A nevemet súgod, de éget a szó,
Mert valaki bántott már ezelőtt.
De nem minden élő ember
Tolvaja annak mi szent s szép!
Mért venném el azt, mit úgyis adnál?!...
Mi odabent titkon vár...?
Örömtől félő gyönyörű lélek!
Elbújsz az ártó szemek elől. Tudod az álmod,
Mégsem küzdesz... Csak néz rád a Hold
És kulcsra zárt ajtód mögül
A vágyad elém, nem kerül!
De úgy van néha, ha űzzük a vágyat
Az messziről elkerül,
S ha szeretünk egyet, megesik az,
Hogy a szíve másnak örül!
De nézz rám! Én is úgy akarom!
Ha egymásra vártunk,
Végül majd úgyis rájössz:
Te vagy nekem a tűz és számodra én!...
Hát mért ne kérném?!
Örömtől félő gyönyörű lélek!
Ne bújj a hívó szavam elől!
Létezhet élő, ki ellopja tőled,
Mit óvsz még, de bízom,
Hogy nekem adod, mielőtt ellopná! /Eleven Hold/
A magányt nem az teszi retenetessé, hogy nincs akivel megoszthatnám a terheim, hanem az, hogy nincs akinek a terhét elvállalhatnám.
SOMEWHERE OVER THE RAINBOW
Freezer : Büszke
Nem lépsz hozzám közel Már gondolatban sem játszod el Nem
mosolyog úgy mint Te senki más Miért kell néznem mégis valaki
mást?
Visszalopnék én ha tudnék minden órát De nincs erőm, hogy
kiálljak még egy próbát Néha rám tör még az összes szép emlék, De Nélküled
mind elhagyott ajándék
Egyszer hinnünk kéne
Azt, hogy nincs még vége Látod, érted újra itt
vagyok Miért vagy mégis büszke Látod, így megy tönkre Minden, és mégsem
indulok
Rohanok a hosszú éjen át Figyelem a félhold halk szavát Ő
az, aki mindig Téged néz És elmondja, hogy nélkülem még félsz
Egyszer
hinnünk kéne Azt, hogy nincs még vége Látod, érted újra itt
vagyok Miért vagy mégis büszke Látod, így megy tönkre Minden, és mégsem
indulok
Csak Téged hív minden apró részem, De elveszít Érzem
széthullok már, De Te összerakhatnál Mondd, miért nem figyelsz
rám?
Egyszer hinnünk kéne Azt, hogy nincs még vége Látod, érted
újra itt vagyok Miért vagy mégis büszke, Látod, így megy
tönkre Minden, és mégsem indulok
NÓRINAK
Egy tanács: Légy olyan mint vagy, de változz! Egy kérés: Maradj meg nekem! Egy ötlet:Csaba:)! Egy kívánság: ne felejts el soha! Egy hazugság: nem kellesz! Egy igazság: MÉG NAGYON SZERETLEK!
"Mennyi mindent el tudunk viselni egymásba kapaszkodva, és milyen magányosak, céltalanok vagyunk, ha nincs egy kéz, amelyik símogat, ha nincs egy szempár, amelyik azt sugározza -a gondok, bajok közepette is-, hogy fontos vagy nekem..."
Reményvesztetten
Csak ülök búsan, reményvesztetten,
És kérdezem mi helyem ebben az átkozott életben.
Magány, szomorúság, kedvetlenség,
Ismerős mindenkinek ez a jelenség.
A megoldás messze van még, de fel kell állni;
S örülni a csöppke jónak, s a szerencsére várni.
A szerencse nem jött el,
Hogyan álljak így fel?
Egy csöppke jó sincs,
Pedig az lenne kincs.
Az élet bizony nehéz;
El kéne egy segítő kéz.
S nincs most láthatáron boldogság;
Az élet árnyoldala jut nekem mostanság.
Visne Poet - Kérdések
Mondd, vártál-e már úgy,
tudtad, hiába vársz,
S mentél-e már úgy,
mindegy volt, merre jársz,
Szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
Hagyták már kinyújtott kezed
elengedve, sután
Kérdeztél már tudva azt
nem felel senki sem,
Vártad-e már halk reménnyel
a szép szót: kedvesem.
Kívánta már arcod
zápor verését,
Mossa le mindörökre
nem akart könnyeid. . . ?
Sírsz, mert nincs melletted senki,
Sírsz, mert nem tudsz kit szeretni.
Sírsz, mert nem láthatod reggel felkelni,
Sírsz, mert nem láthatod őt nevetni.
Sírsz, mert nem kaphatod meg őt,
Sírsz, mert lassan telik az idő.
Látod őt, ahogy mást megölel,
Látod őt, ahogy őszintén szeret.
Látod amint a másik srácra nevet,
S közben ragyog a szeme.
Látod a szemében, a tűzet a szeretetet,
S közben majd megszakad a szíved.
Gyáva vagy, mert félsz tőle,
Gyáva vagy, mert ő más, mint te.
Gyáva vagy, mert félsz lépni,
S utána, megpróbálod a szívedből kitépni.
Gyáva vagy, mert hiszel a látszatnak,
S közben magányodban egyedül vagy.
Soha nem fogod elfelejteni,
Sokat fogsz miatta sírni.
Vágyni fogsz rá, keresni fogod őt.
Szüntelen csak azt fogod kérdezni,
Merre lehet , kit egykor nagyon tudtál volna szeretni?
"Egy percig tart, hogy észrevegyél valami
különlegeset, egy óráig, hogy komolyan vedd, egy napig, hogy
megszeresd, és egy egész élet kell ahhoz, hogy
elfelejtsd"
Mem vagyok költő,hát ennyi..
Élet
Miről is szól az élet? Te csak ülsz és nézed! Nézed amiben te is benne lehetnél; Ám úgy érzed ezért semmit sem tehetnél. Pedig jó ez a dolog tudod; Mindenkinek ezt mutatod; Megpróbálni meglehet; Mert lehet, hogy sikerülhet! Nem szabad rögtön feladni; Ha kudarc ér el kell fogadni!
Gyötrelmes szerelem
A szerelem gyötrelmes; Nem ember aki elviselni képes. Mindig is az lesz és volt; Mindig volt benne egy folt. Melyet kimosni nem lehet; Igazi szerelem csak a mesében létezhet. Már nem hiszek semmiben és senkiben; A boldogság, szerelem nem jön el azt hiszem!
Ars poetica
Lényem lényege: bennem van gondolat, s e gyöngyön a szó, mint ezüst foglalat, eléd tálalom, szép legyen, mit mondok, mi bennem van, s belőlem neked adok
"Az ember nem akkor hal meg, amikor örökre lecsukja a szemét, hanem akkor, amikor elveszíti élete értelmét."
AJÁNLOM AZ OLDALT
