A múlt heti siófoki gólzáporos meccs után úgy éreztük, hogy most végre van esélyünk a győzelemre az ellen a Barcs ellen, aki ellen a múlt szezonban sem gólt, sem pontot nem tudtunk szerezni. Mint később a meccsen kiderült, rossz volt a megérzés.

Szokás szerint a brigád az Előre sörözőben hangolt a meccsre, ezúttal nyolcan jöttünk össze, és mire észbe kaptunk, már le is késtünk a kezdő sípszóról. Közben kiderült, hogy az illetékes úr otthon felejtette a dobot, még szerencse, hogy hozzánk csapódott egy srác, akinél "véletlen" éppen volt egy. Miután a drapi a helyére került, az egyik táskából előkerült a múlt heti fehérvári tornán nyert kupa, amit annak rendje-módja szerint felavattunk egy kis Jégerre, illetve sörrel. A félidő közepe táján szólaltunk meg először, de komoly szurkolásról szó sem volt, hiába na, idényeleji még a forma. A csapat gondoskodott róla még a szünet előtt, hogy legyen miről beszélnünk a szünetben, hiszen az egyik új játékosunk kaput tévesztett és a saját hálónkba helyezte a labdát. A szünet a szokásos dologgal telt, azaz magunkhoz vettünk némi innivalót, de hiába igyekeztünk vissza a lelátóra a kezdésről, és egyben az egyenlítő gólunkról lemaradtunk.....A második félidőben valamivel többet szurkoltunk mint az elsőben, de elmondható, hogy nem ez lesz számunkra az idény leghangulatosabb meccse. Legalábbis bízunk benne. Az ellenfél még bevágott a csapatunknak két gólt, ezzel el is dőlt a meccs, majd hamarosan vége is lett. Ezután lementünk a büfébe egy kicsit dumálni, illetve az előttünk álló szezonról váltottunk pár szót. Cserekapusunk Stefán Gabi ezúttal is odajött hozzánk egy pár szót váltani, majd indultunk is hazafele. Miután a villamosmegállóba értünk, ketten lemaradva három társunktól, hatalmas üvöltözésre lettünk figyelmesek. Mint kiderült, nyolc suhanc a megállóban rátámadt három társunkra, sőt az egyik támadó kezében kés villant. Ekkor mi ketten is rájuk rontottunk, kicsit kiegyenlítve a létszámot, de ekkor már inkább a futást választották az addig bátor emberek. Azért közben sikerült egy pár pofont és rúgást is kiosztanunk, míg közülünk egy embert vágtak orrba. Mivel nem láttuk értelmét, hogy a támadóink után fussunk, mivel kurva gyorsan futottak, hagytuk őket elmenekülni, majd mi is villamosra szálltunk, és elmentünk egy büfébe kitárgyalni a dolgokat, ott megittunk egy sört, és hazaindultunk.

Pénteken irány Szombathely, hajrá Előre!