Nem egy átlagos hazai bajnokira készültünk vasárnap délután. Ennek több oka is volt. Az egész a felvidéki magyarverésekkel kezdődött. Mi egy kiírással készültünk tiltakozni a magyarverések ellen, ám erről végül klubunk kérésére lemondtunk, és csak két Magyar zászlót raktunk ki a Viking drapi mellé. A transzparensünk félig fel volt hajtva a korlátra, ezzel kívántuk elégedetlenségünket kifejezni a csapatunk felé az utóbbi hetek lélektelen játéka miatt. Ezt vagy értették, vagy nem... Szerencsére egy örömteli esemény is volt a meccsen, mégpedig csapatkapitányunk, Varga Attila ezen a meccsen játszotta 250. tétmeccsét a kék-sárga színekben, melynek alkalmából a csapat, illetve mi is megajándékoztuk. A csapattól egy ajándékcsomagot, tőlünk pedig egy Viking sálat, és egy emlékplakettet kapott az ünnepelt, melyet a hangosbemondó is közölt. Mikor átadtuk az ajándékot, Attila arcán megilletődöttség, és öröm látszott. Szép jelenet volt. Sajnos a brigád mai létszámát nem lehet pontosan megállapítani, mert valaki késve jött, valaki a munkából esett be egy órára, valaki csak a második félidőre ért ki, és valaki csak a meccs után érkezett meg. A legviccesebb az volt mikor a meccs közepén a "főnök" toppant be rendszeresített munkaruhájában, alázta is mindenki . Szurkolásról az előzetesen megbeszéltek alapján szó sem volt, de erre a csapat játéka sem adott okot. Voltak helyzeteink, de azok kimaradtak, végül azért nagynehezen egy tizenegyesből betaláltunk, az ellenfél pedig helyzet nélkül talált egy gólt. A vége döntetlen lett.
Meccs után néhányan még beültünk egy-két sörre a vendéglőbe, kisvártatva megérkezett csapatkapitányunk és újabb sörökkel kinált minket, amit természetesen elfogadtunk. Ezután már semmi érdemleges nem történt, mindenki szép lassan hazafele szállingózott.
Gratulálunk Attila, és további sok sikert a következő 250 meccshez!

Képek

HáZé