Elözmények

A hévízi mérközés története az Óvár ellen gyalázatosan elveszített rangadó második félidejében kezdödött, egészen pontosan azokban a percekben, amikor a vendégszektorban vonatozva ünnepelte 3-0-ás idegenbeli gyözelmét a kék-fekete sálas vendégtábor, a Brigate Nord Mosonmagyaróvár. A hazai szektorokban viszont... Döbbenet ült az arcokon. A csalódás és az elekeseredettség nyomai tükrözödtek a szimpatizánsok, a hüségesek, a szurkolók, a hozzátartozók és a fanatikusok tekintetében. Különösen nekünk Viking-tagoknak jelentett nagy pofont ez a tetemes zakó, mely az igazat megvallva a mi csapatunkra nézve volt hízelgö, hiszen jobb helyzetkihasználással és a megítélt büntetö értékesítése esetén az óváriak akár sokkal magasabb arányban is diadalmaskodhattak volna. De itt nem csak erröl van szó!

Mi, akik a csapatot immár tizenegy és fél éve támogatjuk és mindenhova elkísérjük, nem sok meccset várunk, illetve várhatunk... Hazai mérközésen szurkolói szempontból nem igen történik különösebben váratlan és izgalmas dolog, kivéve persze azt a néhány alkalmat egy évben, amikor 3-4 havonta erretéved valamilyen szervezettség benyomását keltö szurkolótábor. Az idegenbeli meccseket az utazás ténye és hangulata teszi egyedivé, az együttlét és az összetartozás. Az óváriakkal vívott csatákat mi szurkolók azért kezeljük kiemlten, mert a Szombathelyen játszott meccseken kívül ezek ez egyetlenek, ahol szervezett táborral sörözhetünk és vívhatunk szópárbajt. Annyira nincsen lelátói élet az NB II nyugati csoportjában és ez a „hiány“ a mi csoportunk fejlödését is hátráltatja: ahol nincs kihívás, ott fejlödés sincsen. Nekünk az NB I és külföldi mozgalmak pedig nem mértékadóak, csupán apró impulzusokat adhatnak. Semmi mást. Annyire eltérö világokban élünk és mozgunk.

A Mosonmagyaróvár elleni 0-3 alatt és után képtelenek voltunk megérteni és elfogadni, hogy hiábavaló lett volna a heteken át tartó készülödés A NAGY NAPRA. A csapat gyalázatos szereplésének köszönhetöen csapott át a futball-ünnep iránti felhötlen öröm mérhetetlen kudarcba és óriási csalódásba! Türelmetlenül és áhítva vártuk az egyetlen komoly létszámú és szervezett szurkolócsoport Sport utcai vendégszereplését, az igazi meccshangulatot ígérö megmérettetést. A sikeres „rangadó“ érdekében éjszakákba nyúló hosszú órákon keresztül koreográfiát terveztünk-festettünk-szépítgettünk, hogy ne csak hangunkkal, hanem egy látványos optikai aláfestéssel nyomatékosítsuk a mérközés fontosságát. Majdnem úgy számoltuk az Óvár elleni meccsig hátralevö idöt, mint ahogyan kiskorunkban a Karácsonyt vagy a vakáció kezdetét vártuk.

Félreértés ne essék: bármikor elveszítheti a csapat a meccsét. Balszerencsésen játszhat, ostoba hibákat követhet el, tucatnyi gólhelyzetet elpuskázhat. Mindezért egy rossz szóval nem illetjük Öt, az egységet, mely a BKV égisze alatt fut ki hétröl hétre a zöld gyepre. De ha lélekben és testben feladja magát az az egység, amely a mi minden másnál jobban szeretett klubunkat képviseli, ha a csapat egésze nem küzd a labdáért és nem látszik rajta a gólszerzésre irányuló törekvés, akkor illene magába néznie és el kellene fogadnia a szurkolói kritikát. Ez soha nem rosszallóan csendül fel és soha nem romboló szándékú.

