"Nagyon szeretem Évát. Sajnos még »komoly közelségbe« (értsd: színpadi szerepek) nem nagyon kerültünk, annak ellenére, hogy van néhány előadás, amiben együtt tevékenykedünk. Mert vagy elkerüljük egymást, vagy csak együtt vagyunk egy jelenetben, de szervesen nincs »sok közünk« egymáshoz. Bár jó lenne már egy-két ilyen. De itt van például a My Fair Lady, amit nemcsak hogy szerintem neki találtak ki, hanem szenzációsan aranyos és imádnivaló benne. Ott azért többször is összefutunk, rendszerint ugye a zöldséges képekben, ahol több apró kis játékunk is van egymással! Bizonyos keretek között, de mindig próbálunk újat és újabbakat kitalálni, hogy színesítsük is egymás figuráját, meg vicces kis élményekkel lepjük meg a másikat. De találkoztunk egy főiskolai vizsgaelőadásban is, a La Mancha lovagjában, ő mint Aldonza, én, azt hiszem, mint öszvérhajcsár. Emelgetnem, dobálnom kellett szegénykémet ide-oda, és akkor még jóval fiatalabb és tapasztalatlanabb voltam én is, mégis nagyon segítőkész volt, éreztem, hogy bízik bennem, hiába »lóg« a levegőben! Ezt a fajta közvetlenségét megőrizte a mai napig. Amikor a Bob hercegre készültünk a Soltész Bözsével, akkor is volt egy »fogás«, amit nem tudtunk kellő sebességgel vagy intenzitással kivitelezni, annak »létrehozásában« is segített! Szóval egy cuki lány, akivel lehet röhögni, lehet komolyan beszélgetni. Egy dolgot nem lehet: szomorkodni! Ha jobban belegondolok, talán még sose láttam szomorúnak. Jó lenne Vele egyszer valami komoly feladatban megmutatkozni!"

Bővebben: www.aukszeva.hu