtelen. Mert a sors egymásnak szánja kiket összeköt a szerelem.
Kezem kezed nélkül,mint reggel harmat nélkül Arcom arcod nélkül, mint virág illat nélkül Üres vagyok nélküled, mint víz nélkül a tengerek!
| |
|
G-Mail nyílj meg! :) |
|
| |
|
|