A kezdésre kb. heten futottunk be a Sport utcába, két kaposvári haverral a sorainkban. A kötelező büfélátogatás után a helyükre kerültek a cuccok /drapi, zászlók, stb/, majd a nem túl lelkes társaság éppen belekezdett volna az első nótába, mikor olyan 25 másodperc után máris 0-1 volt a képzeletbeli eredményjelzőn. /Tényleg, nekünk olyan miért nincs?/ Ez igazi hidegzuhany volt a csapatnak, és nekünk is egyaránt. Volt aki ezután inkább a kocsmalátogatást választotta, volt aki azért becsületből belekezdett egy-egy nótába, de ezen a napon érezni lehetett, hogy nem ez lesz életünk nagy meccse. A félidő vége fele bekaptuk a második gólunkat, és jöhetett a megérdemelt pihenő. A második félidőre bővült a brigád létszáma, és a szurkolás is jobb lett egy fokkal. Rúgott a csapat egy gólt, más nem nagyon történt, kikaptunk 2-1-re. Ezúttal elmaradt a meccs utáni ivászat is, mindenki rohant, amerre látott. Remélhetőleg lesz még a hangulat faszább is, mint a mostani volt, de mondjuk a csapat is összakaphatná már igazán magát, mert amit hetek óta művelnek, az már gyalázat.