Jány népbírósági perének dokumentumai között szerepel jelentése a 2. magyar hadsereg vereségének okairól, melyet a frontól történ hazatérte után tett a Vezérkarnak. Ebből világosan kiderül, hogy Jány tudatában volt annak, hogy hadseregét megoldhatatlan feladat elé állították, őrjöngése - semmilyen eredményhez nem vezethetett.

    a) Amit az urivi és a korotojaki események alatt már tapasztaltunk, az itt ismét beigazolódott. Ez a nemzedék nem lett harcra nevelve. A nagy tömeg nem ismer olyan eszmét, amiért meg akarna halni. Ez a nemzedék nem akar történelmet csinálni. A hadsereg nagyobb része, a hadseregparancsnokság minden felvilágosító törekvése ellenére, most sincs tisztában a háborúban való részvételének értelmével és céljával. Ma sem lehet a tömegekkel megértetni, hogy itt, az orosz földön, élethalálharc folyik...

    ...Sem otthon, sem itt nem rendelkezünk olyan tömeggel, amelyet a propaganda fanatizált és az az eszméért képes volna önszántából is meghalni... Mindehhez járult még az a meghasonlás is, amelyet az idézett elő, hogy az országnak csak egy része vett részt tényleg a véráldozatban. Ezt az egyszerű tömegnek semmiféle logikával nem tudjuk megmagyarázni. Az egyszerű tömeg ebben igazságtalanságot lát, és mivel sem propagandával, sem szociális gondoskodással nem tudtuk figyelmét e gondolatok mellől elterelni, ennek következményei a harcban is mutatkoztak... ...igazságtalanságot látott abban, hogy míg ő itt van, földijét nem hívták be. Azt nem vette volna észre Somogy, hogy Hajdú otthon van. Azt méltánytalannak látta, hogy falujabeli békésen végzi otthoni munkáját.

Jány Gusztávot elővezetik kivégzésre.

    b) A magyar hadsereg nem volt korszerű hadsereg. Ellenfele azonban nemcsak általában volt teljesen korszerű, hanem a szervezés részleteiben is felülmúlta őt. Az ellenfélnek ez a korszerűségben mutatkozó fölénye nyomasztónak hatott akkor, amikor a magyar csapatoknak, állásait elhagyva, a szabad térben kellett az orosszal mérkőzni. Páncélelhárításunk még a harckocsik elleni védekezésre kedvező Don menti szakaszban is elégtelen volt, mert a kiváló orosz harckocsianyag (T. 34.) nemcsak páncélozásban, fegyverzetben mutatkozott meg a németeknél is fölényesebbnek, hanen terepjáró-képességében is. Az áttörés után a mi páncélos elhárításban feltűnően gyenge (csak a megmaradt 7,5 cm lövegre lehetett volna építeni, de lófogatolással nem tudtuk mozgatni) és "fogatolt" hadseregünk, a fölényes tulajdonságú harckocsikkal támadó és nagyszámú gépkocsijaival, vontatóival télen is mozgékony orosz hadsereggel került szembe.

    c) A magyar hadsereg hadműveleti területe az élő erőkhöz, a rendelkezésre álló fegyverzethez és felszereléshez képest túl széles volt. A védelemnek nem volt mélysége és számottevő erők támadását csakis készenlétbe helyezett erős, mozgékony tartalékok bedobásával lehetett volna visszautasítani. Emellett a magyar hadseregnek nem volt mozgékony páncélos elhárító ereje (nehéz páncélos vadász ütegek, önjáró talpon, rohamlövegek, nagy hatású és mozgékony légvédelmi tüzérség). Hasonlóképpen nem volt ellentámadást, támadást támogató rohamtüzérségünk sem, ami a korszerű ellenféllel szemben nélkülözhetetlennek bizonyult.

    Erről a helyzetről és ennek kihatásairól nemcsak mi, hanem a német vezetés is teljes mértékben tájékozódva volt. Eleget hangsúlyozta a prancsnokság. A német gyalogság szívós kitartásának egyik titka, hogy harckocsiszerű páncélos vadászai, illetve rohamlövegei voltak. Ezek közelében biztonságban érezték magukat. Azért tartott ki négy napig a páncélos hadosztály gyenge lövészezrede Ilinkán, mert a község minden részén - sündisznó tüskéihez hasonlóan - ott álltak a harckocsik, és a páncélos vadászok. Nem tartott harckocsi támadástól, a gyalogsággal maga is megbirkózott.

    d) A magyar hadsereg állásai általában csak az ellenség felé voltak ki elégítően kiépítve. A csak lassan és fokozatosan rendelkezésre bocsátott műszaki anyag és kevés munkaerő nem tették lehetővé, hogy a védelem súlyán kívül eső területen is teljes munkát végezhessünk. Nagyobb területek körvédőképessége csak nyomokban volt meg, mert azokhoz sem műszaki anyag, sem szerszám, sem munkaerő nem állott rendelkezésre. Az úgynevezett megerősített területek körvédőképessége már csak azért is kérdéses volt, mert a rendelkezésre álló erővel magát a fővédelmi vonalat is csak hézagosan lehetett megszállni, és a helyükre komoly páncéltörő fegyver nem is juthatott. Így itt állt a felsodrítás veszélye, mert a vékony vonalat könnyű volt megkerülni, hátba támadni, lassan letördelni. Ez következett be, erre ismételten felhívta a parancsnokság elöljárója figyelmét.

