Hosszú hétvégére készült a csoport, vagyis erre lehetett számítani, mivel a szombati meccs előtt két viking is a születésnapját tartotta. Ennek megfelelően már egy héttel előbb elkezdődött a szervezés, hol mikor és hogy kik lesznek. A helyszín gyanánt a koreó készítési műhelyre esett a választás. Viszonylag minden adott volt a pestieknek nem kell sokat utazni akár ott alvási lehetőség a, környékbelieket nem zavarja a hangoskodás. Hátránya viszont nem a legtisztább helyszín mivel egy lakatos műhely, de ez a probléma szerintem senkit nem rettenthetett vissza a jó bulizástól. A bográcsba valót már az előző napokban beszereztük és gondoltunk a torok öblögető folyadékra is.
Eljött az aktuális péntek már kora délután három tájban nekiláttunk a helyszín előkészítéséhez sajnos már ekkor tudvalevő volt, hogy elég gyér létszámban fogunk ünnepelni mivel többen csak később érkeznek. A telefon is folyamatosan csörgött sorba mondták le a dolgot. Estére talán 10-en verődtünk össze barátokkal, rokonokkal együtt. Úgy voltunk vele, hogy akkor evvel a létszámmal is jól fogjuk érezni magunk. Természetesen már főtt a pörkölt és a drapi is kikerült egy készölőben lévő konténerre. Ezen a napon avattuk fel új saját névvel rendelkező mezünket, amely szinte megszólalásig hasonlít a csapat által használtra. Lassan kész lett az eledel, persze nagymértékben a hűtő tartalma is fogyott főleg a rövid italok voltak kedveltek. A „vacsora” elkészült bőségesen jóllakott a brigád a csülkös sertés pörköltből, mivel jutott mindenkinek bőségesen az alacsony létszám miatt. A buli lassan vége is lett mivel ketten kiütötték magukat másik két ember, meg hazafele vette az irányt számomra felfoghatatlan okokból. Fél tíz körül már hazamenni két óra bulizás után? Biztos így volt jó… Szóval evvel vége is lett a „rendezvénynek”! A dolog csattanója csak akkor ért mikor közölték, hogy a résztvevők közül senki sem lesz ott a másnapi celldömölki bajnokin.

Eljött gyorsan a másnap délelőtt fél tíz mindössze hárman jöttünk össze a Keletiben a gyülekező helyen, hogy elutazzunk Vas megyébe. Mondanom sem kell a vonat tel emberekkel alig találtunk magunknak ülőhelyet. Az utazás szolid sörözéssel és beszélgetéssel telt. A célállomásra érkezve még vagy másfél óra állt rendelkezésre, hogy felmérjük a „lehetőségeket”. Mi a restiben kerestük boldogulásunk. Némi sör és pálinkával feturbózva elindultunk a pályára. A pálya büféjébe még egy gyors sör azt kezdődött az összecsapás sajnos alacsony létszámunk nem igazán tette lehetővé a változatos szurkolást így csak néhány rigmus erejére buzdítottuk csapatunk. A félidő közepe táján szóváltásba keveredtünk egy helyi fiatallal, aki nem tudta megemészteni ottlétünket. Kis híján két pofon gazdája lett. Csak a helyi idősebb nézőknek és rendezők kérő szavának köszönheti, hogy megúszta. A meccs végén vendégei voltunk némi sörre. A második félidőben a sereghajtó vasi gárda teljesen lemosott minket a pályáról. Ezek után nem sok örömünk leltük a meccsben. A végén egy pacsi a csapattal majd irány a kocsma a sörünkért. Ahol a helyi kocsmáros a tavalyi egyszemélyes túrámra emlékezve plusz egy korsó sörre vendégelt meg minket. A vonat indulásig meg se tudtuk inni, így műanyag palackba töltve vittük el a nedüt. Az állomás pénztárába kezdődött az újabb bonyodalom. A pénztáros hölgy nem volt hajlandó 33%-os jegyet adni mivel 2 nappal több vagyok, mint 26. Hát akkor kértem félútig egy egészet…
Ekkor már jött is a járatunk. A kalauz egyből jött és közölte velem, hogy a jegy csak Várpalotáig jó és ott le fogok szállni. Nem nagyon foglalkoztam vele aludtam nyugodtan. Fehérvárnál elégelte meg a vasút megszállott munkása az ingyen utazásom és lerakott a vonatról. Nagy baj nem történt mivel 40perc múlva indult egy személyvonat Pest felé. Még a Fehérvári állomáson némi szóváltásom volt a cigit tarháló néger-cigány bandával. A vonatom ekkorra jött is a vonatom melyen gyors álomba is szenderültem. Csak a Déliben ébresztett a takarító személyzet úgy háromnegyed tizenkettő tájban. Vonatom haza már nem volt eléggé ittas is voltam a kocsimért nem mehettem így a munkahelyemen a kollégámat szórakoztatva vártam a hajnali józanodást és a buszok indulását. Reggel ötre értem a születésnapunk helyszínére, ahol már nyomát se lehetett látni, hogy ott mi történt az előző éjjel. Fogtam az autóm és hazafele vettem az irányt, hogy végre alaposan kipihenjem magam. Ez se jött össze ezen a hétvégén mivel a család piacra akart menni, de ez a történet már nem ide kötődik szorosan.

Mindent összegezve jobb lehetett volna ez a viking hétvége, ha mindenki úgy gondolja, hogy jelenlétével emeli az események fényét. Köszönet ,annak aki részt vett az eseményeken remélem jövőre jobban fog elsülni az egész.

Sanyi-Hungaria