Endynél kezdeném az egész történetet, hisz tulajdonképpen nála indul az egész nap… :) Az akkori divatnak megfelelő cuccokban, zselével ápolt hajjal és hogy megóvja szemét a tűző naptól, napszemüveggel az arcában lép ki házuknak udvarra nyíló ajtaján. Körülbelül 6-8 lépés, és már nyithatjuk is a hatalmas színajtót, ahol nem más, mint egy kék Citroen C3 és egy zöld Suzuki Samurai várja őt.  – Persze lehetséges, hogy addigra egy Toyota Corolla is kitölti addigra a helyet. – Mivelhogy nagyvárosi környezetbe készül, megpróbálja a legcivilizáltabb autót kiválasztani, így a C3-mal parkol ki a már most is guminyomokkal díszített bejáróra. Egy kapunyitás, majd kisebb gázfröccs és már kint is van az utcán. Balra indul el, majd a kb. 50 méterrel arrébb lévő kereszteződésben is balra tekeri a kormányt. Ezután újabb 200 méterre saccolt táv, majd Andris barátom megint balra veszi az irányt. Ekkor a város legelitebb utcájába érkezik, ahol mindent kilehet hozni a kis Citroenből.  A körülbelül 1 km-es szakasz után ráfordul városunk, Makó elsőszámú főutcájára, a 43-asra. Megy egy ideig, majd a város egyetlen közlekedési lámpájánál jobbra tér le. Elsuhan középiskolánk előtt, majd irány Taki Dani, azaz én :D.

Természetesen készen vagyok Szegedi levegőt szívni, és Converse dorkóval taposni a gázpedált. Fejemen „pro hair”… Minden tökéletes.  Mi sem lakunk ám szar helyen… Utcánk a belváros közelében van. Kb. másfél km tiszta, kátyúmentes egyenes, így közkedvelt helye már most is a sebességre vágyó „utcai versenyzőknek”, tekintve, hogy nincs nagy forgalom és ritkán jár erre a yard :). Messziről hallani az Endy kocsija alatt ordító sportdob keltette zajt, így az ősöktől elköszönve már rohanok is ki a garázsba, ahol nekem is egy francia remek,méghozzá egy gyémánt- kék Renault Mégane áll. Kapu fel,és már szállok is be a kocsiba. Óvatosan kifarolok, majd egy pici kerékcsikorgatással indulok el Endy felé, aki a ház másik oldalánál lévő placcon áll meg. Mindketten kiszállunk és kezelünk egymással, mint mindig, majd fölhívjuk mezpuszt és DaCat, hogy kezdhetnek kiállni a kocsival, mert mindjárt ott vagyunk :). Nos mezpusz autója lesz talán a legújabb mindközül, hiszen ő egy nemrég vásárolt Hyundai Accentet fog hajtani, bár persze megeshet,hogy valamelyik családban ekkorra lesz egy újabb autó is… Tulajdonképpen DaCa kocsija lesz a legrégebbi, egy kissé már most is fölspécizett 1988-as Mitsubishi Galant, viszont alig pár hete, azaz Február közepe fele vásárolták meg, ugyanis előző autójuk, az imádott kék Fiat Uno végképp megadta magát :D.

Először mezpuszhoz, vagy bejegyzett nevén Marcihoz hajtunk el, hogy őt is fölszedjük a túrához. Ő igencsak zajtalan helyen lakik, így nem nehéz megtörni a csendet a garázsból kifele jövet. Átszelve a várost, párpercen belül mi is megérkezünk és már Marci is házuk előtt vár minket Accentjének nekitámaszkodva, elegánsan, jómódúan… Egy ötös, és máris indulunk  DaCa, vagy megint csak polgári nevén Dávid felé. Ő is egy elitebb környéken lévő pár házas zsákutcában lakik, de mikor megérkezünk, az utcában sehol senki… Háza előtt megállva nyomok egy kuplungot, majd lepadlózom a gázpedált néhányszor. Dávid ekkor az ajtót kinyitva éppen arcát borotva géllel kenve ordítja ki nem kis hangerővel, hogy várjunk még 10 percet. Na ez nem is baj… Ezalatt a „10 perc” alatt alaposan megtudjuk beszélni az elmúlt napok eseményeit, és megtudjuk szervezni az útvonalat. A kocsik közti kommunikációval természetesen nem lesz baj,mert Endy ötletéhez híven mindannyiunk autójába adóvevő van,így bármikor tudunk egymással útközben társalogni. Kb. fél óra után DaCa kilép az ajtón és bátran jelenti ki, hogy fogytán van a kocsiba a benzin… Na igen…Dávidra vall :D. Így tehát irány a város túlsó végén lévő Shell… Alaposan megtankoljuk DaCa verdáját, majd elrajtolunk Szeged felé.

