Így kezdődött...
Több csapatban is játszottam ezt a nagyszerű sportot, Egerben és Pesten is. Már 14 éves koromban megfogott a floorball és többé nem eresztett. 2004 telén az élet elszólított Pestről és haza kellet jönnöm Hevesre. Fél v után nem bírtam magammal és mindenáron vissza akartam térni a pályára. Célommá vált egy otthoni csapat elindítása a magyar bajnokságban. A közösségünk elsődlegesen jó baráti társaság és csak másodsorban egy győzelemre éhes csapat! Fontos alapelvként fogalmaztuk meg, hogy ajtónk bárki előtt nyitva áll, aki szeretné kipróbálni ezt a nagyszerű játékot és nem esik nehezére egy Cappyt és egy pizzát bedobni meccs után.
Belekezdtem egy hevesi floorball csapat szervezésébe, de már csírájában elhalt a dolog, hiszen nem voltunk elegen. A dolog nem hagyott nyugodni és télen újból feltettem a kérdést: "Kinek lenne kedve mégis játszani?". Egyre többen jelezték, hogy megpróbálnák. Ekkor azt mondtam, hogy vágjunk bele! Nem tudtam mit veszek a vállamra, de szerencsére többen kérés nélkül beálltak mellém és segítették a csapat indulását. A jelenlegi 11 fős csapatból rajtam kívül mindenki februárban fogott először ütőt. A kezdeti tapasztalatlanságot viszont ellensúlyoztuk a szűnni nem akaró kitartással és nyár végére EGY csapattá kovácsolódtunk. Júliusban lejátszottuk az első edzőmérkőzésünket, ahol az egri Neumann középiskolás csapat (kiegészülve néhány rutinos öregrókával) megmutatta, hogy van még mit fejlődnünk. Zárójelben megjegyezném, hogy bár kikaptunk, 3 gólt is szereztünk és legnagyobb örömömre csak egy esetben jegyezhettem pontot, hiszen a kapusról kipattanó lövésemre egy Sasszemű SAS lecsapott és elemi erővel vágta a jobb alsó ba a labdát, ami az újoncok helyzetfelismerő képességét dicséri. Ezek után neveztünk az országos bajnokság III. osztályában. Ha ez a csapat együtt tud maradni a tapasztalatlanság ellenére HISZEM, hogy nagy meglepetéseket okozhat a keleti csoportban!
Fontosnak tartom, hogy köszönetet mondjunk mindenkinek, aki a szervezetünket bármi módon támogatja és hozzájárul ahhoz, hogy ez a 11 elszánt fiatal hétről hétre tökéletesíthesse a játékát és megmutathassa azt a bajnokságban. Hálás szívvel néz fel a játékos a pályáról, ha tudja, hogy a szurkolói izgulnak érte! Rájuk nagy szükség van, de remélem a támogatás ezen formájában nem fogunk hiányt szenvedni!
Ne feledjük, hogy a Sasfióka még pelyhes, de a születése pillanatától kitartó és kíméletlen ragadozó!
És gyorsan kirepül, hogy végre lecsaphasson...
Hajrá SASOK!!!
Rado #18 |