Az pedig teljességgel elfogadhatatlan, ha valaki a szurkolócsoportot szúrja ki a kudarc okaként és valótlan állításokat kürtöl róla világgá. Ne feledjük, hogy játékosok jönnek és mennek, de a tábor marad! Ezen a helyen újfent nyomatékosan kijelentjük, hogy az egyik játékosunk elleni állítólagosan a Viking soraiból felcsendült sértésektöl valamennyien elhatárolódunk, hiszen ilyen kifejezéseket semelyikünk nem használ és felettébb meglepö lenne, ha pont azt a játékost szúrnánk ki bünbakként, akinek 250. BKV-s meccsén még plakettel kedveskedtünk és köszöntük meg klubhüségét.

Arra kérjük kritikusainkat, hogy minket érö pozitív vagy negatív kritikájukat a hitelessége, pontossága és idöszerüsége megóvása érdekében ne másoknak írják, üzenjék vagy mondják, hanem velünk osszák meg személyesen vagy (sunyi módon álnév mögé bújva) írásban. Köszönjük!

Ezért döntöttünk úgy, hogy a hévízi meccsen 30 perces csenddel felhívjuk a figyelmet erre az állapotra és a hátralevö 60 perc alatt megmutatjuk, hogy kik is vagyunk és hogy mit jelent egy csapat számára a szurkolótábora! Hát ennyit: még ha beképzelten is hangzik, nélkülünk a csapat aligha fordított volna meg egy 0-1-es vesztes állást!  

Hévíz – BKV Elöre 1-2 (1-0)

A fürdövárosi portyára szokás szerint vasúttal indultunk. Az Aranypartra érve a sínröl a vízre váltottunk és a hüs nedüvel tetöig megpakolt rakodóterü vikinghajóval szárnyaltunk tovább Keszthelyig. Útközben mindenki kénye-kedve szerint ihatott, ehetett, csajozhatott, napozhatott vagy énekelhetett, de amint K´hely sziluettje kirajzolódott a távolban, vad éneklésbe kezdett az egész brigád, mire kiürült a kikötö. Ott lehorgonyozva a guruló konzervdobozok számára aszfaltozott rész felé csatangolva próbáltunk kocsit stoppolni, ily módon a célállomáshoz közelebb jutni, de minden próbálkozásunk hiábavaló volt. A sokadik „Hé turista, melyik út megyen itt Hévízre“- kérdésünket az égiek is meghallották, mert apró kis zöld szörnyek érkeztek kockás taxinak álcázott villogó csészealjakkal és... És itt kezdödik az igazi sztori.

Gyülekezö a Keletiben volt. A létszám a mérközés fontossága tükrében minden várakozást alulmúlóan csupán öt fönél tetözött. A Balaton-délnyugati végéhez vezetö, viszonylag hosszú út viszonylag gyorsan és a szokásos módon telt: szolid italozással és hülyéskedéssel, a speciális Marsai-féle beszólásokkal füszerezve és a már megszokott jegyek körüli trükközéssel, de sajnos a Greenzoo-féle fotóáradat nélkül. Balcsi teljes hossza mentén mintegy 80 km-t tettünk meg Keszthelyig, ahol buszra váltottunk, és ki-ki szájíze szerint kezdett ismerkedni a helyi rongyos punk-“szépségekkel“ vagy a távolkeleti frakcióval. Végül a legnagyobb bonyodalmat az okozta, hogy valaki elcsepegtette az értékes dobozolt nedüt, amit a sárga busz soförje nem nézett jó szemme és persze egyböl a Danót szúrta ki egyszemélyes takarítóbrigádnak. Végül kultúráltan és elegánsan megoldottuk a helyzetet és a szokásos idegenbeli-meccs-elötti zajszintet produkálva vonultunk végig az alvó tursitafellegváron! (És Ti kis gecik foglaljátok el a mi gyógyfürdöinket és kúra-helyeinket!)

A stadionhoz érve a rendkívül korrekt rendezöséggel elegyedtünk beszélgetésbe. Kiderült, hogy már tárt karokkal vártak minket, hiszen Hévízen sem gyakori a vendégtábor. Mivel technikai vezetönknek köszönhetöen itt is 100%-os kedvezménnyel jutottunk be a lelátóra, a kezdö sípszóig volt idönk a rendezökkel a tavalyi meccsröl nosztalgiázni és felvázolni a mai tervünket. Eszerint meccs elött bemegyünk, a drapikat kiakasztjuk és visszahajtjuk, majd a meccs elött elegánsan távozunk a stadionból. Így is történt. Elég furcsa kép volt, amint öt délceg fiatalember BKV-cuccban támasztja a stadion melletti kerítést és a meccsnek háttal hörpinti a hüs söröket...

