Történelmi pillanathoz érkezett a csoport. Első (és remélhetőleg nem utolsó) alakalommal szerveztünk külön buszos utazást. Az egyesület rendelkezésünkre bocsátotta sofőrrel együtt ---mindenkinek elérhető áron- 30 fős buszát. Csupán egy kérés volt az állapotát őrizzük meg. Ennek szellemében 17 fő gyűlt össze reggel 9 tájban a Sport utcában. Három viking is név illetve születésnapját ünnepelte így jó pár tálca sör az utastérbe került. A raktérbe a dob és a zászlók kerültek. Már mindenki az indulást várta mikor szóba került, hogy merre van brigádalapító tagunk, aki épp itthon van Németországból. Hát többszöri hívás után sikerült elérnünk és közölte, hogy nem tart velünk a mai napon lábfájás miatt. Vidám hangulatban indultunk az évad legtávolabbi utazására többszöri rövid megállásokkal tarkítva. Fogytak az italok emelkedett a hangulat. Barcshoz közeledve már többször felcsendültek a nóták. Utolsó megálló a célállomás táblájánál egy fotó erejéig. Kis kavargás a városban, de végül odataláltunk a pályához. A hazai vezetők már a busz előtt vártak minket útbaigazítva minket a vendég blokk felé persze evvel a csoport egy részének semmi újat nem mondott, mivel tavaly már jelen voltunk itt is. Elfoglaltuk a helyünk szépen kidíszítettük az előttünk lévő kerítést és lassan kezdődött is a találkozó. A szurkolás egy átlagos hazait tükrözött semmi átütőerő nem volt benne. Mondjuk ezt a pályán zajló események se támogatták. Azért folyamatosan kisebb szünetekkel és váltakozó hangerővel szóltak a nóták és lengtek a zászlók.
A második játékrészt öt tűz begyújtásával kezdtük, hátha ez némi kis pluszt ad játékosainknak. Eddig az állás jó volt számunkra, mert döntetlenre álltunk az „örök mumus ellen”. Sajnos számításaink nem váltak be és ellenfelünk fokozatosan elhúzott. Jöttek is a szokásos beszólások, a válaszunk egységesen csak annyi volt: Mikor jöttök Budapestre? Többen folytatták a szópárbajt, mások inkább tovább buzdították szeretett csapatunkat. A meccs vége előtt több sörös doboz a salakon landolt. Csapatunk megköszönte a buzdítást a lelátó felé tapsolva, viszont ami jól esett néhány játékos a kerítésen átugorva egészen a lelátóig jött egy pacsira. A meccs után gyorsan buszara szállt a brigád, ahol vitába keveredtek a tagok „ki szurkolt és ki nem” téma volt újra terítéken. Mondjuk a pálya egyátalán nem szurkoló barát, hisz a lelátó ellenére semmi akusztikával nincs megáldva. A haza úton még egy darabig ment a vita azt mindenki elfoglalta magát. Ki a maradék készleteket emésztette fel volt viszont, aki alvásra vetemedett. Este kilenc fele értünk Pestre. Reméljük nagyon nem mentünk a sofőr idegeire, reméljük a buszban sem keletkezett kár, és remélhetőleg ismételten utazhatunk kényelmesen és menetrendtől függetlenül. Köszönjük a lehetőséget a vezetőségnek!
Hajrá Előre.

Sanyi-Hungaria