Verzió-1.

Társaink Grazban tett látogatása eléggé felvillanyozta a társaságot. Már ekkor tervbe volt véve a boszniai túra. Többen jelezték a csoportból, hogy jönnének velünk a balkánra. Sajnos a végén csak 3-an vágtunk neki az ismeretlennek. Kis csoport lévén nem is rossz…
Napok óta nem volt már mást téma csak a soron következő Európa bajnoki selejtező. Végül is eljött a várva várt szerda reggel nem indult simán a nap mivel egyik fradista barátunk elaludt. Veszélyben volt, hogy odaérünk e a hat órai indulásra. A Felvonulási téren volt a gyülekező végül is néhány perc késéssel mi is odaértünk. Néhány perc múlva már úton is volt a szurkolókkal telt busz. A első megálló rögvest Budaörs körzetében volt némi vásárlásra volt hivatott a brigád a fizetés kétféle módon zajlott ki a magyar valutát ki a vatikáni valutát (isten fizesse meg) választotta a kaszáknál.
A út sűrű megállókkal volt tarkítva , mert az elfogyasztott folyadék mennyiség eléggé felgyorsította az ürítési folyamatokat. Természetesen mindig valami benzinkút volt a kiszemelt parkoló a társaság élt is az istenadta lehetőséggel a készletek pótlását tekintetében.
A Horvát határnál kisebb várakozás várt ránk persze a buszt nem hagyhattuk el. A papírok ellenőrzése után bebocsátást nyertünk az elszakított ország részünkre. Pénz váltására nem nyílt lehetőség a forintunkkal nem nagyon értünk sokat, így a jó bevált fizetési módot voltunk kénytelen választani. Éltünk is a lehetőséggel. Két fontosabb megálló volt mikor is egy kisvendéglő volt az „áldozat” itt valaki a falon lévő teniszütővel játszott Agassisat. Míg mások a Horvát válogatott játékosokat gyalázták megint mások a sörkészletre ugrottak. A tulajdonos a rendőrökkel fenyegetett a három két decis söre miatt. Nem tudom talán örülne hogy ennyivel megúszta. A következő megálló Eszéken érte a társaságot ott egy osztrák tulajdonú kúton indult portyázni a társaság egy része. Mások fociztak és voltak akik a gőzborotva nyújtotta lehetőségeket aknázták ki. Időközben a slag is előkerült az autómosó részlegből. Ezt már végképp nem bírták a kutasok és a kék angyalok segítségét kérték. A díszkíséret már a történelmi határig ,a Száva folyóig kitartott ott utunkra engedtek és bebocsátottak Boszniába. Itt már emelkedett a hangulat zengtek a különféle nóták fogyott a zsákmány. Hamarosan újabb megálló következett egy fagyis hűtő esett a kalandozó magyarok útjába. Többen aggódtak ,hogy le fog járni a szavatosságuk a hűsítő nyalni valónak ,így igen csak lecsökkentettük az eladásra szánt mennyiséget (egyszer talán hálás lesz nekünk a személyzet). Lassacskán közeledtünk a mérkőzés helyszínére ez abból is látható volt ,hogy egyre több bosnyák zászlós autó húz el a buszunk mellett. Némelyikből mutogató másokból integető szurkolók. Lassacskán a meccs helyszínére Zenicába értünk. Ott egy parkban próbáltunk megállni mutogató bosnyákok közepette az ajtó nyílt egyből rontottunk le, hogy „megbeszéljük” mi a bajuk… akkor már mindenki „csak „ barátkozni akart közülük. Vissza a buszra el a stadionig onnan a szektorba rövid motozás után. A kerítésre több magyar és csoport zászló is kikerült a legszélén jutott hely a Vikingnek. Közvetlenül a bosnyák szurkolók mellett mivel elválasztó szektor nem volt. A meccs előtt másfél órával a stadion már tele volt. Mint egy 20 ezer bosnyákkal. Velük szemben kb. 300 magyar vállalta a szurkolást. A játéktérre a hazai csapat érkezett először mikor is a mellettünk lévő bosnyákok letépték a drapink egy darabját. Erre jómagam pár magyarral karöltve a rendezőkre támadtunk, hogy a hazaiak közelébe jussunk. Szinte sikertelenül, mert pillanatok alatt jött az erősítés. Két kommandós vezetett ki a szektorból.
Egy rabszállító autóval egy közeli rendőrőrsre szállítottak. Ahol egy pincehelységbe vezettek. A zsebeimet teljesen ki kellett üríteni a zászlómat is le kellett adnom egy búcsú csók a trikolornak ki tudja mi vár rám ezt a cselekedetemet a fogdaőr jobb hüvelyk úját felfelé tartva díjazta, majd motozáson vettem részt. Levetették velem a bakancsot majd egy cellába irányítottak. Jobb híján hanyatt vágtam magam és pihentem egy lószőr pokrócon. Hamarosan érkezet az „erősítés” egy debreceni, fradista, MTK-s és Viking kollégám HáZé személyében. Mondták az eseményeket sorba görögtűz rendőri brutalitás stb… és még alig ment az első félidő. Közbe folyamatosan a bosnyákokat is hozták be. Mi a cellába nyugodttan beszélgettünk. Engem szólítottak egy papírt tettek elém majd felkértek hogy írjam alá mondanom sem kell egy szó nem volt rajta emberi nyelven. Szóltam a rendőrnek, hogy elintézni valóim lennének a WC-n mondanom sem kell sokat nem vártam… egy lepusztult ganés tipikus balkáni pottyantóshoz vezettek. Ekkor közölték, korrektül a rendőrök, hogy mi vezetünk, majd visszakísértek. Lassan véget ért a találkozó nyílik a cella ajtaja szólítanak minket felkísérnek minket az egyik őr még tisztelgett is társammal kezet fogott. Leültettek minket mondták pár perc és visznek vissza minket. Már nem bírtam engedélyt kértem cigizni –megkaptam- társamat még cigivel is megkínálták. Közölték velünk mi a végeredmény. Pár perc és már robogtunk a busz felé. Míg a többi magyar még a szektorban vártak mi már a buszon voltunk. Mikor engedik ki őket akkor látjuk ,hogy szombathelyi barátunk bekötött kézzel sétál másokon gumibot nyomok. Halottuk, hogy mi mindent dobáltak át a bosnyákok a szektorba. A teljesség igénye nélkül: tej, kefír, öngyújtó, apró pénz, telefon, kavicsok…
A városból rendőri felvezetéssel távoztunk. Ezek után én pihenésre adtam a fejem szintén hallomásból tudom, hogy a horvát határbódé oldalba lett hányva és még pár benzinkút leadta az adót szesz formájában felénk. Százhalombattánál riadtam fel, hogy mit keresek itt nem emlékszem egyik határátlépésre sem (nem bírtak felébreszteni). Ezek után még belekerültünk a pesti reggeli forgatagba, ez kb. annyira hiányzott mint mókusnak az erdőtűz.
Körülbelül 9 tájban tettek le minket a Keletinél ott még egy sör a szokott helyen majd haza aludni, mert várt az éjszakai műszak.
Mindent egybevéve jó túra volt megérte elmenni még, ha ez már a második külföldi meccsem amit nem látok. Na de még megbilincselve és fogdán úgyse voltam… Főleg Boszniában…