Hogy e fél óra során ne unjuk el az életünket, arról szemnek-szájnak ingere tehetett. Elöször is az igen látványos helyi „Britney“-k, akik nagy fekete napszemüvegben és fekete börcsizmában a kapu mögött és a sörös pultnál álldogáltak, illetve a narancssárga szinekben induló helyi polgármester, aki meghívta sörre a brigádot! ;-) Köszönjük!

A 29. percben szedelözködni kezdtünk és elindultunk a bejárattal átellenesen helyezkedö vendégszektor felé, közben hangosan „Szegénységi bizonyítvány“-t skandálva. Célba érve rendesen kikerültek a drapik és beképzeltség nélkül olyan fergeteges buzdításba kezdtünk, hogy azt kivétel nélkül minden csapat és minden tábor a Föld minden országában megirigyelné és 10-böl 10 pontosra értékelné! Bármennyire furcsán is hangzik, segítségünkre sietett a Fortuna istennö, mert éppen abban a pillanatban, amikor a felezövonal magasságába értünk, büntetöt kaptak a hazaiak. A jobbra irányuló, jól eltalált lövésen Szeró rajta volt, de sajnos nem érhette el. Így 1-0-ás hátrányból indult a „60-perces“ meccs és úgy érzem, a csapat igenis ráérzett a helyzet komolyságára, ugyanis az elsö félórában nyújtott produkcióhoz képest egy-két sebességgel feljebb kapcsolt és sorra vezette támadásait. Ami még ennél is fontosabb: úgy harcolt, mintha élete függene attól, hogy milyen erdményt ér el ma. Ennek szellemében majdnem felszántották a srácok a pályát! Ez igen! Ezen a meccsen tényleg látszott az elszántság és az akarat! Meg is lett az eredménye! Köszönjük!

A lelátón pedig a csapathoz hasonló elánnal küzdöttünk mi is: habár csak öten, de olyan hangerövel, olyan odaadással és olyan nyughatatlan erötöl vezérelve ordította végig mind az öt Viking a meccset, hogy a csapattal egy egységet alkotva egymást üztük elöre és egymást hajszoltuk a gyözelembe. Ennek a közös Viking-csapat-produkciónak a második félidö derekán lett meg a gyümölcse, amikor is egy rövid kidobást lefülelt a hátrafelé induló középpályássorunk. Egy gyors passzal középre került a laszti, néhány lépés, egy igazítás és egy lövés után pedig ott táncolt a hálóban a bör, mi pedig a kerítésen ujjongtunk és ünnepeltük kék-sárga isteneinket! Néhány perccel Béres találata után egy rövid felszabadítást egyszerüen kapura küldött Novák és a magas ívben aláhulló lövés egyre hosszabbra nyúlt, mígnem a kapuba hullott, mi pedig újfent a kerítésen ünnepeltünk. Az igazat megvallva a sikerhez kellett a bajnokság leggyengébb csapatai közé tartozó hazaiak kapitális hibáinak sora, így pl. az egyenlítö gólunkat megelözö rövid kidobás, amely egy „nem is létezö“ helyzetböl eredményezett találatot. De a focit gólra játsszák és édes mindegy, hogy védelmi hibából vagy begyakorolt passz-kombinációból talál-e be valaki a kapuba.

A mérközés végén még egyszer beleadtunk mindent és a záró sípszó után az énekek elhallgattak, és egy „tapsorkán“ közepette a csapat a pályán röviden tanácskozva elöbb megtapsolt minket, majd A-tól Z-ig kijött pacsizni... Köszönjük ezt a nagyszerü meccset!

A meccs után tölünk visszhangzott a hegyoldal helyett a buszpályaudvari resti, mégpedig mert mi voltunk a beszéd tárgya: az ötfös BKV-tábor, amely úgy szurkolt, mint még soha senki abban a stadionban!

