Mivel az utóbbi időben kissé elhanyagoltuk az ifimeccsrejárást, úgy gondoltuk, hogy épp itt az ideje újra tiszteletünket tenni egy meccsükön. Erre remek alkalomnak ígérkezett a Gyöngyös elleni meccs, ráadásul épp a meccs napján ünnepelte ellenfelünk a 100 éves jubileumát, ezért egész napos futballfesztivált szerveztek. Mi ketten kilenc órakor vágtunk neki a nem túl nagy távnak, valahogy felfurakodtunk a csapatokat szállító buszra. Az út simán lepörgött, mondhatni gyorsan, hiszen csupán egy-egy doboz sör csúszott le a torkunkon, valamint pár korty HP, és máris a gyöngyösi stadionban voltunk. Mivel bőven volt még idő a meccs kezdetéig, meglátogattuk a pálya büféjét, és csak a kezdésre vonultunk a lelátóra. Előbb az U17-es csapat játszott, és kapott ki simán 8-1-re. Szurkolás még ezen a meccsen nem nagyon volt, leginkább a bíró és a partjelző szidásával voltunk elfoglalva. Közben befutott az erősítés, megjött a "főnök", már azt hittük, hogy eltévedt a Mátrában, ugyanis előtte ott lézengett. A következő meccsen az U19-es csapaton volt a sor, és egy izgalmas meccsen, hatalmas csatában legyűrték a hazai csapatot 2-1 arányban. A meccs már-már a tatabányai hangulatban játszódott, pár játékosunk játékán meglátszott, hogy jót tett a jelenlétünk, a második gólunk szerzője például újra a szurkolókhoz rohanva ünnepelte a gólját, a meccs után pedig az egész csapat kijött megköszönni a biztatást. Ezzel vége is lett volna számunkra a napi eseményeknek, de ekkor jött a jubileumi meccs, amit a Gyöngyösi AK régi játékosai, valamint a Videoton UEFA kupadöntős csapata játszott. A hazaiaknál pályára lépett Varga Attila, NB II-es csapatunk kapitánya is, aki Gyöngyösön kezdte pályafutását. Ennek a meccsnek a végét nem vártuk meg, mivel a visszautat vonattal tettük meg. Mindent összevetve jó kis túra volt, csak kár, hogy kevesen voltunk.