A múlt halkan búcsúzott,
A jelen becsukta mögötte az ajtót,
Majd csendben lefeküdt
És a jövőről álmodott.

Viszontlátásra! Mondom és megyek...
Bennem legbelül valami remeg.
Mert nem tudom, sosem tudhatom:
szoríthatom-e még azt a kezet, amit elengedek.

A szerelem nem egy program, hanem egy mindent letisztító, elsöprő és felüdítő érzés! Egy komoly gyomorgörcs, ha meglátod a Másikat, egy fájdalom, ha nem találkozhatsz Vele és a föld felett jársz, ha melletted van!

'Túl vagy rajta véget ért
 Mint ez a dal és jön egy másik
 Így van ez veled is
Rátalálsz a következő lehetőségre
Légy türelmes de vigyázz, lehet hogy semmit sem ér.'

'... Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot.
Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.
Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket.
Én pedig szeretlek.'

(Helen Tomson)

"Játék az élet, a halál komoly.
Láttára megfagy tréfa és mosoly."
(Komjáthy Jenő: gondolatok a halálról)

"Mi a halál? Ki mondja meg nekem?
Az élet véges, míg ő végtelen."
(Komjáthy Jenő: Gondolatok a halálról)

"Minden ember annyit ér, amennyit tud."
(Gárdonyi G.: Isten rabjai)

"Különbözöm, tehát vagyok!"
(Ignotus: olvasás közben)

"Gentleman az olyan úriember, akinek akkor is igaza van, amikor hazudik."
( Móra Ferenc: Bolondságok, enyimek is, máséi is)

"Mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne."
(Móricz Zs. Boldog ember)

"Azért tanítottak meg beszélni, hogy könnyebben ki tudd fejezni magad! Miért nem élsz ezzel a nagy lehetőséggel? Nehéz a gondolataidban olvasni és nem biztos, hogy amit gondolsz, azt a másik is annak látja, aminek te hiszed."
(?)

"A tükröd leszek, hogy lásd ki vagy, ha nem látnád."
(Jim Morrison)

"Kevésbé szeretünk amikor megtudjuk, hogy szeretnek minket, mint ahogy jobban szeretünk, amikor rájövünk arra, hogy kevésbé szeretnek minket, semmint képzeltük."

"Azt mondják, csak egy fiatal bolond lehet olyan bolond, mint egy öreg bolond. De a fiatal bolondnak előbb fel kell nőnie, hogy öreg bolond legyen és lássa, milyen átkozottul bolond volt fiatal korában."
(Harold MacMillan)

"Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes"
/Albert Schweitzer/

Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk es lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük...
(Dale Carnegie: Sikerkalauz II.)

Két dologra kell törekednünk életünkben: először arra, hogy megszerezzük, amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat.
(Dale Carnegie: Sikerkalauz II.)

Kötelességed minden életben egy van csupán: Légy hű magadhoz. Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra. Azért létezem, hogy úgy éljem az életemet, ahogyan nekem örömet okoz. Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.
(Richard Bach: Illúziók)

Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.
(Prisrin)

"... az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem."
(Dan Millmann: A békés harcos útja)

"A rendetlenség egyik nagy előnye, hogy izgalmas leletekre bukkan az ember."
( A. A. Milne)

"Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat. Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielőtt felorsóznád azokat az álmokat... tartsd feszesen ... ... és orsózz .... ne add föl .... kapaszkodj bele a hálóba ... , s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is.... de ne engedd őket elszökni... "
(Justin Daniels)

“A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent fedez, mintend hisz, mindent remél, mindent eltűr.”

“Amit szeretsz, szabadon kell engedni. Ha visszajön hozzád, a Tiéd, ha nem jön vissza, akkor sohasem volt a Tiéd.”

“A gyermekségedet dugd a zsebedbe és fuss el: mert ez minen, amit megtehetsz.”
(Reinhardt)

“Nem feledkezhetünk meg soha arról, hogy kik vagyunk, és hogy hol vagyunk...”
(Revans c. film)

“Békés élet, - hosszú élet. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni.”

“Ha elhal a dal, oltsd el a fényt. A zene örök jó barát, táncolj, ha mersz a tűzön át. A zene örök jó barát, míg a vég tör át!”
(Morrison)

“Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.”

“A szerelem nem okoskodik. Ha okoskodik, nem szerelem többé.”

“Az érzéseimnek nem parancsolhatok, és maga az a tény, hogy az ember szeret, egyszersmint jogot is ad rá, hogy szeressen, bárhogy csóválja is a fejét a világ, és bármily rejtélyt emlegessen is.”

“Miért van az, hogy szeretünk valakit, vagy hogy nem örökké szeretjük, vagy pedig, hogy nem egyszerre szeretjük egymást, és nem egyszerre ér véget szerelmünk?”

“Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt, a nő férfit.”
(Karinthy)

“Aki egyszer nagy szerelemmel szeretett valakit, élete végéig boldog is, boldogtalan is attól, hogy kigyógyult belőle.”

“Légy hát bolond, de tudd, hogy miért.”
(Szabó L.)

