Úgy látszik a csoporttagok többségét nem igazán mozgatja meg a hazai meccsek nagyrésze. Az okok keresésébe most nem szeretnék belemenni, lényeg az hogy mindössze hatan voltunk a törzshelyünkön, később (a meccs vége fele) csatlakozott még két ember.
Az előzetesen megbeszéltekhez tartottuk magunkat, vagyis a gyászos tavaszi szereplésünk okán, nem raktuk ki a Viking drapit (ez a csoport 12 éves működése alatt nem sokszor fordult elő), csak néhány nemzeti zászlót helyeztünk ki, és nem is szurkoltunk. Néha éltettük kedvenc tartalékkapusunkat (StefiGól), aki meglepetésünkre ezen a meccsen a kezdőcsapatban kapott helyet, a dolgát pedig ezúttalis kifogástalanúl végezte. Szinte egész meccsen azon versenyeztünk, hogy ki tud viccesebbet beszólni -az egyébként nagyon csinos, és a meccset is kifogástalanul vezető- bírónőnek. Volt is nagy nevetés a nézők között . Csapatunk közben sorra dolgozta ki a helyzeteket, de ezek többségét el is hibázta. Ha kicsit is jobban figyelnek, a különbség akár kétszer ennyi is lehetett volna. A három gólt részünkről semmilyen ünneplés nem követte. Lefújás után a játékosaink kijöttek a szektorunk elé, és megköszönték a jelenlétet.
Meccs után az egyik Viking sietve távozott, mivel a következő napokban érettségizik (sok sikert Gabi!), majd találkoztunk tavalyi vezetőedzőnkkel Krecska Janival, aki régi ismerősként köszöntött minket, és nagyon jót dumáltunk vele vagy 20 percig múltról, jelenről...Szerencsére a jelenlegi edzőnkkel Rácz Lacival is sikerűlt tisztázni a nézeteltéréseket, így már mindenki sokkal nyugodtabban ment az Előre Vendéglőbe, ahol pár játékossal elbeszélgettünk, még sörre is meghívtak minket, majd mindenki szép lassan távozott.
Mindenesetre múlthét óta 180 fokos fordulatot vett a véleményünk a csapatról, de még egyikünk se tudja, hogy mit fogunk csinálni a következő meccsen.

HáZé