Még mindig Makón vagyunk, éppen a bíróság előtt megyünk amikor Endy hangja szólal meg az adóvevőben: Ezt nézd Takács! Majd nagy moraj és egy 911-es (talán akkor már 998-as) Porsche Carrera suhan el mellettem. - Ezt azért mondom, mert mivelhogy nagyon közel van a román határ, ahol egyre több pénze van mindenkinek, egyáltalán nem ritka az ilyen, sűrűn látni most is Aston Martinokat, Ferrarikat vagy netán azt, hogy Lamborghini Gallardo SE-ket visznek kamionokon… - A Porsche után iramodunk mindannyian, így egy körforgalom utáni kigyorsítás után már ott is vagyunk a pirosnál, ahol a két sávot aránytalanul foglaljuk el verdáinkkal. Ekkor nyílik alkalmunk megcsodálni közelről is a német vadászgépet, de mire sárgán világít a lámpa középső csészéje, már árkon - bokron túl van vele a szerencsés sofőr. Ekkor Endy tör ki elém a zöldnél, s padlóval gyorsulunk az általános iskolánk előtt lévő körforgalomig, ahol az útszélén, zebrán átkelni készülő gyönyörű barátnőket látva ABS villogtató fékezésbe kezdünk mindannyian, s Endy pislant egyet - kettőt reflektorával, hogy engedélyezze az úton való átkelést. - Már nem is azért, de aki nem ezt teszi, az vagy nagyon siet valahová, vagy egyszerűen bunkó… Hiszen… Etikett gyerekek!! - A lányok széles mosollyal köszönik meg nekünk udvariasságunkat, majd tovább állnak, s mi is végre kiérhetünk a városból, ahol adrenalin töltő zenével tesszük teljessé a Gum Ball feelinget, miközben kamionok, autók és legfőképp egymás közt cikázunk…

Amikor kiürül előttünk az út, a Deszk előtt lévő egyenesben mindannyiunkat 160 feletti tempóval lő le a képzeletbeli traffipax. Végre beérünk szegedre. Az első lámpánál, a sportcsarnok előtt szerencsére zöld a lámpa, így egyből lefordulhatunk balra, majd irány a Belvárosi híd. Itt már nincs ilyen szerencsénk… 10 percet, ha nem többet várunk, mire egy zöldet kapunk, majd lefordulhatunk jobbra, a Stefániára. Itt nem megyünk sokat, ahogy eljutunk a város leges-legszarabb, legszűkebb körforgalmába, visszaváltok egyesbe, majd koppig tekerem óramutató járásával ellentétesen a kormányt és padlógázt nyomok, így elkezdi túrni az autó az orrát. Én csakúgy poénból teszek így kb. 2 és fél kört, majd miután már mindenki ráfordult a Vörösmarty utcára, én is utánuk iramodom… Rengeteg szép nő mászkál errefelé a nyár folyamán, így Marci ki is használja az alkalmat és a járdán sétáló hölgyek figyelmét egy aprócska motortúráztatással hívja magára :).  Egy nagyvárosban általában mindig valahol dugó van, mert egy Suzukis öregasszony két sávot elfoglalva araszol 30-al, és a piros előtt 50 méterrel már el is kezd fékezni… Ekkor térül meg a csiptuningba és sportdobba fektetett pénzünk. Persze csak vezetési élményben, pénzben a legkevésbé, hiszen még többet is fogyaszt autónk. Na meg persze időben is, ha azt nézzük, hogy a sok- sok lóerő többletnek köszönhetően vígan gyorsuljuk le egy zöldnél az öreg szarokat, amik ha nem térünk ki mögülük, fullra bekormosítják a szélvédőinket…

