|
A Szent Korona
A szerző számos, merőben új felfedezést ismertet a magyar koronával kapcsolatban, amelyek a történettudomány, a nyelvtudomány, a művészettörténet és ötvösművészet tárgykörébe tartoznak. A magyar korona jelentősége nemcsak a magyar történelemben játszott sokévszázados szerepe miatt nagy, hanem mert az egyetlen, épségben fennmaradt bizánci uralkodói korona a világon. Különlegessége, hogy két különböző részből áll. Az alsó részen 10 darab, görög feliratú zománckép van. Ezek között van VII. Michael Doukas bizánci császár és fia képe, valamint egy harmadik, melynek felirata: Gewbitzas pistos kralhs Tourkias, azaz Geobitzás, Türkia hívő királya. Kétszáz éve a tudomány azt feltételezi, hogy a képen I. Géza magyar király van, aki ajándékba kapta az alsó részt VII. Michael császártól. A felső részen 9 darab zománckép van, közülük 8 latin feliratos apostolkép. Az eddigi legelfogadottabb feltételezés szerint a felső rész később készült, mint az alsó rész.
1. Milyen sorrendben készültek a korona részei?
A tanulmány 1. fejezetében a korona alsó részén tapasztalható, szándékosan létrehozott aszimmetriákat vizsgálja. Megállapítja, hogy az elülső ékkőmező eltolódása a középső zománcképhez képest pontosan ugyanakkor, mint a jobboldali hátsó függőtartóé a baloldalihoz képest. Ebből arra a következtetésre jut, hogy ezek az aszimmetriák úgy magyarázhatók meg, ha feltételezzük, hogy a korona felső része korábban készült, és kissé aszimmetrikus volt, s az alsó részt kifejezetten a felső résznek koronává történő kiegészítése céljából készítették. Ez teljesen új megállapítás, különbözik minden eddigi elmélettől.
2. Mikor készültek a korona részei?
A 2.1 fejezetben megállapítja, hogy a két császár portréja nem tartozik a korona eredeti zománcképeihez, ezek VII. Michael feleségének koronáját díszítették. A Türkia királyát ábrázoló kép viszont eredetileg is a koronán volt. A császárportrék 1074-1078 között készültek, a nagyfokú stílusazonosság alapján a korona alsó részének készítési idejét 1071-1081 közötti időre teszi. Az apostolképek feliratainak jellegzetességeit vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a képeket egy görög anyanyelvű művész készítette, 1026 után, a latin egyház területén lévő ötvösműhelyben. Datálható zománcképek, érmék és mozaikképek alapján az apostolképek készítési idejét 1026 és 1042 közé, a felső rész Jézus képe készítési idejét 1042 és 1071 közé teszi.
3. Ki van a képen?
A 3. fejezet tárgya annak bizonyítása, hogy a Türkia királyát ábrázoló kép nem I. Géza magyar királyt ábrázolja. A 3.2 fejezetben a szerző görög és magyar nyelvészeti vizsgálatok útján megállapítja, hogy a felirat görög hangalakja nem egyeztethető össze I. Géza magyar király korabeli névalakjával. A 3.3. fejezetben a Türkia országnévnek és a türk népnévnek a bizánci források fellelhető előfordulásaiból megállapítja, hogy Türkia és a türkök a 10. században valóban Magyarországot és a magyarokat jelentették, de a 11. századtól a források ezeket a névalakokat általában csak akkor használják, ha korábbi szerzők műveiből idéznek. A 3.3.4-ben az egyetlen olyan bizánci forrás szövegét teszi alapos vizsgálat tárgyává, amelyben előfordul a Türkia királya kifejezés. A 3.4 szakaszban végigveszi a "krales" szó legkorábbi előfordulásait, és megállapítja, hogy a legkorábbi autentikus előfordulások éppen a 3.3.4. pontban tárgyalt idézet és a magyar korona zománcképe. Ebből kiindulva teljesen újszerű magyarázatot ad a király szó kialakulására vonatkozóan.
4. Milyen koronája volt I. István királynak?
A 4. fejezetben a korai magyar pénzek éremképei alapján megállapítja, hogy a 11. században a magyar királyoknak bizánci típusú koronájuk volt, valószínűen I. Istvánnak is, amely nem azonos a jelenlegi magyar koronával. A tanulmány nemcsak megcáfol egy kétszáz éves tévhitet, hanem szilárd alapot nyújt a korona bizánci és magyarországi történetének további tanulmányozásához.
Kinek a számára készült a magyar királyi korona?
ÖSSZEFOGLALÁS
A tanulmányban művészettörténeti, történelmi, és ötvöstechnikai kutatások alapján a következő három kérdést vizsgálja a szerző:
- kinek a számára készülhetett a korona és mikor (5. fejezet);
- mi lehet az oka a korona jelentős sérüléseinek és az alsó részén két zománckép kicserélésének (6. fejezet);
- milyen javítási műveleteket alkalmaztak e sérülések kijavítására (7. fejezet).
Ezek a kérdések még a korona bizánci történetéhez tartoznak. A vizsgálatok során a szerző lényeges, új következtetésekhez jut. Az ebben a tanulmányban tárgyalt kérdések függetlenek a szerző korábbi tanulmányában vizsgált kérdésektől. A korábbi tanulmányból a következő eredmények kerülnek felhasználásra:
- Az alsó részt a már meglévő felső résznek korona céljára történő kiegészítése céljából készítették.
