Számunkra is elkezdődött a kupa  idény hisz a másodok körben már az NBII-es klubok is szerepelnek. A sorsolás szeszélye a Fejér megyei Sárbogárd egyik település részére Sárszentmiklósra szólított minket. A szerdai játéknap nem igazán jósolt szurkolói inváziót ,de négyen így is útnak indultunk, bár az indulásból majdnem vonatlekésés lett. Mivel a Pestre érkező vonatom nem igazán tartotta a menetrendbe foglalt érkezési időpontot. Nem volt más választás reménykedtem és szedtem a lábaim a metró felé. Épp az orrom előtt húzott el ,egyre romlottak az esélyeim a többiek is telefonáltak ,hogy merre járok? Lényeg a lényeg volt három percem, hogy a metróból a vasúti peronra érjek… SIKERÜLT! Akkor derült ki van egy fölösleges jegyünk ,mivel nekem is megvették a srácok. Nem tudták ,hogy én erről már gondoskodtam. Végül is kaptunk a kalauznőtől egy tippet miként lehet érvényesíteni. Kb. 80-90 Km zötykölődés várt ránk elég gyorsan Sárbogárdra értünk. Furcsa is volt hisz nem fél napig utazunk egy meccsre eléggé hozzá vagyunk szokva a kétszáz feletti utazásokhoz. Az állomáson gyorsan érdeklődtünk miként tudunk eljutni az ominózus pályára. Konkrétan nem tudtak tanácsot adni nézegettük a buszokat az állomás előtt mivel gyalog elég messzi útnak ígérkezett. Megnyugtató infót a buszmenetrend se szolgáltatott, idővel elég jól álltunk  így ittunk egy sört mi bajunk lehet alapon. Beszélgetés közben kaptunk egy tippet hogy a főutcán elég sok busz jár és nagyobb ott az esély ,hogy a pálya felé menő járatot találunk. Közbe a menetjegyünk is érvényesítve lett hazafelére. Lassan nekiindultunk szinte egyből jött egy járat ami szerencsénkre pont az ominózus településrész felé ment. Tíz perc buszozás után ott is voltunk. A sarki vendéglőbe még beugrottuk informálódni megtudtuk ,hogy a helyi csapat a megyei I. osztályban szerepel. 1-1 korsó sör plusz némi házi pálinka után jegy iránt érdeklődtük megtudtuk ,hogy Technikai vezetőnk külföldön van ,így talán nehezebb lesz a bejutás a keleténél. Egy helyi szimpatizáns egészen a pályáig fuvarozott. A bejáratnál szokásos kép fogadott minket, már ami az ilyen falukon szokásos. Egy hölgy szedte a tikett árát kis asztal mögül. Mi közöltük vele, hogy nem kérünk a 400Ft-os jegyből . Egyik t6áérsunk a melegítő játékosunkhoz szaladva kért segítséget. Edzőnk máris intézkedett. Pillanatok alatt bent is voltunk. A „pénztáros hölgy” meg duzzogva vette tudomásul az esetet. Morgott a „bajusza” alatt milyen emberek vagyunk mi ,hogy nem vagyunk hajlandóak fizetni. Talán még mindig mondja a magáét… El foglaltuk a helyünket az egyik 16-osnál közvetlenül a régi kispad előtt. Kezdődött is az összecsapás. Tudtuk, hogy csapatunk elég tartalékos mivel most a kevesebb szerephez jutó játékosok kaptak lehetőséget. A mérkőzés úgy alakult ahogy az számunkra elvárható volt a szünetben 3-0 a javunkra. Természetesen ezt folyamatos szurkolással honoráltuk az oldalvonal mellől. A szünetben némi sör majd folytatódott a második játékrész. Ekkor jött a fekete leves kaptunk egy gólt meg sem fordult a fejünkbe, hogy itt még baj is lehet. Szurkoltunk tovább becsülettel. Hamarosan újabb labda landolt a távolabbi térfélen Stefi kapujában ekkor már a döbbenettől kicsit alább hagyott a hangunk és elkezdtünk gondolkodni a kupa kiíráson. Tudtommal döntetlennél nincs hosszabítás ,hanem az alacsonyabb osztályban szereplő egyesület a tovább jutó. Volt akit ez meglepetésként ért. Perceken belül be is teljesült amitől tartottunk alkalmazni kell a szabályt. Ekkor már csak erőltetett támadások voltak részünkről. Ekkor már megjött a hangja a hazai nézőknek is… Vége lett a mérkőzésnek és számunkra a Magyar Kupa szezonnak is. Emlékeim szerint 10 éve nem eset meg velünk ez a szégyen, hogy  ilyen korán búcsút intsünk az MK-nak. Nekünk szurkolóknak egy lehetőség veszett el ,hogy ismét számottevő szurkolóval rendelkező csapat ellen mutathassuk meg magunkat a csapatnak meg egy kiugrási lehetőség veszett.
Összepakoltunk és az öltözőhöz mentünk (mivel csapatunk szart ránk nagyívben),hogy a játékosoktól némi magyarázatot kapjuk a kudarcra. Nem kaptunk némelyik játékos oda köszönt, némelyik tovább ment szótlanul, volt akinek az volt a válasza „és akkor mi van” Ezek szerint ez a természetes kiesni egy falusi ellenféllel szemben? No Comment!

Beigazolódott ismét: ilyenkor már nem számít az a pár szurkoló akik jóban rosszban ott van. Lehet hétvége lehet szerda lehet péntek este a lelátóról szól a biztatás vesztes állásnál is. Ilyenkor meg ez a köszöntet mindenki az öltözőbe vonult. Nehéz lett volna kijönni hozzánk a korláthoz…KÖSZÖNJÜK SRÁCOK! EZ KORREKT VOLT!

Hazafelé még meglátogattunk egy veteményest némi karalábét zsákmányoltunk, amit rögvest el is fogyasztottunk. Néha egy-egy elkeseredett nótára kezdtünk. Kimentünk a buszhoz egyszer csak jött is. Pár perc múlva a vasútnál zengtek a BKV-s nóták. A vonaton még énekeltünk egy kicsit tanulgatva az új nóta szövegét. A kalauz kicsit sérelmezte a hangzavart ,de semmi komoly nem történt. Ezek után már alvásra adta mindenki a fejét és a Déli pályaudvarig próbáltuk feldolgozni mi is történt velünk túlmutatva a pályán történteken és a végeredményen…
Szerintem ez még sokáig fályó emlék marad számunkra! Elgondolkozhatnának a játékosok ,hogy a focista van a szurkolóért vagy a szurkoló a játékosért?

Sanyi-Hungaria