Mint várható volt eljött az az idő is, hogy ismét alig néhány ember tudta előre szavatolni a hétvégi túrát. Így sajnos nem jöhetett létre ismét egy buszos túra, mivel azt legkésőbb a hét elején jelezni kéne. Így szinte szombatig kétségek közt voltunk hányan is fogunk menni. Evvel úgy voltam, ha vagyunk öten, akkor vállalom a vezetés örömeit és lemegyünk autóval. Fél egy tájban találkoztunk a Sport utcában, hogy felvegyük maradék két társunk, és tele autóval folytassuk utunk. Egy gyors megálló a Budaörsi úti kútnál matrica vásárlás céljából és talán három sör került a „kosárba”. Az út nyugis beszélgetéssel telt pihenőt Fehárvár táján tartottunk még egy gyors kitérő az M7-es vége előtt volt néhány percre. Egy kis tájnézés volt a Balaton parton, míg a 7-es főúton haladtunk. Látszott még, hogy messze a nyaraló idény minden kihalt és zárva. Még egy kb. 15km az új M7-es szakaszon, és máris láthattuk a célállomás tornyait. A pálya környékén egy „Meki”-nél álltunk meg mivel egyikünk mindenképp enni akart, ha valaki látott csodát a multi zárva volt. Így a szemközti cukrászda került a célkeresztünkbe. Szokatlan jelenetek játszódtak le felesek és sörök helyett most kehely fagyik és süteménnyel tele tányérok landoltak a pulton. Miután jóízűen elfogyasztottuk a magunkra „erőltetett” kalória bombákat lassan a „sportaréna” felé vettük az irányt. A bejáratnál egy gyors fotó az új kisdrapinkkal, mivel ez a helyszín még nem szerepelt a Viking által „meghódított” városok körébe. A vendégek számára kijelölt korlátszakaszt birtokunkba is vettük, mivel lelátó gyanánt csak két sor korhadt deszka padsor volt. A kerítést jó alaposan kidíszítettük több drapi volt, mint szurkoló. Elhatároztuk, hogy ezen a meccsen nem használunk dobot, hanem megpróbáljuk tapssal kísérni a szurkolásunkat. A meccs eleje nem úgy indult, hogy itt parádés győzelem lesz a végeredmény. Igen kemény és kíméletlen csata volt a pályán. Mindkét gárdának nagy szüksége volt a pontokra, míg nekünk a középmezőnyhöz való felzárkózáshoz, ellenfelünknek a kieső helyről való meneküléshez. Ez a gladiátor harc különösképpen nem hozott minket lázba csak néha dörrent fel egy-egy biztatás. Váratlanul megszereztük a vezetést innentől kezdve, mintha mi akaratunk és játéktudásunk érvényesült volna. Sorba lőttük a gólokat szép és helyenként tetszetőst játékkal. Egyre jobban megjött a hangunk és evvel megcáfolásra került az a tézis is, hogy ezen a legelőn nincs semmi akusztika. Lelkes volt a biztatás és az is kiderült, hogy tapsolni is tudunk ,mivel amikor a tenyereknek csattani kellett, aki ivott letette a sört…
Már szinte a tavalyi 6-0-t emlegettük a végén a 0-4-nek is hihetetlenül tudtunk örülni. Vastapssal köszöntük meg csapatunknak a jó játékot reméljük, most már beindul a gépezet és sok ilyen túra vár majd ránk.
Nagyon jó hangulat volt ezen a napos délutánon remélem ez a jövőben állandósulni fog! Nem tudom a csekély alkohol vagy a brigád összetétele volt a magyarázat rá, ez rábízom döntse el mindenki maga…
A haza úton -ami mindössze Pestig két óráig tartott- kiértékeltük a történteket mindenki jól érezte magát és alig várjuk a következő túrát ami Dunaújvárosba vezet… Én támogatom ezt az utazási alternatívát.

Sanyi-Hungaria