“A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik, s attól vaguynk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak, amit mi szeretünk, nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak.”

“Jobb arra használni eszedet, hogy elviseld azokat a csapásokat, amelyek érnek, mint előrelátni olyanokat, amelyek érhetnek.”

“Azoknak, akiket szeretünk, csaknem mindig nagyobb a hatalmuk rajtunk, mint nekünk önmagunkon.”

“A szerelemre vágyás még nem szerelem. De a szerelemtől való félelem már az.”

Mikor az ember bolondul valakiért, szereti a hibáit is, amelyek másokban iszonyatosak lennének.
(Joseph Heller: God knows c. regényébôl)

Nagyon kevés kell ahhoz, hogy boldoggá tegyenek minket, de ahhoz, hogy azok is maradjunk, több kell,
mint amennyi a mennyben és a földön csak megtalálható.
(Joseph Heller: God knows c. regényébôl)

Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon.
Biblia, Máté evangéliuma: 12,36

Bizonygasd saját korlátaid, s bizony, szert teszel rájuk.
Richard Bach: Illúziók

- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek.
Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.
(Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg)

- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát
az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az
emlékezetébe vésse.
- Az az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az
emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad
elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy
a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
(Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg)

Ami szemed láttára a gyermekekkel történik meg, az velünk, nagyobbacska
gyermekekkel is előfordul: ha álarcban pillantjuk meg szeretteinket, ismerőseinket,
a megszokott arcokat, megijedünk. Nemcsak az embereket, a dolgokat is meg kell
fosztani álarcuktól, és vissza kell adni saját ábrázatukat.
/Seneca/

Nem csak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. Valószínű, hogy
majd minden ember elvetél néhányszor. Kiszakad belőle egy szerelem, egy
gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sűrű és nehéz vérzés kíséretében. De nem
minden vetélés merő vesztesség. Aki egyszer viselős volt az már örökre tud
valamit.
(Ancsel Éva)

Töredékek

“Éjfél van, az éj rideg és szomorú,
Gyászosra hanyatil az égi ború:
Jöjj kedves, örülni az éjbe velem,
Ébren maga van csak az egy szerelem.”
(Vörösmarty: Csongor és Tünde)

“Kár elrontani, mégis
rontjuk életünket,
pedig ritka az ünnep
s úgyis jön a halál.
Küzdünk, sírva vagy árván,
mint kit a cél megúnt,
s mindegy a cél, az eszközökért
együtt lakolunk.”
(Szabó L.: Kár)

“Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összefonódott a mi sorsunk mégis.
Engem egy halvány arc űz messze, mesze
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elváltunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent, s emlékezel mégis....!
(Ady E.: Elválunk)

“Istenem, kire csak vágyom: ha vagy, adj nekem
adj a gyengének most egy kis erőt,
hogy ne törjek össze idő előtt,
S ha fenékig kell innom a poharam,
a méreg alját szó nélkül igyam.”
(Szabó L.: A pohár alja)

“Veled mindenkinél büszkébb vagyok:
Csak egyben koldus: mindent elvehetsz,
s ezzel a legkoldusabbá tehetsz.”
(Shakespeare: Mindenem)

“Futó kaland helyett, -
úgy indult, könnyedén:
tested akartam én
és te a nevemet
egy lista elején
(vagy alján? egyremegy) -
nem az lett, aminek
véltük az elején.”
(Jatzkó Béla)

“Mindenem vagy: szépség, egészség, élet,
Mim maradna, ha elveszítenélek?”
(Jatzkó Béla)

“Vers, vers ne hagyj el. Csak most maradj még.
Maradj, maradj itt...”
(Kosztolányi D.: Fohász)

“Haragszik a kedves, itthagy engem,
állj elébe vers, hogy el ne menjen!”
(Baranyi F.: Dal)

“Maradj. Nem “általam vagy”, nem általam, csak értem.
Én már csak annyit érek, mit melletted megértem.
Nem tudlak én kivetni, csupán kiejteni,
S nem tudlak elbocsátani,
csak elveszíteni.”
(Baranyi F.: Maradj)

“Ne fordul meg, nem lenne úgysem
megoldás már a visszatérted,
csak úgy maradok meg Neked, ha
nem hallod, hogy kiáltok érted,
mások bennem csodát csodáló
szemed kihűlne most, ha látna,
megfosztva gőgöm mákonyától,
visszatérésed megalázna...”
(Baranyi F.: Egyedül)

“A szívem hoztam el, csinálj vele,
Amit akarsz. És nem tudok mást tenni,
És nem fáj nékem semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.”
(József A.: Ajándék)

“Álmomban mindig egészen enyém vagy.
s hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.”
(József A.: Álmomban...)