    e) A magyar hadsereg téli háborúra való felkészülése kifejezetten csak a Don menti védelmi harc követelményeinek felelt meg. A magyar hadsereg téli mozgékonysága csak korlátozottan volt biztosítva. Lótáp hiánya miatt a lovak jelentős része hátul a lóüdülő állomáson telelt. A lovak elöl levő nagy része az elégtelen lótáp (széna, szalma teljes hiánya) miatt le volt gyengülve. A Hgr. B. ("B" Hadseregcsport, amelybe a magyar hadsereg is tartozott. Merlin1) által még decemberben megígért kétezer darab panje (kistermetű, de rendkívűl erős, igénytelen igásló, amely jól bírja a hideget. Merlin1) fogat az orosz támadásig nem érkezett be, a téli hóban is alkalmas vontatót csak néhány darabot tudott rendelkezésre bocsátani. A legénység téli ruházattal való felszerelése a védelmi állásokban, ahol az ismételt felmelegedésre megvolt az alkalom, nemcsak megfelelt, hanem jó is volt. Nem felelt meg azonban akkor, amikor a legénységnek a szabad ég alatt, fedezék nélkül kellett éjszakázni, éjszakákat eltöltenie. A magyar lábbeli, a magyar nadrág nem védte meg a testet, és ennek következményei, a támadás alatt uralkodó rendkívüli hideg időjárásban, igen súlyosnak bizonyultak. Az oroszok téli felszerelése és a németek téli kezeslábasa e tekintetben fölényes volt.

    Helyi és más arcvonalak kifosztásával, a betörés helyére vetett tartalékaink, enyhe időjárás mellett vagy fenti felszereléssel, kitarthattak volna ott, ahol támadásuk elakadt, amíg a 168., ill. Kamenykánál a Cramer zömének támadása érvényesült. Így azonban megfagytak.

Ott áll az akasztófa. De a mögötte álló kivégzőosztag végez vele. Jány kegyelemből nem kötelet, hanem golyót kapott.

    f) A német vezetés a 8. olasz hadseregnél történt áttörés után, idejében felismerte a magyar hadsereg fontosságát az épségben maradt arcvonalszakaszon, megbeszéléseken kilátásba is helyezte, hogy a magyar hadsereget elsősorban a védőállásokban erősíti meg páncéltörő fegyverekkel, majd elegendőmozgó páncéltörő egységet bocsát rendelkezésre, és végül erős tartalékokkal fogja megtámasztani. Előttünk ismeretlen okok miatt az ígéretek zöme - mint a 3. sz. melléklet tartalmazza - csak ígéret maradt.

    g) Végül szólni kell a legfontosabb vezetési értékről, a hadseregtartalékról.

Az OKH azonban magának tartotta fenn a magyar hadsereg egyetlen egy tartalékában a döntési jogot, sőt fenti kis egységeket is elirányította arról a területről, hova tenni akarták. Az események azt mutatták, hogy az OKH   (Oberkommando des Heeres) (Véderő Főparancsnokság, vagyis Hitler törzse. Merlin1)  nem tudott dönteni afelett sem, hogy ezen erőket egyáltalában a magyar hadsereg területén akarja alkalmazni, vagy pedig másutt
is... (24. 320-323. old.)

 A népbírósági tárgyalások ügyésze, dr. Nagy Vince vádbeszédéből:

    ...Hiszen éppen ez a szégyenletes, hogy akadtak magyar emberek, németbarát kormányférfiak személyében, akik odaálltak az ő szolgálatukba, kiszolgáltatták ezt az országot, ennek sokezer ifját, gyermekét, felnőtt férfiát, hogy elvérezzenek a Don-kanyarnál, Voronyezsnél és Magyarország területén, csak azért, hogy ennek a megbolondult festőlegénynek a csizmája alá tiporhassa Németország Magyarországot és a többi országot.

    Tisztelt Népbíró Urak!

    Én szeretném, ha az én gyenge hangom, a magyar nép elkeseredésének megafonján keresztül, a békeértekezletek tárgyalótermébe is eljutna. És ott odakiálthatnám, éppen ennek a gondolatnak a társítása kapcsán, hogy: döntőbírák, nagyhatalmak, ti, akik minket csatlós államoknak és egy bűnös országnak néztek. Hát hadd mondjam én már meg - a sok országos és politikai meakulpázás és mellverés után -, amikor mindenki azt mondja ma is, bűnösök voltunk, bűnösök voltunk! Hát én az ellenkezőjét mondom. Nem voltunk bűnösök! Ez az ország nem volt bűnös! Ez a nép már a második háborúba hurcoltatott bele, akarata ellenére. Nem bűnös! De bűnösök ezek az emberek, akiket ki kell, hogy dobjon a magyar nemzet lelkéből és emlékezetéből.

    Mélyen tisztelt Népbíró Uraim! 

    Önök ítéljenek a tételes törvények és lelkiismeretük szerint a legsúlyosabban; én pedig ezt az erkölcsi érzéknek, a felelősségtudatnak és nemzethűségnek teljes hiányában szenvedő kalandor társaságot átadom a jelenkor és utókor teljes megvetésének! (25. 306. old.)

    A kétszázezeres magyar hadsereg elpusztult. Nem azért, mert a magyar katona gyáva volt vagy mert nem állta meg a helyét, hanem mert megfelelő felszerelés és fegyverzet nélkül odadobták idegen érdekekért.
Ezek az elesett, megfagyott magyar katonák az első világháborús doberdói és isonzói harcosok fiai voltak. Mentek a háborúba, mert menniök kellett; akkor az apáknak, most a fiúknak.
Becsülettel harcoltak, ameddig bírták... (23. 302. old.)

Az én korosztályom eddig megúszta. Nagyapáink, apáink után ránk unokákra, fiúkra nem került sor. Adja Isten, hogy az utánunk jövőket se szólítsa parancs fegyverbe soha!

                                                                                                                                                                     Merlin1

Vissza     Tovább