Focira kiéhezve várta a szezon kezdetét a brigád. A télen nem sok mindent sikerült fejleszteni kelléktárunkon, de ez igazán nem is volt tervezve. A holt idénybe néhány alakommal sikerült össze egyeztetni néhány csoportgyűlést és bulizást, de jellemzően csak a maglódi része a csoportnak járt össze, heti szinten. A felkészülési meccsek szokás szerint nem hoztak tűzbe senkit, sajnos. Ennek függvényébe meglepő volt a magas létszám. Titkon számítottunk, hogy Siófokról is érkezik valami szervezett csoport, de csalódottan vettük tudomásul, hogy ez a meccs se a hangulatról marad emlékezetes. Meccs előtt a szokásos program az Előre vendéglőbe, majd kezdésre a lelátóra vonulás. Kissé meglepődve tapasztaltuk, hogy többen a helyünkön ültek rábeszélő készségünket előhúzva vázoltuk nekik miért nem jó, ha ők onnan szeretnék nézni a mérkőzést. Mondanom sem kell sikerrel jártunk. Sajnos közelharcot kellett vívni ki menjen el a drapiért és a dobért. Kicsit késve ezek a kellékek is felkerültek a lelátóra, a rudasokkal egyetemben. A tervezett tüzezés elmaradt, mert így is csúszva voltunk inkább jobbnak láttuk, ha szurkolásba kezdünk.. hosszabb rövidebb szünetekkel dalolásztunk nem látszott még a tagokon az elszántság. A szünetig nem is változott a helyzet. Ráadásul már hátrányba is került a csapat. A másodi félidő kezdetén 8 tűz gyulladt a „ szektorunkba ” jelezve, hogy nincs elveszve a csata. A 67 percben sportpályára nem illő jelenet játszódott le, melyben csapatkapitányunk súlyosnak látszó sérülést szenvedett. Remegő testtel vitte le a hordágy, majd idővel a mentő. Ezeket a jeleneteket látva csoportunktól nem szokott hangnemben és módon ellenfél ill. az ominózus játékos került napirendre. Fűszerezve a játékvezető munkájának semmibe vételével, mivel nem osztott semmi büntető cédulát az esetnél. Kb 10 perccel később duplájára nőtt a balatoni előny… Nálunk meg pattanásig feszültek az indulatok. Ahogy ősszel vendégeink most csapatunk hozta vissza a sírból az egyik pontot. Szórványos tapssal jutalmazva a kialakult helyzetben a fiúkat. Meccs után csoportunk nagyobbik része beszélgetésre invitálta a vétkes játékost, akiben a megbánás vagy a bűntudat egy szikrája se látszott: „ez benne van a játékban”. Ezek után még nemi sörözés a stadionba, majd székhelyünk áthelyezésre került a Keletibe. Még 1-2 óra sörözés várt az egyre fogyó társaságra némi mulatságot a helyi törzsvendégek egyike szolgáltatta. A csoport egy részétől beszedésre került a jövő heti Barcsi túra úti költsége is. A külön busz garantált. A kérdés már csak a méret. Elég a 9 fős vagy pályázhatunk a klub 17 fős buszára. Remélem minél többen kedvet kapnak az utazásra és hagyományt tudunk teremteni a jövőre nézve.