A Kossuth Lajos sugárúton haladunk. A Tisza Lajos körúthoz érve éppen kifogunk egy zöldet, és én büszkén megyek előre, amikor egy balf*sz taxis majdnem balról nekem jön kb. 80-as tempóval bőven a piroson át a szar G Astrajával és én erre persze beleállok a fékbe és valószínűleg vagy 10 méterrel arrébb, a járdán is hallatszik a város zaján átszűrődő anyázás a lehúzott ablakú Méganeból. Legfőképpen azért rágok be ezért, mert a vizsgámon is ugyanígy húztak meg, csak akkor a Nagy körúton és Astrás helyett Octaviás kapott tőlem egy alapos osztást. Ezúttal szerencsére a Nagy körúton nem volt semmi gáz, azon kívül, hogy egy óra mire átjutunk egy lámpán… Szerencsére már csak keveset kell majd mennünk, mert lekanyarodunk a Szeged plázához. Természetesen közel 35 fokos hőségben a mélygarázsba parkolunk gépeinkkel, nem is értjük, miért állnak ilyenkor föl… Imádom hallani, amint a földalatti parkolóba érkezve a falak visszaverik a forró gumi és az aszfalt találkozásakor keletkezett csikorgást, így még élvezetesebb az autózás. Szépen beállunk Egymás mellé egy sávban, majd ott hagyjuk a kocsikat a placcon. Kinyújtóztatjuk végtagjainkat, majd irány az épületbe vezető lépcső. Végre kaja ér a szánkhoz, na meg persze az ital is jól esik ilyen hőségbe… Ezután szétnézünk egy kicsit a boltokban, ami megtetszik és van rá keret, azt megvesszük, és persze megbámuljuk a szebb hölgyeket. :)  - ebből a szempontból jó agglegénynek lenni :D- Ezek után a mozi felé igyekszünk. Megnézzük, hogy miket játszanak és együttes erővel választjuk ki a nézni kívánt filmet. Szerencsére a Harry Potter 8-on meg a Shrek 200-on kívül is van valami a műsorlistán, így egy pörgős filmre megyünk be. Mivel már csak pár perc van a kezdésig, sietnünk kell, így amíg Andris és Mezpusz megveszik a jegyet, DaCa és én veszünk egy kis kaját. Bőségesen felpakoljuk magunkat egy csomó rákkeltő élelemmel meg üdcsivel és irány a terem. A legjobb az, ha nincs senki más a terembe, csak mi, s így kedvünkre akár beszélgethetünk is a film közbe.

A film után mind a négyünk szeme finoman szólva kiégett a nagy sötétségből a hófehér fénybe kilépve, így egy órácska biliárddal frissítjük fel magunkat. Ennél ugyanis nem nagyin ismerünk jobb szórakozást, – igaz DaCa jelenleg nem nagyon tud :D – na de persze a pókert sem vetjük meg… - amiből DaCa szintén nem teljesít valami fényesen xD…Most még! Hát igen… fura egy gyerek, de azér szercsuuu__. – Már este 8 fele jár az óra, így úgy döntünk, hogy mivel Makón úgysincs semmi, ha már itt vagyunk Szegeden, elugrunk a Nagy Falba, harapni valami kínait. :) Mivel még a látásviszonyok tűrhetőek, kaja után még autózunk egy jót… Bár nem nagy örömmel fogyasztok el egy nap alatt ź tank benzint, de nincs mit tenni, egyszer élünk. Sajnos már teljesen koromsötét van és mivel kezdő sofőrként nappal is be vagyok szarva, ha a nagykörúton 80-as tempónál vagy 30 centire megy mellettem mindkét oldalon a kamion, így hát azt tanácsolom a többieknek, hogy induljunk el home. Hazafelé kicsit váratlanul, Kiszomborhoz közeledve egy Nissan Pathfinder mögül kiugrik egy kis muki és leint minket a nyalókájával egy leállóba. Hú mondom a srácoknak itt k*rva nagy gáz van… Ugyanis ekkor van okom arra gondolni, hogy lekapott minket 140el valami rejtett traffipax és akkor kapásból lőttek a jogsinknak. Szerencsére semmi ilyenről nincs szó, csak egy egyszerű rutin ellenőrzés. Nagy sóhajtás, majd irány Makó. Hiijjnye!... Még csak 10 óra… Gyors az adóvevőkön megbeszéljük, hogy jól fejezzük be ezt a napot egy kisebb buli fejében. Így hát mindannyian hazamegyünk, lerakjuk az autót és gyalog megyünk vissza a térre, ahol mindenki, aki számít és ismer minket, széles mosollyal vár és köszön nekünk. Lelkünk szerint még akár most is taposnánk a pedált, de a benzin is drága és 1-2 óra múlva nagyon veszélyes lenne ittasan autóba szállnunk :).