Vasárnap a kiesés szélére sodródott Celldömölköt fogadta csapatunk. Mint az várható volt, ez a meccs sem hozta igazán lázba a brigádot, persze ebben közrejátszott az utóbbi hetek lélektelen játéka is. Igaz, a múlt héten a Hévíz legyőzésével kozmetikázott valamit a csapat az eredményen, de csak azon. A kezdés előtt a pályától nem messze lévő kocsmában mintegy öten kezdtünk bele a hangulatunk fokozásába, ami három-négy sör elfogyasztásában ki is merült. Ezután hosszú tömött sorokban megindultunk a pálya felé, és elfoglaltuk a helyünket a lelátón, ahol még hárman csatlakoztak hozzánk, és így nyolcan kezdtünk bele a szotyolázással egybekötött meccsnézésbe. Drapit nem raktunk ki, nem szurkoltunk, csupán a meccs egy-két jelenetét reagáltuk le. Szép csendben még pár sör lecsúszott, majd mindenféle izgalom nélkül végetért a meccs, amit 1-0-ra megnyertünk. A csapat a végén megköszönte a jelenlétünket, de valószínűleg nemigen zavarja őket, hogy nincs szurkolás, csak csupán lézengés a lelátón, hiszen közülük a meccs után mindössze egy ember jött oda megkérdezni hozzánk, hogy mi a fasz bajunk van velük és miért nem buzdítjuk őket. Kiesni a mostani győzelemnek is köszönhetően már valószínűleg nem fogunk, azaz a minimális célt teljesítették, persze jellemző a csapatra, hogy a csapat nyerőszériája azóta tart, mióta nincs szurkolás.... Lehet, hogy megvan a megoldás?