A Hévíz-Keszthely-expresszen (Gyí!) a ritka bunkó buszsoför Sanyit visszaküldte a sor végére, hogy kint igya meg a sörét, mert azzal ugyan nem szállhat fel. Mi kicsit irritálva érdeklödtük meg a vezetötöl, hogy az nem zavarta-e öt, hogy amikor egyikünk kifizette a jegyeket és hátraszólt valakinek, hogy annak van-e még egy huszasa, a pénztárgépre lett lerakva egy másik doboz sör?! Mindegy... A negyedórás út során mindennemü fenyegetéssel füszerezett „párbeszéd“ folyt a forrófejü Viking-tagok és a soför, illetve néhány utas között, amelyre amúgy kb. annyi szükség volt, mint egy napszúrásra vagy a sárga lapok színárnyalatait leszabályozó EU-szabványra ;)

Végül pedig következzen egy találós kérdés: két vonatozás várt még ránk, az egyik rövidebb, a másik hosszabb. Mi volt a közös bennük? Nem, nem az, hogy az utasok felének nem volt jegye. Nem is az, hogy mindkét vonat késett. Hanem az, hogy HáZé mindkét út során oldalra fésülte vállig érö haját és a minden porcikájából áradó Don Juan-i sármjával vad csajozásba vetette magát. Beszélgetésének elsö számú alanya egy helyes és még ennél is szimpatikusabb, szemüveges balatonmáriai lány volt, míg az átszállás után egy székesfehérvári lánnyal kezdett szócsatába a dohányzófülkében. Ám ezt igen egyedi módon tette, úgy hogy jól figyeljen mindeki, aki részt akar venni a Viking flörtoktatásán. Nem kell különösebben nagy repertoár hozzá, csak két mondat:

1.„Mit olvasol, B+?“ és

2. „Miért olvasol romantikus regényt, B+?“

A mondatok tetszés szerint kombinálhatóak, de gyakorlott flörtmesterünk javaslatára ajánlott a fenti sorrend betartása. Ezen kívül elönyös olyan lánnyal ismerkedni, aki a második kérdés során valóban romantikus regényt olvas, nem pedig olyan könyvet vagy nöi magazint, amelyröl ordít, hogy nem romantikus regény.

A lány kétféleképpen válaszolhat:

1. „Romantikus könyvet olvasok, mert ez tetszik, B+“ vagy

2. „Lécci, ne zavarjá má!“

Ha pedig HáZé fejéhez (de csakis az övéhez) vágná a romantikus regényt, akkor érdemes más flört-objektum után nézni, de nem okvetlenül a bajuszos és szöröslábú tehénnel egy sorral odébb... Bár biztosan ö is örömét lelné benne, ha elé toppanna álmai vikingje és miközben rákacsint megkérdezi, hogy „Ugye nem romantikus regényt olvasol, B+!“ ;)

(Az esetleges hasonlóságok teljességgel véletlenek...)

IDEGENBEN IS HAZAI VIZEKEN

A csapatunk 2006. öszi szenzációs idegenbeli szereplése, a feledhetetlen soroksári, hévízi és pápai, valamint az emlékezetes tavalyi túrák (Ajka, Barcs, Felcsút, Tatabánya ifi, Kaposvölgye, Siófok,...) remélhetöleg minden utazni vágyó Viking kedvét meghozták és nagyon bízom benne, hogy tavasszal is folytatódik e remek sorozat, hiszen ahol tisztességes létszámban (5 vagy több fövel) jelen voltunk, ott igazi ünnepet rendeztünk és örök emlékre tettünk szert!

Ezért kérek mindenkit, hogy lehetösége szerint tegye szabaddá és tartsa szabadon a három nagy tavaszi túra idöpontjait (Dunaújváros, Mosonmagyaróvár és Felcsút VI.3.). Amennyiben igény mutatkozna rá, hogy egy lelátói élöképpel és egyéb extrákkal szinesítsük a produkciókat, akkor szóljatok és nyélbe ütjük a dolgot!

Ebben a szellemben kellemes további Viking-bulizást.

A mielöbbi viszontlátásig!

- VikinGergö -