“Te vagy az, aki után lámpással futottam,
Te vagy az, akit vakon is megtaláltam,
Te vagy az, akiért érdemes volt az élet.
Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok.”
(Kassák L.: Négy soros)

“Ha megkérdeznéd, vajon miért is szeretlek,
Válaszolni nem tudnék Neked.
Ha megkérdeznéd, vajon miért is jó Veled,
Azt mondanám, mert szeretlek.
Szeretem, ahogy vigyázol rám,
Szeretem, mikor beszélsz hozzám,
Szeretem, hogy itt vagy, kedvesem,
Szeretem, mikor megsimogatsz,
A haragot és a mosolyokat,
Szeretek mindent, mindent, ami Te vagy.”

“Ki nem szenvedett, az félig élt,
Ki nem csalódott, az nem remélt,
Ki nem sírt, az kacagni sem tudott,
Ki mindenkiben bízott, az nem gondolkodott!”

“Úgy félek, hogy soha nem leszel igazán az enyém,
Hogy elveszünk az érzelmek áradó vizében
és a Szerelem már csak álom lesz
képzeletünk hatalmas erdejében.
Félek, de mégis reménykedem.
Reménykedem magamban és vágyaimban.
Bár az álmok megölik az embert,
főleg ha soha sem válnak valóra.”

“Így igaz, vágyom utánad
ejtem, elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem.
Azt mi Tőled árad rezzenetlen
és komoly, merő rokontalan
rég: ó mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma öntudatlan
évről most letörtek könnyedén
összezárva, langyos árva létem
most valaki tartja a kezében s nem tudja, tegnap mi voltam én.”
(Reiner Maria Rilke: A szerelmes lány)

“Miért van az, hogy mindig azt imádjuk, aki hűtlen, aki mást szeret?
Miért van az, ogy szívrepesve várjuk, pedig tudjuk, hogy rajtunk csak nevet?
Miért van az, hogy titkon könnyet ejtünk, ha a múlt emléke énekel?
Bár találhat szebbet-jobbat lelkünk, azt az egyet nem feledjük el.”
(Reviczky)

“Egyszerre minden oly természetes,
Megbénító, ujjongó félelem.
Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les.
Vár. Megmozdul. Nem, nincs ott semmi sem.
Szégyenkezik. Elindul hirtelen.
A szél megint hűlő szívébe fúj.
Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem.
És fájni kezd, gyógyíthatatlanul.”
(Vas I.: A hang)

“Ha bánat dúlja lelkedet,
Ha szíved sajogva ég,
Ne mondd el senkinek
nehogy gúnyolva légy.
Ne lásson át a folyókon
a kíváncsi tömeg.
Mosoly lebegjen ajkadon,
Ha vérzik is szíved.”

“Rémült csatája vívódó szívednek,
Bús hajnalod...börtön...bakó...ítélet.
Nekem jobban fájt, mint neked.Szegény te!
Hogy megkínoztalak, bocsáss meg érte.”
(Heltai Jenő)

“Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret...”
(Victor Hugo)

“Ha az egész órát úgy betöltöd,
Hogy benne érték hatvan percnyi van,
Minden kincsével bírod ezt a földet,
S ami még több: ember vagy fiam!”
(Kipling: If - Szabó L.)

“Álmot ne szőjj, ne várj csodákra,
csúcsokra nem jutunk mi fel,
de mégsem küzdünk hiába,
az élet szép, csak hinni kell!”
(Csehov)

“Ha csalódsz azon emberekben,
Kik legszentebb érzéseidet bírják,
ne ítéld el őket, mert nem ők a hibásak,
Hanem Te, mert rosszul választottál.”

“Ah vége, vége! - vagy ki tudja?
Diák marad az ember, míg csak él,
Leckéjét a sírig tanulja,
Újat, nehezebbet a réginél.”
(Reviczky)

“De szomorú mindig csak egyedül lenni,
Valakit mindenütt hiába keresni.
Valakire várni, aki nem jön többé,
Valakit szeretni, titokban, örökké,
Temetni a múltat, feledni az álmot,
Százszor megcsókolni egy hervadt virágbot,
Elsárgult virághoz reményeket fűzni,
Elcsüggedt szívvel a jövőre nézni.”

“Minden este megáldalak álmaimban, te nem is tudsz róla.
Nem is tudod, mennyire szeretem okos szemeidet.”
(Szabó L.: A szelíd tanítvány)

Ha könnyes a szemed és valami faj, jussak eszedbe én gondolok Rád. Ha úgy érzed, már senki sem szeret, nyugodj meg Kedves, én ott leszek Veled!
.Szép volt a sorstol,hogy utamba ejtett,hogy minden édes csókot a számon felejtett.Már csak akkor tenne igazán szépet,ha mind örökre nekem adna Téged!!

“Hányszor félek,
hogy amire válaszolok,
nem kérdés,
amire reagálok,
nem érzés,
nem olyan, nem olyan...”

"A szívem adnám oda hegedűnek,
A szívem, melyből bú és vágy zokog,
Lopjon szívembe enyhe bánatot
És kósza vágyat, mely árván röpülget,
Hogy szűz álmodban, halkan, édesen,
Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz,
Álmodban, mit reggelre elfelejtesz,
Sirasd el az én züllött életem..."
(Tóth Árpád: Hajnali szerenád)