- Az alsó rész készítése Bizáncban történt.
- Sem Michael császár képe, sem Konstantinos képe nem ehhez a koronához készült, hanem Michael Doukas császár feleségének a koronájához.
- Az alsó rész készítésének ideje az 1071 - 1081 közöttre tehető.
Kinek a számára készült?
Az 5.2 szakaszban a szerző megállapítja, hogy az abroncs felett elhelyezkedő, háromszög alakú díszítések számos bizánci koronaábrázoláson megfigyelhetőek, de szinte kizárólag nők által viselt koronákon. Ezért a párta alakjából teljes bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy a magyar királyi korona női korona céljára készült. Az eredeti tulajdonost a bizánci hatalmi hierarchia legmagasabb szintjén álló hölgy személyében kell keressük. Az 5.3 szakaszban megállapítja, hogy a boltívvel ellátott, zárt koronatípus I. Alexios uralkodása alatt, 1081 és 1118 között jelent meg Bizáncban. Az 5.4. szakaszban a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a korona hangsúlyozottan két különböző részből van összeállítva. Megrendelőjének abból az igényéből kiindulva alakult ki a boltíves forma, hogy egy olyan ötvösmű képezze a korona felső részét, amely korábban egy ereklyetartó része volt. A szerző szerint ez volt a legelső boltíves korona 11. századi Bizáncban, s ez szolgált mintájául a későbbi zárt bizánci koronáknak. Az 5.5 szakaszban a szerző a korona szimmetriáit és a zománcképek által megjelenített gondolati programot vizsgálja. Az 5.6 szakaszban a gondolati program alapján arra a következtetésre jut, hogy a korona készíttetője Anna Dalasséna, I. Alexios császár édesanyja volt. Úgy véli, hogy a korona készítése 1081. szeptembere és decembere között történhetett, közvetlenül azt követően, hogy Alexios császár 1081. augusztusában gyakorlatilag teljhatalommal ruházta fel anyját. Az 5.7 szakaszban az ún. Barberini zsoltárkönyv koronázási miniatúráját vizsgálva megállapítja, hogy a kódex eredetileg a magyar koronán is ábrázolt Michael Doukas császár egyetlen fia, Konstantinos koronázására készült, 1074 és 1078 között. Az eredeti miniatúra Michael Doukast, Konstantinos nevű fiát és feleségét, "Alániai" Máriát ábrázolja, viszont a képek átfestése 1092-ben történhetett Alexios Komnenos első fiúgyermeke, Ioannes megkoronázása alkalmából. Ezek az eredmények is alátámasztják feltevését, mely szerint az összetett koronaformát Anna Dalasséna alkalmazta először. Az 5.8 szakaszban megállapítja, hogy Michael Doukas császár képe helyén a korona hátsó részén eredetileg I. Alexios Komnenos császár képe állt boltíves foglalatban, Konstantinos képe helyén pedig a Bizánci Birodalom keleti-délkeleti határterületei védelmezőjének, II. Giorgíj, grúz uralkodónak a képe állhatott.
Hogyan sérülhetett meg?
A 6.1 szakaszban a szerző felsorolja a korona leglényegesebb sérüléseit és megállapítja, hogy mindezek megmagyarázhatók két behatás eredményeképpen. Az alsó rész két zománcképének a cseréjére azért került sor, mert az eredeti képek összetörtek. Az egyik behatás a tetőlemezt lefelé nyomó, rövid idejű erőhatás volt, a másik egy nagy erejű, pillanatszerű ütés, amely a koronát az abroncs hátsó része felől érte. Mivel a két pótlólagos kép felhelyezése is Bizáncban történt, történelmi érvek alapján a szerző megállapítja, hogy a korona kijavítására 1118 és 1185 között került sor.
Felmerül a kérdés, vajon mikor és hogyan történhetett a korona ilyen nagy sérülését okozó szándékos behatás. Erről konkrét írott források nem szólnak. Azért, hogy egy ilyen szándékos rongálás lehetőségét megmutassa, a szerző egy történelmi novellát nyújt át az Olvasónak, I. Alexios császár haláláról. Ennek a novellának több, mint 90 %-a szószerinti átvétel Anna Komnene, Ioannes Zonaras és Niketas Choniates történeti munkáiból. A történet alapján a szerző munkahipotézisnek tekinti, hogy a magyar koronát 1118. augusztus 15-én Eirene Doukaina, Alexios Komnenos császár felesége roppantotta össze és vágta földhöz a konstantinápolyi Mangánpalotában.
Miként javították ki?
A 7. fejezetben ötvöstechnikai és geometriai vizsgálatok alapján a szerző rekonstruálja a javítás folyamatát. Egyik fontos következtetése, hogy a javítás során a korona felső részét eredeti helyzetéhez képest fölülről nézve az óramutató járásával ellentétes irányban fél fordulattal elforgatták. Ezen kívül arra is rámutat, hogy melyek azok a furatok, amelyek még akkor szolgáltak a felső rész rögzítésére, amikor az korábban egy más műtárgy tartozéka volt.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
