Már hetekkel előbb felvetődött az ötlet, hogy érdemes e lenne leutazni a Fehérváron tartandó -soron következő- válogatott mérkőzésre. Végül csak kedd esti körbetelefonálás alkalmával vált biztossá a leutazás. Volt aki eleve elzárkózott, a meccstől mivel a Törökök elleni jegyárak miatt ő bojkottálja ezt a meccset. Más a telefonját se vette fel. Végül azt lehet mondani simán tele lett egy autó. Még ezen az estén kaptuk a hírt, hogy technikai vezetőnk tud adni nekünk néhány jegyet. Örültünk is a lehetőségnek mivel nem állunk így az évvége felé túl jó anyagai helyzetbe eléggé kimerítette a társaságot a sok utazás. Végül 6 jegyet kaptunk indulás előtt a stadionba. Az indulás szinte zökkenő mentesen ment, késés nélkül a dugó ellenére a Ferenciek terén voltam a háromnegyed-re a társaság javáért. Csupán egy tag maradt hátra akit Érden kellett felvenni, mivel a munkája most oda szólította. Nem kis bóklászás árán sikerült az útfelbontások miatt oda érni a találkozási helyre. A szokásos baromkodással telt a nem túl hosszú út, csupán egyszer álltunk meg egy gyors szükséglet elvégzésre. A második megálló már csak kényszerből lett beiktatva mivel a hátsó ülésen lévők közül egyiküknek igencsak kikívánkozott a „folyékony kábelvég”. Ezek után már csak a stadion vendégszektoránál álltunk meg (nem is tudom miért) majd a „temető menti séta” után vártuk Maroshegyi barátunkat. Közbe klubunk szakmai stábja is épp arra járt akiktől újabb öt jegyet kaptunk ajándékba (utólag is még egyszer köszönjük). Ezek után két Erzsébeti kolléga jött váratlanul, két jegy gazdára is talált. Próbáltunk bejutni „olcsóbb” szektorba, mivel nekünk nem igazán fekszik az ülve tapsolás és „suttogásos” meccsnézés. Az állóhelyi szektornál több ezer ember várt a bebocsátásra. Megunva a felesleges várakozást mentünk, ahova a jegy szólt. Ilyen egyszerűen még nem jutottunk be. Csupán a jegyet kellett „lekezelni” se motozás se drapi ellenőrzés… A himnuszokat már csak felvételről láthatjuk esetleg ezért inkább a büféhez járultunk egyből, ahol szintén nem kígyózó sorok álltak. A Szektorba érve kibéreltük magunknak az alsó sort és szokásunktól eltérően helyet is foglaltunk. Kicsit nyomasztó is volt számunkra ez a légkör szünetben ketten át is mentek az „egyszerű nép” szektorába mi meg a drapink kirakásán ügyeskedtünk. Ki is került kb. másfél percig, mivel az MLSZ bér maffiája vagy 30 emberrel rohant, hogy az általunk elkövetett bűnt megtorolja. A drapinkat el akarta venni a nagymellényű TCS ,de ez nekünk nem igazán szerepelt a napirendi pontba így szó sem lehetett ilyesmiről, sok választásunk azért nem maradt beszedtük. Már csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul mire kellett ehhez ennyi ember? Egy ember odasétált volna normálisan elmondja mi a nyűgje és ennyi na, de úgy látszik ezeknél az IQ-nuku dominál legfőképpen. Sokkal töbre őszintén nem is számoltunk. Sajnos a stadionban a válogatott mérkőzésen megszokott szurkolás folyt. Csupán az „RBD” szektorában lehetett némi szervezettséget felfedezni, de ők se erőltették túl magukat. A lefújást követően még össze szaladtunk csapat kapitányunkkal is, de talán az év képe a „két Budovinszky” közös fotója… A mérkőzés után gyorsan hazafele vettük az irány az úton a leereszkedett köd gátolta a haladásunk. Csupán Baracska előtt álltunk meg egy pizza erejéjig… Majd tovább haladva még nagyobb köd „fogadott” minket. Meg merem kockáztatni néha az egyméteres látótávolság is merész kijelentésnek számított. Még az egyik Pesti felüljáróról zsákmányoltunk egy Budapest zászlót. Ezek után szét vált a brigád a Pestiek a Keletinél kiszálltak mi meg hajnali 1 tájban értünk haza.
Mindent összevetve szerintem megérte leutazni ez is egy alkalom, hogy együtt legyen a brancs…

Kép

Sanyi-Hungaria